Képviselőházi napló, 1906. IV. kötet • 1906. november 15–deczember 12.

Ülésnapok - 1906-64

6k. országos ülés 1906 Van, t. ház, az Operának két kitűnő karmestere. A többiről nem beszélek. Az egyik, a fiatalabb, tehetséges ember, a másik, az idősebb, tapasztaltabb karmester, büszkesége zenei életünknek. (ügy van I) Az igazgató pedig — nem akarom megbántam — de ezekhez képest zenei analfabéta. Az igazgató, tudva az ő zenei fogyatékosságát és az ő adminisztrativ tehetetlenségét, azon igyekezett, hogy e két embert összeveszítse és a küzdelemből, az összeütközésből ő kerüljön ki győztesen. A szerencse az, t. ház, hogy annak idején annak a két becsületes embernek az ébersége észrevette ezt; azonban annyira volt már ez az ur, hogy zenei életünk büszkeségét, ezt az egyik karmestert, pár ezer korona miatt Id akarta túrni állásából. Sajátságos dolog az, t. ház, hogy mikor zenei életünk egyik büszkeségének megtartásáról, itthonmaradásáról van szó, akkor. t. ház, nincs pénz ; azonban, a mikor felesleges énekesnők szerződtetéséről van szó, akkor van. Pedig hát a karmester a zenei élet nemtője, mert az ő tudásától, az ő fáradozásától, az ő lelkiismeretes, becsületes karmesteri működésétől függ az egész jövő zenei nemzedék tudása, zenei Ízlésének fejlődése. Erre, t. ház, pénz nincs. Azonban, a mikor röviddel ezelőtt arról volt szó, hogy kétezer korona nincs a karmester fizetésének emelésére, akkor van pénz ma már egy teljesen felesleges énekesnő szerződtetésére. Volt az operaháznak, t. ház, egy kitűnő énekesnője, aki ma Amerikában aratja a babérokat és a dollárokat. Szerződésujitást kért, fizetésjavitást kért. Az egész difíerenczia kétezer korona volt. 24.000 korona fizetést kért; azt az igazgató ur nem adta meg. Ellenben Amerikában hét hónapra 140.000 korona biztosittatott neki. Méltóztassék csak azokat a kritikákat elolvasni, azt az óriási diadalutat tekinteni, a melyet ez az énekesnő a magyar névnek becsületére Amerikában folytat. Nagy György: Húszezer korona elég szép pénz ! Azért maradhat itthon ! Somogyi Aladár: A szokás eddig az volt, hogy az énekesnők lejáró szerződéseiket már évekkel ezelőtt igyekeztek meghosszabbítani, igyekeztek mindenféle előnyöket kicsikarni, biztosítani magukat az iránt, hogy ha esetleg később jobb énekesnő kerül oda, még mindig megmaradhassanak az Operaház kötelékében, mert a szerződés miatt ott kell tartani őket. így tett a boldogult Tisza-kormány, hogy t. i. a január 26-iki választások után az egyik közlönynek a szerződését, noha le sem járt még, további három esztendőre meghosszabbította. Az intendánsok korszaka, remélem, letűnt örökre ; ezek az intendánsok azokat az énekesnőket, a kik előttük igen kedvesek voltak, hosszabb szerződésekkel biztosították. Megtörtént az, t. ház, hogy az Operaház egyik énekesnőjének még négy évre terjedő szerződése volt. Azonban az akkori intendáns, a ki egyszersmind kormánybiztos is volt, noha négy évre szólott még a szerződés, bizonyos befolyásokra még tonovember 26-án, hétfőn. 103 vábbi tíz esztendőre adott annak az énekesnőnek szerződést, évi negyvenezer koronával; vagyis, t. ház, épen kétszer annyit adtak ennek az egy énekesnőnek, mint a mennyit a nemzet Deák Ferencz indítványára Vörösmarty árváinak. így érjük el nemsokára azt, hogy egy operaénekesnő tíz éven át évi negyvenezer koronával lesz szerződtetve. T. ház ! Tudom, hogy darázsfészekbe nyúltam, tudom azonban azt is, hogy azt ki is kell pusztítani. Az operaháznak ma teljesen tehetetlen igazgatója van, a ki méltatlan arra az állásra és a ki veszélyezteti egész zenei kultúránkat. Asszonybefolyások érvényesülnek ott. Nem akarom ezt a kérdést itt tárgyaim. (Halljuk ! Halljuk !) Ez az ur Bécsben kis korrepetitor volt, a kit ha használhattak volna ott, azon rendkívüli összeköttetéseknél fogva, a melyekkel az udvarnál rendelkezik, feltétlenül meg is tartották volna. Az volt azonban a válasz, mikor magasabb állásra akarták emelni : nichts nutz, gut für die Provinz. így kaptuk Budapestre a m. kir. Operaház igazgatóját. De különben, t. ház, helytelennek tartom, hogy a szinházak, a művészet, az Operaház a belügyi tárcza keretébe tartoznak. Szerény nézetem szerint nem ide valók, hanem a kultusztárcza keretébe. Ezért határozati javaslatot nyújtok be, (Halljuk! Halljuk!) a mely szerint (olvassa) : »Utasitja a képviselőház a kormányt, miszerint a színészet és a magyar kir. Operaház ügyeit 1907 január 1-én a vallás- és közoktatásügyi kormány fenhatósága alá és intézkedési jogkörébe helyezze át.« (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, e határozati javaslat elfogadásának mi sem áll útjában. T. ház ! Bizva abban, hogy ezek a bajok orvosoltatni fognak és hogy az az igazgató, a ki méltatlan arra a helyre, a melyet betölt, kénytelen lesz onnan távozni és visszamegy oda, a honnan jött, Bécsbe, korrepetitornak, a tételt elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. A vitát bezárom. A miniszter ur kivan szólni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: T. ház! Egész röviden csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy a t. képviselő ur határozati javaslatát nagy örömmel elfogadom. (Élénk derültség és éljenzés.) Elnök : Kérdem a t. házat, megszavazza-e a tételt ? (Igen !) Kijelentem, hogy a ház a tételt elfogadja. Ehhez a tételhez Somogyi képviselő ur egy határozati javaslatot adott be. Konstatálni kívánom, hony a pénzügyi bizottság jelentésének 5. oldalán erről a kérdésről van szó és hogy — azt hiszem elkerülte Somogyi képviselő ur figyelmét — a pénzügyi bizottság ugyanazt czélozza, a mit Somogyi képviselő ur indítványoz határozati javaslatában. Somogyi Aladár; T. ház ! Bocsánatot kérek, ez nem kerülte el figyelmemet. Mivel azonban tudom, ttogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter