Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

120 65. országos ülés 1906 november 27-én, kedden. államférfiú tartani, nem lehet nagyobb, de nem lehet hazafiasabb becsvágy sem, mint a nemzet fizikai testét, a nemzet fizikai életét óvni, oltalmazni a közegészségügy mennél szélesebb körre terjedő gondozásával. (Ugy van!) így válik a nemzet fizikai teste a legértékesebb nemzeti erővé, igy lesz alkalmassá arra, hogy ne csak az élet nagy küzdelmeit állja, de a hazával szemben fennálló kötelezettségének is eleget tehessen. Ily álláspontról tekintve a belügyi költségvetésnek közegészségügyi részét, ennek csak egy nagyon szerény tételéhez kivánok röviden szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a tétel : a szegény községeknek egészséges ivóvizzel való ellátása. (Helyeslés.) Erre a czélra az igen t. belügyminiszter ur a múlt 10.000 koronához képest a jövő évi költségvetésben 40.000 korona többszükséglettel 50.000 koronát irányzott elő. (Helyeslés.) A kik ismerik az ivóvíz-mizériákat, azok velem együtt az igen t. belügyminiszter ur iránt a legteljesebb elismerést nyilvánítják akkor. a mikor ennek a fontos közegészségügyi követelménynek fokozottabb gondozását igyekszik előmozdítani. Azonban ezen elismerésem mellett mindjárt azt is kell mondanom, hogy quid hoc ad tantam miseriam ? Mi ez az 50.000 korona erre a nagy szükségre % Mert az egészséges jó ivóvíz nemcsak elsőrangú közegészségügyi követelmény, hanem a népnek létérdeke, megélhetésére nézve oly kívánni való, oly szükséges, mint a mindennapi kenyér. (Ugy van! a baloldalon.) Hogy a mi községeink, városaink, jó ivóvízben szűkölködnek, ennek legáltalánosabb oka az, hogy ezek a községek és városok a kedvezőtlen geológiai alakulatok, a kedvezőtlen talajviszonyok mellett nem birnak elég anyagi erővel az egészséges ivóvíznek mély forrású kutakból való feltárásához. Éber Antal .: Szegények ahhoz ! Török Kálmán : így áll elő az a kényszerűség, hogy ilyen községeknek és városoknak lakosai arra kénytelenek szorítkozni, hogy csapadékokból, felsőbb rétegeken át leszüremkedett ivóvízzel, felső talajvízzel táplálkozzanak. Felesleges azt mondanom, hogy az ilyen felső talajvíz közegészségügyi szempontból milyen káros, milyen veszedelmes, mennyi fertőzésnek, mennyi járványnak kiapadhatatlan forrása. (Ugy van ! balfelöl.) De tévedtem, nem kiapadhatatlan forrása, mert hiszen az ilyen felső talajvizű kutak a nyári szárazságban, vízmennyiségükben könnyen megapadnak, sőt forró szárazságban teljesen ki is apadnak. Tehát a felső talajvízzel való táplálkozás még korlátozott is. Az előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim példákkal illusztrálták a közegészségügy terén mutatkozó hiányokat. Méltóztassék megengedni, hogy én is hozhassak fel egy példát. Ez a példa igen közel esik hozzám, mert klasszikusabb példát az ivóviz-mizéria tekintetében nem ismerek, mint az általam képviselt Gyöngyös városát. Tisztelettel el kellene hárítani magamtól a hazabeszélés vádját, mert közegészségügyi szempontból, közérdekből kívánom ezt felhozni, (Helyeslés.) illusztrálásául annak, hogy ezen a téren milyen tarthatatlan állapotok vannak. Éber Antal : Az a helyes kifejezés, hogy tarthatatlan. Török Kálmán: Én tehát a szűkkörű érdekeken felül egy magasabb érdeknek, a közérdeknek szempontjából hozom fel és mondom el, hogy ennek a városnak, a melynek 16.000-nél több lakosa van, s a mely város 135%-os pótadó súlya alatt görnyedez, ennek a városnak úgyszólván egy italnyi ivóvize sincsen, hogy ez a város az ő anyagi erejéhez képest az egészséges ivóvíz feltárására már mindent megtett, mindent próbált, mindent áldozott, de azt a kedvezőtlen geológiai viszonyok miatt el nem érhette. És mert a nehéz geológiai viszonyokkal anyagi erejének hiánya folytán megbirkózni nem tudott, rá van utalva a város lakossága, hogy felső talajvizet igyék. (Mozgás.) Midőn a város kénytelen nélkülözni ezt az elsőrangú közegészségügyi követelményt, tűrnie kell e követelmény hiányának szomorú következéseit is, a melyek abban nyilvánulnak, hogy ez a város évtizedek óta a maga néjamozgalmában apad, a helyett hogy gyarapodnék. Éber Antal: Magyar város! Színmagyar lakosság ! Török Kálmán : Ha azután eljön a nyári szárazság, mikor a kut talajvize kiszárad, a város tűzbiztonságára sem gondolhat és olyan csapások érik, mint az 1904-iki tűzvész, a mely a várost negyedrészében vízhiány folytán elpusztította. És ha igy a kutaink kiszáradnak, azt hiszem, elég szenzácziós, ha azt mondom, hogy ez a több mint 16.000 lakosú város a nyári szárazságban a második, harmadik faluból hozat drága jDénzen igásnapszámmal ivóvizet! Meg méltózatnak engedni, hogy ezt a szomorú példát felhoztam; (Helyeslés.) felhoztam azért, hogy igazoljam az igen t. belügyminiszter urnak abbeli helyes, szükséges törekvését, hogy az egészséges ivóvíz érdekében minél többet tenni igyekezzék. Nem tartozom azok közé, a kik a társadalom és a községek szükségleteit az állammal akarják fedeztetni, mert hisz ezen a téren annyi kívánság, annyi követelés nyilvánul meg, hogy manapság már ott vagyunk, hogy az uj közteherviselésre újból meg kell hódítani a népet. De a hol ilyen nagy közegészségügyi hiányról van szó, ott az államnak keü közbelépnie segitő kézzel, hogy elenyésztesse azokat a bajokat, a melyek népünk pusztulásának forrásai. Én is hivatkozom arra az izzó lelkű magyar iróra, a kire Éber Antal barátom is hivatkozott, Rákosi Jenőre. Valóban legszebb álmunk a harmincz millió magyar. A magyarságot szaporíthatjuk ugy is, ha a közegészségügyet kellőleg ellátjuk. És ha — istennek hála — nem vagyunk is már olyan kevesen, hogy még az apagyilkosnak is megkegyelmezzünk, mégis az a szomorú statisztika, a melyet feltártak előttem szóló t. kép-