Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-48

Í8. országos ülés 1906 október 23-án, kedden. 91 Gusztáv képviselő urakat a végleg igazolt képviselők jegyzékébe beiktatni. (Helyeslés.) Elnök : Az I. biráló-bizottság jelentése alapján Gratz Gusztáv és Beek Lajos képviselők a végleg igazolt képviselők sorába iktattatnak. Következik napirend szerint a II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról szóló törvényjavaslat (írom. 209, 211) harmadszori olvasása. Felkérem Várady Károly jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot felolvasni sziveskedjék. Várady Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadta. Most már a törvényjavaslat át fog küldetni a főrendiházhoz tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából. Hogy mentől hamarább tárgyalhassa a főrendiház a törvényjavaslatot, szükséges lesz a jegyzőkönyvnek e részét hitelesíteni. Felkérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyv erre vonatkozó részét felolvasni sziveskedjék. Darányi Ferencz jegyző (olvassa a jegyzőkönyv illető részét). Elnök : Kérdem a t. házat, hogy a jegyzőkönyvnek imént felolvasott része ellen van-e valakinek észrevétele % (Nincs!) Ha senkinek sincs észrevétele, akkor a mai ülés jegyzőkönyvének most felolvasott részét hitelesitettnek jelentem ki. Következik napirend szerint a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 183, 197) folytatólagos tárgyalása. Ki következik ? Várady Károly jegyző: Sziklay Ottó ! Sziklay Ottó : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Magyarország csak akkor lesz igazán önálló és független, ha erős, hatalmas, ha vagyonos lesz. Minthogy pedig a vagyonosodás legfőbb tényezője a virágzó ipar, legnagyobb örömmel láttam a szóban forgó törvényjavaslat beterjesztését és előre jelzem, hogy örömmel járulok hozzá. Ezt az örömet azonban megzavarja az a szomorú érzés, hogy a kormány kénytelen volt azt az itthon eléggé ismert tényt ország-világ előtt kijelenteni, hogy Magyarországon a hazai tőke nem akar az ipar fejlesztésére közreműködni. Előre jelzem, hogy az illető paragrafusnál bátorkodom majd kifejezést adni abbeli óhajomnak, hogy a t. kormány lehetőleg kövessen el mindent, hogy a hazai tőkét arra birja, hogy az iparfejlesztésben tényező legyen. (Helyeslés.) Azt mondják, hogy nincs Magyarországon tőke, de van ; tudjuk, hogy mennyi tőke, mennyi pénz hever a takarékpénztárakban, és azt is tudjuk, hogy mily üdvös volna, ha a vagyones elem az ipart igazán fejleszteni akarná. Azt mondják, hogy nem rendelkeznek kellő forgó tőkével. Igen könnyű azon segiteni Az óriási földbirtokoknak csak egy csekély részét kellene eladniok, és mindjárt volna forgó tőke. Ez egyúttal más jótétemény is volna az országra nézve, a mennyiben a földéhes emberek kapnának földet és nem volnának kénytelenek Amerikába távozni, mint a hogy most távoznak, mert földhöz itt nem juthatnak. (Igaz ! Ugy van I) Az amerikai kivándorlásról emlékeztem meg. Legfőbb gondunk, hogy ne ereszszük el az erőt, a mely Magyarország felvirágoztatása körül gyümölcsözővé volna tehető. A kivándorlás megakasztásának egyik módja volna a bevándorlásnak és különösen az északról való bevándorlásnak szabályozása is, azon sok egyéb feltételen kivül, a melyet most nem kívánok részletezni. De egyéb módja is van az iparpártolásnak. Az államnak, a mint tudjuk, vannak gyárai. Helyes. Nem is kívánom, hogy azokat eladjuk. De igenis, azt bátorkodom óhajtani és kívánni, hogy az állami gyárak ne igyekezzenek a munkát, hogy ugy mondjam, a magánvállalkozástól elvonni. így, uraim, sohasem tudunk ipart fejleszteni, ha mindent az állami gyáraknak juttatunk és a magángyárakat, a melyek azon hiszemben, hogy nekik is jut a munkából, nagy beruházásokat tettek, cserbenhagyjuk, így például tudok gyárakat, melyek a honvédelmi munkálatokra, illetőleg hadifelszerelésekre berendezkedtek és most kénytelenek munkásaikat fizetni csak azért, hogy gyárukat fentarthassák, abban a reményben, hogy talán később mégis jut nekik valami munka. így ipart fejleszteni nagyon nehéz. Továbbá azon keU gondolkodnunk, hogy a munkások jólétét, egészségét emeljük. Itt a legfőbb tényező a tiszta, egészséges lakás. Méltóztassék elhinni, hogy a ki a munkásnak házat ad, hazát is ad nekik. Azt a szegény embert, a ki egész napon át és sokszor éjjel is verejtékes munkával keresi kenyerét, abba a helyzetbe kell juttatni, hogy legalább munka után, otthon, egészséges lakásban pihenhesse ki fáradalmait. Ezt ajánlom én a t. ház és a kormány, de különösen a kereskedelmi miniszter ur jóindulatába. Én tudok esetet, hogy valaki egész életét és vagyona jelentékeny részét a szocziológiának, a munkás jóié ti intézményeknek áldozta, és a kitől most, hogy munkáslakások építésére kamat nélküli kölcsönt kér a kormánytól, megtagadták, azt mondva: nincs pénz. Már pedig ha valamire pénz kell, erre kell pénz, hogy munkásjóléti intézmények biztosíttassanak. Tudom jól, hogy a földmivelésügyi minisztérium adott nagyobb összegű kölcsönt mezőgazdasági munkáslakások építésére ; ha tehát ott lehetséges volt, miért ne volna lehetséges gyárak részére is ilyen kölcsönt adni ? Igen fontosnak tartom továbbá nemcsak a gyáriparnak, hanem a kisipa:nak is támogatását. És erre különösen áll az, hogy bis dat, qui cito dat. Nagy itt a nyomorúság; kisiparunk a tönk szélére jutott; itt igazán sürgős a segítség. En nagyon kérem, méltóztassanak azon lenni, hogy a kisiparosok, ha másként nem, szövetkezet utján jussanak olcsó kölcsönhöz, juthassanak ahhoz, hogy 12*