Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

102 ő4. országos ülés 1906 november 26-án, hétfőn. tényezők segítségével. Emelkedett a mi zenei kultúránk a zeneakadémia működése következtében és emelkedett a zene azon kis Ahasvérusai, a sok-sok zeneiskola segítségével. És itt meg kell emlékeznem az Operaház tagjairól, a magyar zenének ezen szegény napszámosairól, a kikről többet nem akarok mondani, n.int azt, hogy idegölő munkájuk fejében 16 évi szolgálat után 1600 korona fizetést kapnak. Azok, a kik a zenével hivatásszerűleg foglalkoznak, ugy mint ezek a szegény emberek, a kik délelőtt és délután próbán vannak legtöbbször, este az előadáson játszanak . . . Egy hang (balfelöl): Hát éjjel! Somogyi Aladár: ... a kik éjjel-nappal el vannak foglalva egész héten, a kik még vasárnapjukat is a közönség kedvtelésére áldozzák fel, a kik legnagyobb részt idegbetegségben pusztulnak el: ezen fáradságos munkájukért nagyon csekély fizetést kapnak, és hogy tisztességesen megélhessenek, órákat kénytelenek adni. Keserves kenyér az, a ki tudja, hogy mit jelent az, órákat adni, igy kénytelenek azok az emberek éveken át nyomorogni. (Zaj a jobb- és a. baloldalon, Félkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Azt hallom, hogy az Operaház jövedelmei 200.000 koronával emelkedtek a mostani igazgatóság alatt. Hát elhiszem, azonban a mint előrebocsátottam már, ez nem a jelenlegi igazgatóság működésének eredménye. Mert az előbbi igazgatóság programmjának végrehajtásából származik ez a jobb jövedelem. Az előbbi igazgatóságnak voltak anyagi sikerei, azonban voltak számottevő komoly művészi sikerei is. Hisz, hogy egyebet ne említsek: »Tristan és Izolda« előadása esemény számba ment. Megint az a pechje volt az előbbi szegény igazgatónak, hogy ő készitetté elő az előadást, azonban Keglevich elcsapta és nyolcz nappal azután Mader Kául dicsekedett azzal, hogy milyen óriási sikert ért el. Azonban a míg az előbbi igazgatóságnak megvoltak komoly művészi sikerei, addig a jelenlegi igazgatóság működése alatt anyagi sikerről lehet beszélni, művészi sikerekről azonban nem igen. Különben, t. ház, nagyon furcsa ez az anyagi siker, ha összevetjük azt, hogy 200.000 korona többlettel szemben 300.000 korona több kiadás van. Vagyis 200.000 koronával emelkedett ugyan az Operaház bevétele, de egyúttal 300.000 koronával emelkedtek a személyes kiadások. ííe tessék azonban azt gondolni, hogy az operai zenekar tagjai fizetésének javítására kellett ez a pénz, hanem igenis kellett a magánénekesek és magánénekesnők óriási fizetésének emelésére. A midőn a zene- és énekkarról szólok, nem mulaszthatom el, hogy a belügyminiszter urnak köszönetet ne mondjak azon szegény emberek nevében, a kiknek a dolgát a legutóbbi időben elintézte. De ha a belügyminiszter ur egyszer fáradságot venne magának és végignézné azt az óriási munkát, a melyet ezek az emberek kifejtenek, akkor látná csak igazán, hogy nemcsak megfelelő volt a fizetésrendezés, hanem hogy ezek az emberek még most is rászorulnak a fizetés ujabb rendezésére is. Mikor a m. kir. Operaházról beszélek, eszembe jut az az elnevezés, a melylyel azt legutóbb egy fővárosi napilap illette. Ez azt irta az Oj>era házról, hogy az az » Andrássy-uti maitresse«. Igaza van; kitartott, drága is, rossz is. Sokkal kevesebbel sokkal becsületesebben lehetne a magyar művészeknek hírnevet szerezni. A magánénekesekről és magánénekesnőkről szólottam. A m. kir. operaháznak 22 magánénekese van, a kik 267.800 K fizetést húznak. Hozzájárul azonban a nemrégiben szerződtetett Lunardi Giovanni olasz művész fizetése, a mely bizonyára szintén megfelelő; az államtitkár ur talán tud felőle felvilágosítást adni. A női magánénekesek 19-en vannak ós 224.200 K évi fizetést húznak. Hozzájárul azonban a most utóbb szerződtetett Eodornénak fizetése. Az Operaháznak megfelelő személyzettel, megfelelő magánénekes karral feltétlenül kell rendelkezni, azonban nincsen a vitágon ojseraház, a melynek felesleges magánénekesekkel kellene birnia, de különösen nem szabad ezt olyan intézetnek, a mely a nemzet garasaiból tartatik fenn, daczára annak, hogy az »királyi« operaház, Az itt kimutatott tagok egyharmadrésze foglalkoztatás nélkül ténfereg. Vázsonyi Vilmos: Igazi magánénekesek, mert maguknak énekelnek. (Derültség.) Somogyi Aladár: Azt hiszem, azok még maguknak sem énekelnek! Es épen ezek a foglalkoztatás nélkül járó-kelők képezik a veszedelmet a m. kir. Operaházban, mert jobb foglalkozás hijján a jelenlegi igazgatóhoz járkálnak, a ki ilyesmire kitűnő médium, és intrikálnak a többi foglalkoztatott énekesek ellen. Sajátságos dolog az, hogy szerződtetnek egy csomó énekest, a kit nem foglalkoztatnak. A kérdés már most az, hogy miért szerződtetik ezeket, ha nem tudják foglalkoztatni, és ha szerződtetik, miért nem foglalkoztatják? A jelenlegi igazgató a bécsi operának kis korrepetitora volt és ott teljesen hasznavehetetlen embernek bizonyult; egyedüli kvalifikácziója a m, kir. Operaház igazgatói székére az, hogy néhány főherczeggel rokonságban áll. Hát engedelmet kérek, ez lehet, hogy kvalifikáczió, de semmi esetre sem arra, hogy a m. kir. Operaház igazgatói székébe kerüljön és tönkretegye azt a zenei kultúrát, a mely nálunk most fejlődőben van. Ugyanez az igazgató, t. ház, röviddel ezelőtt keresztül akart vinni egy stiklit, a mely, hála Istennek, a belügyminiszter ébersége folytán az államtitkár jóakaratából kifolyólag nem sikerült.