Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-67

67. országos ülés 1906 no vember 29-én, csütörtökön. 157 Ha tekintetbe veszszük azt, hogy a husdrágaság, a melyről nálunk senki sem beszélt, a német és az osztrák közvéleményt már nagy akczióra inditotta, melynek hatása alatt Németországban már a dán és holland határokat megnyitották és általában a bevitelt és a bevitel ellenőrzését is könnyebbé tették, s a fogyasztási adók és vámok lefokozását kívánják és fogják életbeléptetni, mondom, ha figyelembe veszszük ezeket a jelenségeket, a melyekkel Németországban találkozunk, s ha figyelembe veszszük azt is, hogy a nyári hizlalás eredménye Budapestre már fel lett hajtva és mindig kevesebb és kevesebb vágómarha jön ezután eladás czéljából piaczra — hogy mást ne említsek, három év előtt hetenként 4000 volt és ma már legfeljebb csak 2000 a felhajtott marhák száma — megállapíthatjuk azt, hogy a kivitel mindinkább fokozódni fog, a miből egyúttal természetszerűleg következik az is, hogy a legközelebbi időkben a mostani nagy drágaság fokozott emelkedésének nézhetünk elébe. T. ház! Ezek, mint gondolom, méltóztatnak elismerni, igen lényeges kérdései a drágaságnak és azt hiszem, semmiféle munkásmozgalommal, semmiféle sztrájkmozgalommal összefüggésben nem állanak. Senki sem mondhatja, hogy a nagy drágaságnak csak a legkisebb mértékben is a munkások és mozgalmaik volnának az okozói. Sőt ellenkezőleg, megállapithatjuk azt az igazságot, hogy épen a has drágasága, mely kapcsolatosan jelentkezett a tej drágasággal, jelentékeny tényezője és rugója volt annak, hogy Magyarországon oly sok sztrájk keletkezett. De nemcsak az élelmiszerek terén mutatkoznak ezek a szimptomák, ugyanilyen egészségtelen alakban jelentkeznek az ipari termelés terén, mint u. n. kartell-visszaélések. Ugron Gábor: Ez igaz ! Pető Sándor : Nálunk senki sem beszél arról, hogy a kartellekkel űzött visszaélések kiküszöböltessenek és háttérbe szoríttassanak.' (Ellenmondások bal felől.) Ugron Gábor: A visszaéléseket nem szabályozni, hanem agyonütni kell. Pető Sándor: Nagyon örülök, t. képviselőház, hogy beszélnek róla, de méltóztassék megengedni, hogy én is beszélhessek ugyanerről. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Alig van olyan szükséglete az emberi fogyasztásnak és pedig elsőrendű szükséglete, a hol a kartellek mesterségesen meg ne drágitanák Magyarországon az árakat. Franoziaországban, Poroszországban, Sváiczban, Komániában a büntetőtörvénykönyv tiltja a kartellekkel űzött visszaéléseket. Pár év óta Ausztriában is állami fenhatóság és felügyelet alá helyeztettek a kartellek. Nálunk semmiféle szabály nincs és teljesen kényükkedvük szerint drágíthatják az élelmet és az ipari termelés czikkeit. Es ez meg is történik. Méltóztassék megengedni, hogy egy pár példával szolgáljak. Itt van a petroleumkartell. Ez egy igen gyenge kis , csemete, a Hitelbank protektorátusa alatt jött létre, mindössze két év óta áll fenn és mégis már 50—60 százalékkal drágította meg a petróleum árát. Itt van a czukorkartell. Erről a kérdésről tegnap már igen érdekesen nyilatkozott Buza Barna t. képviselőtársam. A mig az osztrák czukorgyárosok a magyar czukorgyárosokkal hadilábon állottak, addig elég elfogadható ára volt a czukornak Magyarországon. Alig hogy összebékültek, a béke gyümölcseit a fogyasztó fizeti meg, mert rögtön felmentek az árakkal. Itt van a vaskartell, a mely talán a legérdekesebb kartell és pedig azért, mert sajnálattal kell megállapítanom, hogy ha az állam nincs is benne formaszerint, de teljes mértékben alkalmazkodik a kartell szabályaihoz, szokásaihoz és áraihoz, tehát erősiti a kartellt. Egy hang : Benne van ! Pető Sándor: Hallom, hogy benne van, a mi még rosszabb. E kartell 1917-ig tart és működésének egyetlen czéljául az árak emelését tűzte ki, ugy hogy a nyersvas ára nálunk 22 és fél korona métermázsánként, mig Németországban 16 korona. Egy év alatt teljes 20 százalékkal emelték a nyersvas árát, 30—40 százalékkal a kikészített vas árát, és hogy ezzel tisztán a magyarországi iparosok bőrére spekuláltak, kitűnik abból, hogy ha például magyarországi vasgyárak Németország részére adnak el vasat, 6 koronával olcsóbban szállítják. (Igaz I Ugy van Íj És a mi még elitélendőbb és még súlyosabb beszámítás alá esik, ez az, hogy nemcsak a vasgyártást kartellirozták, hanem egyúttal a vaskereskedést is és csak egyes kiváltságos részvénytársaságoknak és egyéb kiváltságos kereskedőknek, mindössze négynek-ötnek adnak el az összes vasgyárak vaskészitményeket, gépalkatrészeket. Természetes, hogy az ipari termelésnek ebben az elsőrendű és legfontosabb czikkében, ha nincsen konkurrenczia, hanem mindössze négy-öt kereskedő árusit egész Magyarországon, akkor ennek a körülménynek áremelő hatását bizonyítani felesleges. Itt van a szénkartell. Ez az olcsóbb minőségű szén árát, tehát azét a szénét, melyet a szegényebb közönség fogyaszt, 40 százalékkal emelte, a jobb minőségű szénét pedig 20 százalékkal. El kell azonban ismernünk, hogy ebben a széndrágulásban nemcsak a kartellnek van része, hanem . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon : A sztrájknak !) Nem a sztrájknak, hanem a munkáshiánynak is nagy része van, és még inkább a vaggonhiánynak. Egy hang : ürügy! Lázár Pál : Hogyan volna ürügy, mikor hiányzik a munkás ! Tessék a dolgokat megismerni. Pető Sándor : Aztán itt van a sok egyéb apró kartell, a czement-, a beton-, a terrazzo-, a mész-, a tégla-, a parketta- és az aszf altkartell; ezek mind 10—20—30—40 %-kal emelték az árakat. Itt van a mütrágya-kartell, a mely még az eladást is kartellirozta és központi eladási irodát szerve-