Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-61

61. országos ülés 1906 november 22-én, csütörtökön. 7 Pécs város közönségének feliratát az iránt, hogy a honvédségi egyenruha magyar jellege megőriztessék; Hódmezővásárhely város közönségének feliratát a papiros-búzával folytatott tőzsdei üzérkedések ellen; Bodófalva telepes községnek Hajdú Frigyes képviselő utján beadott kérvényét bajaik orvoslása ügyében ; a füzesgyarmati felekezeti néptanítóknak Fábry Károly, a kassa-vidéki róm. kath. tanitóegyletnek Hammersberg László, a szombathelyi fogházőrségnek Gothard Sándor és a szekzárdi pénzügyi tisztviselőknek Szabó Károly képviselő utján beadott kérvényeit fizetési viszonyaik javítása iránt. Javaslom, hogy mindezek a kérvények tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. Méltóztatik ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor ezt határozatképen kimondom. Következik a napirend szerint az 1907. évi állami költségvetés (írom. 244, 252) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál előadó : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mikor egy uj kormány foglalja el egy réginek a helyét, ha akkora különbség volna is közöttük, mint ég és föld között, mégsem lehet várni, hogy a költségvetés egyszerre egészen más alakot nyerjen, hogy minden egyes tételnél meglegyen ennek nyoma. Ennek oka igen egyszerű, mert hiszen ha egészen uj útra tér is a kormány, neki is meg vannak kötve a kezei; a legzseniálisabb államférfiú is kötve van ahhoz, hogy mit enged meg az ország anyagi ereje. A nemzetnek egységes akarata sem elegendő ahhoz, hogy bizonyos reformokat egyszerre valósitson meg, annak ereje, annak akarata is meg van kötve az ország pénzügyi viszonyai által. (Igaz ! Ugy van !) A másik ok abban rejlik, hogy a költségvetés legnagyobb részét a nemzet mindennapi életére szükséges összegek foglalják el. Az, a mi a haladásra való és a haladásra jut, csak az, a mi ezen a mindennapi szükségleten felül esik. Mi ma egy uj epocha előtt állunk; mi egészen uj alapra akarjuk Magyarország kultúráját, Magyarország közgazdasági életét fektetni; mi egyrészt önállósitani akarjuk magunkat Ausztriával szemben, másrészt pedig meg akarjuk teremteni a magyar ipart, a mely eddig nem létezett, fel akarjuk használni mindazokat az erőket, a melyek ebben az országban és e nemzetben lakoznak, hogy a nemzet jövője sokkal nagyobb, sokkal fényesebb, gazdagabb legyen, mint a milyen volt a múltja. De az erre vonatkozó eszközök nem ebben a költségvetésben adatnak meg a kormány kezéhez. Méltóztatik tudni, hogy azok egészen külön törvényben lesznek kielégitve. Ebben a budgetben úgyszólván csak a rendes mederben vannak megtartva az összegek, de a ki figyelmesen vizsgálja a budgetet, az igenis ebben is megtalálja többféleképen a haladást és megtalálja egyszersmind azt az uj irányt is, a melyet mi akarunk, hogy ebben az országban érvényre jusson. Méltóztatik tudni, hogy költségvetésünk a jövő esztendőre összesen 48 millió koronával több kiadást mutat. Ezen 48 millió koronából igen sok az olyan tétel, a mely nem esik ugyan határozatunkon kivül, de a melyre nézve bizonyos tekintetben kötve van a képviselőház is. Ilyenek pl. az üzemi kiadások. Az államvasutaknak üzeme emelkedik 12'5 millió koronával, a postáé 2-5 millióval, ez már 15 millió. A dohánygyártásnál szintén közel 3 milliót tesz ki az emelkedés, ugy hogy e czimen már 18 millió van a 48-ból lekötve. A közösügyi kiadások 4 millióval emelkednek, a mely összeg ezen költségvetésbe fel van ugyan véve, de függőben van tartva. Ezenkivül igénybe vesznek a személyi járandóságok körülbelül 15 millió koronát, ugy hogy szerény az az összeg, melyet a többletből arra fordíthatunk, hogy e nemzetnek jövőjét építsük ki. Ennek a szerény összegnek túlnyomó nagy része egyrészt a földmivelésügyi minisztérium, másrészt a közoktatásügyi miniszter ur tárczájára esik. Ebből az alig 10 millió koronára menő összegből hármat költünk a földmivelés emelésére, ötöt pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur tárczájára, ezzel is mintegy ki akarván fejezni azt, hogy a legnagyobb súlyt az ipar tekintetében megindult mozgalmon kivül egyrészt arra akarjuk fektetni, hogy ennek az országnak földmivelő népe kellő támaszt kapjon a kormány részéről, hogy a földmivelésnek érdekei előmozdittassanak, azonkívül pedig minden összeget, a mely rendelkezésünkre áll, a népnevelésre, a nép kultúrájának fejlesztésére akarunk forditani. Ez, gondolom, eléggé megnyugtató arra nézve, hogy itt egy uj szellemmel állunk szemben, egy uj epochának küszöbén állunk, a mely, ha nem is tud óriási nagy összegekkel dolgozni, de a rendelkezésre álló összegeket elsősorban ezen czélokra kívánja forditani. Ebben az egész költségvetésben mindenütt takarékosságot, az ország pénzügyi viszonyainak helyes mérlegelését találjuk. Van azonban egyetlenegy tétel, a melyre nézve ezt nem merem mondani és a melyben talán valamennyien bűnösek vagyunk. Ez vonatkozik a személyi járandóságoknak igen nagy emelkedésére. A jövő évi költségvetésben 15 millió koronával emelkednek a személyi járanódságok, vagyis a hivatalnoki fizetések. Ez egy beteges tünet, a mely azt mutatja, hogy ebben az országban egy nagy hiba van : a hivatalok után való túlságos futkosás. (Igaz! Ugy van!) Itt mindenki hivatalnok akar lenni, itt mindenki az államtól várja, hogy exisztencziájáról gondoskodjék. Egyrészt folytonos a panasz a hivatalnoki pályának mostohasága iránt, másrészt pedig, mihelyt a legkisebb állás megüresedik, száz meg ezer azoknak a száma, a kik ezt a hivatalt elérni akarják. Ránk képviselőkre nyomást gyakorol a publikum, a kormány viszont nem zárkózhatik el azon