Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-61
12 61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. ellen. Akkor én azt mondtam: »j'accuse«, most egészen más a helyzet nemcsak itt Magyarországon, hanem egész Európában. Hajdan Erancziaországban a szocziálisták nemcsak jó barátok voltak, hanem fraternizáltak is a német szocziálistákkal, nem akartak francziák lenni, hanem csak szocziálisták. Épen igy volt ez Németországban és épen igy van ez Magyarországon is, hogy a szocziálisták mostan egészen jóban vannak a nemzetiségekkel. Miért? Mert ez a demokrácziának a követelménye. Nekünk nemzetiségieknek tulajdonképen nem is kellene részt vennünk a képviselőház akármelyik vitájában mindaddig, mig a választási törvény, a választási reform nincs keresztülvive. Ausztriában már meglesz az a reform, de Magyarországon nem történik semmi. És megvallom, hogy igaza van a t. miniszterelnök urnak abban, hogy nem lehet egy választási törvényt hamarosan jól megcsinálni, hogy ahhoz idő kell, de egy fél esztendő alatt mégis lehetett volna valamit csinálni. A legégetőbb kérdésnek, a minőnek a választási reformot a trónbeszéd hangsúlyozta, nem ismerjük még a vezérelveit, a detailokat sem; csupán annyit mondott a t. miniszterelnök ur, hogy a történelmi fejlődés alajDJán fog elkészülni és a_ magyarság nemzeti jellegének fen tartásával. (Elénk helyeslés.) Ugron Gábor: Nem patkányok számára foglalta el Árpád a hazát! Polit Mihály: Mi a régi Hungáriának hivei vagyunk. Mi is szeretjük a régi Hungáriát. Mint a felirati vitában mondottam, mondom most is: térjünk vissza a régi magyar nótához, amely nem ismert nemzetiségi kérdést, mert ismerte Magyarországnak természetét, tudta, hogy Magyarországot nem lehet mássá csinálni, mint a minővé az Úristen teremtette különböző népével. Ezzel számolni kell. Mi is akarjuk a régi Hungáriát. (Zaj.) Kérem, szíveskedjenek türelemmel meghallgatni! (Felkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Mi is akarjuk azt a Hungáriát, a melyben minden állampolgár megelégedett volt. főképen a szabad királyi városokban, a miért is joggal lehetett mondani: »Extra Hungáriám non est vita, et si est vita, non est ita.« Jól emlékszem még gyermekkoromból, hogy akkor meg volt az önkormányzat a szabad királyi városokban; de ma már másképen van a dolog. Mikor gyermekkoromban Budajiesten voltam, akkor még csak egy kid létezett, egy ponton és fahid, s a magyarság még nem volt képviselve. Akkor még annak a becsületes magyar csizmadiának nem volt magyar czége, hanem azt irta ki: »Ungariscker Tschismenmacher«. (Elénk derültség.) De kérdem, mi van inkább Magyarország javára, az-e, ha az a becsületes magyar csizmadia németül irja ki a czégét, vagy az, hogy Budapesten most minden pinczér beszél magyarul, ámbár rosszul beszél, hogy minden jött-ment ember magyarul beszél? Hát ez Magyarország javára szolgál? Nem szolgál-e inkább javára az, hogy minden honpolgár akármilyen nyelven beszéljen is, akármilyen kultúrát ápoljon is, jó hazafi legyen és legyen ennek az államnak hű fia ? (Zaj.) Hiába ez az egész okoskodás. Magyarországon lehet teremteni — ez nagyon természetes — egy politikailag egyesitett nemzetet, de fajilag egyesitett nemzetet teremteni nem lehet, ez természetellenes, ez soha nem volt, soha nem lesz és nem is lehet. (Mozgás.) Egy izben az igen t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy a nemzetiségek programmját ő nem ismeri, tehát azokat, mint pártot el nem ismerheti. Megmondom az igen t. miniszterelnök urnak, csak méltóztassék türelemmel lenni. Az 1868-ik évben, mikor az u. n. nemzetiségi törvényjavaslat tárgyaltatott a képviselőházban, akkor — igen t. barátom Madarász emlékezni fog reá . . . Id. Madarász József: Vetek volt, akkor is azt mondtam, szarvakat adtunk azzal nekik! Polit Mihály: ... a nemzetiségek egy ellenjavaslatot terjesztettek be, ez volt az ő programmjuk. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy azok, a kik ezt a javaslatot előterjesztették, nem voltak jó hazafiak. Jó hazafiak voltak azok, a kik azt javasolták; azok közt volt . . . Olay Lajos: De önök visszaéltek vele! (Zaj.) Polit Mihály : Tessék csak türelemmel lenni! Azok közt volt Csernovics Péter, a debreczeni országgyűlés tagja, Branovacski István, Dimitrijevics Milos, mind jó hazafiak, a kiknek hazafisága ellen kifogás sohasem emeltetett. (Zaj.) Ezen javaslatban, melyet a nemzetiségi képviselők 1868-ban beterjesztettek, a programm súlypontja a megyében és a megyék kikerekitésében feküdt, hogy minden megyének legyen naczionális adminisztrácziója. Akkorában Deák Ferencz habozott, nagyon habozott, nem hogy nevetett volna, hanem ezt nagyon mérlegelte és akkor jött létre a most érvényben lévő, de végre nem hajtott nemzetiségi törvény, melynek 1. §-a se hus, se hal, mert vagy azon az állásponton kell lenni, hogy ez a törvény soha nem lett megalkotva, vagy kell azon programm álláspontjára helyezkedni, melyet a nemzetiségi képviselők állítottak fel. Magyarország közvéleménye nagyon ingadozó, nagyon változó volt. Ezt tapasztaltam 1878. évben az okkupáczió alkalmával, mikor a közvélemény az okkupáczió ellen volt és egyszerre meglett az okkupáczió. Hiszen az októberi diploma után, a königgrätzi csata után Magyarország a magyar államférfiaknak az igéret földje volt. Boldogult gróf Andrássy Gyulával 1867-ben érintkezésben voltam ; akkoriban a magyar államférfiak csak hogy nem kurizáltak, udvaroltak a horvátoknak és a nemzetiségeknek. (Zaj.)
