Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-65

november 27-én, kedden. 119 65. országos ülés 1906 ellátási díj, a táplálékok sokkal drágábbak nálunk, mint külföldön, de hogy pl. a Lipótmezőn a lius­adag sokkal nagyobb, mint Ausztriában és Német­országban, sőt azzal a javaslattal tért vissza, hogy ezen változtatni kell, mert az elmebetegek nagy része ágyban fekvő testi beteg és fél adaggal egészségileg is jobban járnak, mintha tel­jes adagot kapnak. Épen forditott véleményt kap­tam tehát, (Derültség.) ugy hogy azt hiszem, t. képviselőtársam itt egy kicsit tévedett. Rákosi Viktor : Hizókurát folytatnak ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Vajda Sándor t. képviselőtársam felhozta, hogy a csend­őrséggel szemben keveset költünk a közegészség­ügyre, de az összeállításnál sokat kihagyott, a mi közegészségügyi, ö csak a 221.000 koronát számolta, a mely egy tételben van, de nem vette a két milliót, a mely az országos betegápolásra vonat­kozik. Vajda Sándor: A többletről szóltam. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Igen, a többlet. Nem vette a közjótékonysági, a gyermek­védelmi tételeket, pedig igy együttvéve a három milliót megközeliti a többlet a múlt évivel szemben. Azt mondta azután t. képviselőtársam, hogy nem kell a nemzetiségi politikát behozni a köz­egészségügybe. Eszem ágában sincs. Nincs olyan magyar ember, a kinek eszébe jutna ilyen különb­séget tenni. Megnyugtatom a t. képviselő urat, hogy már önzésből sem teszem, mert oláh és tót vidéken lakom és magam sem akarnám a magam vidékén a betegség terjesztését tűrni. (Derültség. Helyeslés és taps.) Kérem a t. képviselőházat, mél­tóztassék ezt a tételt is elfogadni. (Helyeslés.) Vajda Sándor : T. ház ! Miután a t. belügy­miniszter ur kijelentette, hogy az én határozati javaslatomban foglaltakat úgyis keresztül fogja vinni és mivel remélem, hogy e kijelentés arra is vonatkozik, hogy a fizetési minimum abban a summában lesz megállapítva, a mint annak idején Chyzer miniszteri tanácsos ur Ígérte az orvosoknak, visszavonom inditványomat és attól elállók. (He­lyeslés.) Elnök : Kivan az előadó ur szólni ? Ha nem, felteszem a kérdést: méltóztatik-e elfogadni a tételt ? (Igen!) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki és az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ráth Endre jegyző (olvassa) : 2. rovat. Állami gyógyintézetek 2,134.864 korona. Elnök : A tétéi meg nem támadtatván, meg­szavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa): 3. rovat. Bak­teriológiai és egészségtani intézet 10.600 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, meg­szavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa): 4. rovat. Dif­tériaszérum-termelőintézet 26.730 korona. Elnök: A tétel meg nem támadtatván, meg­szavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa): 5. rovat. Beteg­ápolási költségek 3,881.000 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, meg­szavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa) : 6. rovat. Himlő­oltási költségek 158.900 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, meg­szavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa) : 7. rovat. Jár­ványok és gümőkór elleni védekezés költségeire 200.000 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, meg­szavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa): 8. rovat, A trachoma elfojtására szánt költségek 140.000 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván. meg­szavaztatik. Ráth Endre jegyző (olvassa) : 9. rovat. Sze­gény községek jó ivóvizzel való ellátására 50.000 korona. Török Kálmán ! Török Kálmán : T. képviselőház ! A magam részéről is hangsúlyozni kívánom a közegészségügy fontosságát és midőn ezt teszem, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Vajda Sándor t. képviselő­társam álláspontjával ebben az egyben legalább találkozunk. Csodálkozom azonban, hogy ő még ebben a kérdésben is, a közegészségügy kérdésében figyelmen kivül hagyja a magasabb állaim szem­pontokat, a felebaráti szeretetet, a humanizmus kérdését, hogy még e kérdéssel is a nemzetiségi sérelmeket egy pókhálóba szőtte bele és ennek a kapcsán egy képviselőtársam közbeszólására holmi misepénzeket is emlegetett. Hát csak azt vagyok kénytelen röviden megemlíteni, hogy azok, a kik misepénzt adnak és a kik misepénzt kapnak, azok a múltban is, a jelenben is áldoztak a felebaráti szeretet oltárán, áldoztak a közegészségügy elő­mozdítására, mert hiszen le nem tagadható igazság az, hogy a múltban a humanizmusnak, a felebaráti szeretetnek a legszebb, legmagasztosabb intéz­ményeit elsősorban az egyház alkotta meg. (Ugy van!) Es ha igen t. Vajda Sándor képviselő­társam meg akar erről győződni, nem is küldöm őt messzire, menjen el a közel Esztergom váro­sába, s látni fogja ott, hogy Simor herczegprimás fejedelmi bőkezűséggel alapított egy nagy kór­házat, a mely ma is tisztán az ő alapítványából tartatik fenn. (Igaz ! Ugy van !) Ilyen nagy kérdésekben ilyen szűkkörű fel­fogást érvényesíteni nem is szabad. A közegész­ségügy egy fontos, egy nagy állami érdek, a mely legfelsőbb fokozataiban a belügyi kormányzat részéről részesül gondoskodásban. S oly feladat ez, a közegészségügy gondozása, hogy a belügyi kor­mány képviselőjének minden figyelmére és arra méltó, hogy az ő jeles tehetségeit ezen közegészség­ügy szolgálatára mennél teljesebb mértékben fordítsa ; mert ha az államférfiúi hivatás becs­vágya az, hogy a kormányzat élén állva, az állam­élet szerveit egészséges működésben kívánja az

Next

/
Thumbnails
Contents