Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-67

158 67. országos ülés 1906 november 29-én, csütörtökön. zett, ugy hogy a gazda nem ott veszi a műtrágyát, a liol ő akarja, hanem ott, a hova beosztják : a központi irodában ; és — a mi igazán jellemző — hogy nálunk nem annyira a sztrájkokat viszik a végletekig, mint inkább a kartelleket, erre a legjobb bizonyíték az, hogy Budapesten még fuvaros-kartell is van, és hogy teherkocsit Budapesten csak 14 koronáért kapunk, tehát sokkal drágábban, mint reggeltől estig egy kétfogatú gummirádlit. Ennek a szerfeletti és egészségtelen drágaságnak, a melyben igen csekély része van a munkás- és bérmozgalmaknak, még a delegácziót megnyitó beszédben is nyomát találjuk, mert e beszéd a hadügyi költségek emelkedését szintén az ipari termelés és az élelmiszerek terén jelentkező áremelésnek kívánja részben tulajdonitani. Ha még mindezekhez hozzáveszszük Budapesten a lakás drágaságát, a mely olyképen jelentkezik, hogy egy munkás, a ki nag}^ összegű, mondjuk: 1000, 1200 korona jövedelemmel bír, kénytelen jövedelmének egy harmadrészét egy kültelki kis szobára lakbérül fordítani, holott a statisztikai adatok igazsága szerint a normális és egészséges viszonyok közepette legfeljebb csak a jövedelem egy hatodrésze fordítható lakbérre . . . Egy hang: Hát a kistisztviselő ? Pető Sándor: Kérem, ezeknek körülbelül a munkásokéval egy szocziális helyzetük van. Ha még ezekhez hozzáveszszük a rendkívüli nagy fogyasztási adókat, a melyek Budapesten kétszer akkorák, mint pl. Berlinben, akkor, azt hiszem, megállapodhatunk abban, hogy általában nem a sztrájkok okozták a drágaságot, hanem éjien megfordítva : az élelmiszerek, az ipari termelés, a lakásdrágaság és egyéb drágaságok, a nagy fogyasztási adók, szóval a megélhetés nagy nehézségei adták az első lökést arra, hogy Magyarországon a legutóbbi évek alatt a kelleténél több sztrájk keletkezett és hogy a sztrájkok terén visszaélések is előfordulhattak. Lázár Pál: Az izgatókról beszéljen ! Az izgatásról beszéljen a t. képviselő ur ! Pető Sándor : Méltóztassék megengedni, hogy én magam válaszszam meg a témámat. Elnök: Kérem, ne méltóztassék párbeszédeket folytatni; ezt tiltja a házszabály. Kénytelen leszek névszerint megnevezni a folyton közbeszóló képviselő urakat. Pető Sándor : És ez a drágaság természetesen egyformán sújtja a kisiparost, a munkást, a kistisztviselőt, szóval minden kisexisztencziát. Szomorú továbbá e téren az is, hogy sem a vállalkozásnak nincs meg a gyümölcse, sem az ipari termelésnek, sem a munkának ; sem az iparos, sem a munkás nem élvezi kellő értékében a maga fáradságának gyümölcsét. Mert a termelés gyümölcsét, hasznát és értékét a nagytermelők és a bankok teszik zsebre. A bankok büróiban futnak össze a kartell-szerződések és mivel sok budapesti bank csak fiókja, expoziturája a bécsi bankoknak, azért mondhatom, hogy e téren is ugy állunk, hogy az ipari termelésnek és a munkának a gyümölcsét nem minden esetben, de igen sok esetben a bécsi bankok büróiban könyvelik el. (Ugy van !) Én nem kívánom a tőkét lekicsinyelni, nem becsülöm kevésre a tőkének a termelés terén való fontosságát, de a mikor látom, hogy a tőkének is vannak visszaélései, hogy a tőke is közreműködik arra, hogy mesterségesen fokozza a drágaságot minden vonalon és ezzel szemben mégis csak arról sopánkodnak, hogy a drágaságnak, az ipari pangásnak oka egyedül a sok sztrájk, akkor azoknál, a kik megdrágítják az élelmiszereket, megdrágítják az ipari termelést, eszembe jut a morálfilozófus, a ki rettenetes szigorú erkölcsöket prédikált, rettenetesen szigorú tanokat hirdetett, de ő maga könnyelműen élt. Mikor ezt szemére hányták, azt mondotta : én magamnak élek és mások„nak prédikálok. T. ház ! Nem fogom fel a kérdést egyoldalúan, magam is hangsúlyozom, hogy a sztrájknak igenis van kártékony hatása, hogy a sztrájk igenis emeli az árakat, hogy én magam is szeretném megtalálni azokat az orvoslási módokat, melyek a felesleges, oktalan sztrájkot kiküszöbölik, a sztrájk esetleg jelentkező kinövéseit lehetetlenné teszik és megvédelmezik a munka szabadságát. Ennél a kérdésnél azonban nem szabad szem. elől téveszteni soha azt, hogy a munkásoknak nincsen politikai képviseletük, nincsen érdekképviseletük, nincsen helyük a kereskedelmi és iparkamrákban . . . Egy hang : De vannak fogadatlan prókátorok ! Pető Sándor: ... és így egyetlen fegyverük a koaliczió és esetleg a sztrájk fegyvere. Azonban ismétlem, magam is szívesen közreműködöm a sztrájk visszásságainak megszüntetése és a munka szabadságának megvédelmezése czéljából. Méltóztassék azonban megengedni, hogy azon mély tiszteletem ellenére is, melylyel a kereskedelemügyi miniszter ur irányában viseltetem, bár a czélban egyetértek vele, az eszközöket, melyekkel a czélt meg akarja valósítani, nem ismerem el helyeseknek. Nem ismerem el helyeseknek azért, mert a kivételes törvény még a legigazságosabb tartalommal is gyűlöletes színben tűnik fel mindig, (ügy van!) Különösen akkor, a mikor rámutattam azokra a tényezőkre, melyek a drágaságot okozzák és a mikor senkisem kér kivételes törvényt azokra, a kik az élelmiszereket drágítják, a kik kartellek utján, mesterségesen felhajtják az árakat és merem állítani, hogy a munka szabadsága szent nevében azok kiabálnak legtöbbet, a kik soha sem csinálnak lelkiismereti kérdést mint termelő vagy ipari kartellek vezetői, kartellek fejei és mozgatói abból, hogy a verseny minden eszközével, az agyonnyomoritás minden fegyverével tönkretegyék azt a konkurrens termelőt, gyárost vagy vállalkozót és iparost, a ki, szintén a szabad munka eszméjére hivatkozva, a kartellbe belépni nem akar, s a kartellen kivül versenyre kél és megélni akar. (Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) És minthogy, t. ház, nem akarom az olcsó dicsőség babérait aratni, kötelességemnek tartom