Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.
Ülésnapok - 1906-61
őí. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. 9 ügy, a hogy azt igazi férfiúnak teljesíteni kötelessége. A magyar államvasutak alkalmazottaira vonatkozólag egész Európaszerte, egész világszerte mindenütt csak az elismerés hangjaival találkozunk. Pontosan, lelkiismeretesen teljesitik azt a feladatot, a mely hivatalukkal jár. Viszont az ő fizetésük igen sok kategóriában nem megfelelő, ugy hogy az ő fizetésük javítása is olyan kötelessége a nemzetnek, a mely elől nekünk kitérnünk nem szabad. Ugyanez áll a birák helyzetére vonatkozólag is, a kik igazán büszkeségét képezik ennek a mi államunknak, a kiknek megbízhatósága minden kételyen felül áll és mindenkinek tiszteletét teljes mértékben kiérdemli. De ha ezzel végeztünk, akkor kérem a képviselőházat, hogy egyelőre a fizetésemelésektől álljon el és semmi más tekintetben — kivéve egyes kisebb dolgokat — abba belemenni ne méltóztassék. (Helyeslés.) Magát a költségvetést, a mely, mint mondottam, a legnagyobb gondossággal készült és a legnagyobb mértékben számolt az ország viszonyaival, pénzügyi helyzetével, méltóztassék elfogadni általánosságban is a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés.) Ráth Endre jegyző: Polit Mihály! Polit Mihály: T. képviselőház ! Valahányszor Magyarország költségvetését bírálat alá kell vennem, mindenkor bizonyos melaneholikus érzés vesz rajtam erőt. Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetére nézve hasonlít a szegény gazdaghoz, hasonlít ahhoz az úriemberhez, a ki szocziális állásánál fogva nem tud számolni anyagi helyzetével, jövedelmével. Ez eszembe juttatja azon franczia bourgeoisnak egy franczia grófhoz intézett kérdését, a mikor látta, hogy az fényűzően él, azt a kérdést intézte: »Monsieur, combién gagnez-vous par an ?<< Az meg volt lepve és azt felelte : »Moi, Monsieur, ce n'est pas ma maniére de compter cela«, — hisz az nem az én szokásom, hogy erről számot adjak magamnak. Kern régen itt voltak az angolok, itt voltak az Eighty-club tagjai, megnézték a szép Budapestet és megnézték ezt a pompás országházat. Azok is kérdezték : »Combien gagnez-vous par an ?« vagy »What 'is your income ?« Sokan vamiak köztünk, a kik Londonban voltak, a kik látták az angol parlamenti épületet. Hát ez az épület koránt sincs olyan pazar fénynyel és olyan luxussal berendezve, mint a mi országházunk. (Zaj a baloldalon és a középen.) Hát kérdem, mi vagyunk mi Magyarország Angolországhoz hasonlítva í Ott Angolországban, Londonban annyi milliárdos és milliomos van, hogy képesek volnának Magyarországnak vételárát kifizetni, s ezek az angolok szerényebbek, mint mi Magyarországon, ezen a szegény Magyarországon. Nem tartom helyesnek, t. ház, hogy a központban fényűzés, luxus legyen, a hol a perifériákon nyomor, szegénység van. Én egészségesnek nem tarthatom azt az emberi testet, a melynek extremitásai atrofiában szenvednek. KÉPVH, ÍTAPLÓ 1906 1911. IV. KÖTET. T. ház ! Nem mondhatom azt, hogy a pénzügyi állapotok nem javultak volna. Igenis, javultak. Igenis, t. ház, javultak. A harmincz évvel ezelőtti pénzügyi állapotokkal a maiakat összehasonlitani sem lehet. Hiszen ezelőtt harmincz évvel egyszerűen kétségbeejtőek voltak az állapotok, a mikor a képviselőház azt a nagy országos bizottságot küldte ki Magyarország szegényes pénzügyi állapotainak orvoslása érdekében. A mostani generáczió, a mostani ivadék nem is képes megérteni, hogy Kerkapolyék hitvány 153 millió kölcsönt alig-alig birtak felvenni Európában. Az a szegény öreg Ghyczy, mikor élete alkonyán rászánta magát a pénzügyi tárcza elvállalására, mint pénzügyminiszter uzsorakamatot, tizenkét százalékot volt köteles fizetni. S mikor Magyarországnak pénzügyi állapotai ilyen rosszak voltak, megjelent egy fiatal ember, a kinek küldetése volt, hogy Magyarország pénzügyi viszonyain segítsen. Ezt a fiatal embert mi ismertük, mint a pénzügyi bizottság kitűnő előadóját : ez Széll Kálmán volt. Fiatalos hévvel fogott hozzá, hogy Magyarország pénzügyeit javítsa ; és részben sikerült is ez neki. Széll Kálmán az 1876. évben a deficzitet, a hiányt hatvan millióról már huszonnégy millióra szállította le. De ekkor, t. ház, jött a boszniai okkupáczió és Széll Kálmánnak minden terveit halomra döntötte. Elment Bécsbe, beadta lemondását. Mintha ma is látnám, hogy ott a Sándor-utczai országházban milyen szomorúan járt-kelt Széll Kálmán; elmesélte nekem egész audiencziáját a király Ö felségénél. Ne méltóztassanak csodálkozni a fölött, hogy egy miniszter szóba áll, érintkezésbe lép egy olyan nemzetiségi képviselővé . . . Markos Gyula : Akkor még nem volt az! Akkor még negyvennyolczas volt! Polit Mihály: Akkoriban, t. ház, még nem volt mauvais génre érintkezésbe lépni egy nemzetiségi képviselővel. Most, t. ház, ez mauvais génre. (Ellenmondás.) De épen azért, mert ez mauvais génre, azért mi nem is ambiczionáljuk ezt az érintkezést, mert nem akarjuk, hogy tolakodóknak látszassunk. (Mozgás.) Emiitettem, t. ház, a boszniai okkupácziót. Ez véleményem szerint nagyon aktuális kérdés a mai napon is. A boszniai okkupáczióért mi sokat fizettünk, ma is fizetünk, s ha valaki kérdezi a magyar embert, mirevaló mindez, mi értelme van annak, hogy a bosnyák okkupáczióért még ma is fizetünk, akkor arra választ nem tud adni senki sem. Tudjuk, t. ház, hogy 1878-ban a közvélemény Magyarországon határozottan az okkupáczió ellen foglalt állást. Mikor annak idején beszédet mondottam az okkupáczió ellen, az nagy tetszést keltett a képviselőházban. Nagy érdeklődéssel hallgatták, a mikor összehasonlítottam a bosnyák paraszt nyomorult helyzetét a magyarországi úrbéri viszonyokkal. Mégis mi történt? Boldogult gr. Andrássy Gyula és Tisza Kálmán az okkupáczió mellett foglal2