Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-48

92 U. országos ülés Í906 eladásra közös csarnokot tarthassanak, mert nincs mindenki abban a helyzetben, hogy külön üzleti helyiséget fizethessen, — hogy villanynyal hajtott gépeket használhasson. De nem akarom a t. ház türelmét tovább igénybe venni. Az illető paragrafusnál • esetleg bátorkodom indítványomat megtermi. Most, hogy minél előbb hozzájuthassunk ahhoz, hogy ez a \ törvényjavaslat törvényerőre emelkedhessek, ezúttal szólási jogommal tovább élni nem kívánok; : (Helyeslés és éljenzés.) Várady Károly jegyző : Csitáry Béla! Csitáry Béla : T. ház ! Több oldalról felmerült azon aggodalom, hogy ezen törvényjavaslat mintegy meglepetésszerűen került elénk, képviselők elé ebben a formájában és nem volt elég időnk azt átgondolni és kellőkép hozzászólni. Azért mondom, hogy ebben az alakjában, mert valamennyien tudtuk, hogy törvényjavaslat készül az iparfejlesztésről, az iparpártolásról, de hogy ilyen alakban, ilyen nagy diskreczionális hatalommal ruházza fel a kormányt, meglepő volt. Ezért bátorkodom szót emelni, nehogy azon vád érjen minket képviselőket, hogy miután ellenzék nincs, az ilyen fontos törvényjavaslatokat gyorsan, meggondolás nélkül szavazzuk meg. Talán nem olyan fontos, hogy egy nappal előbb szavazzuk meg vagy később, de ezáltal mindenesetre elhárítjuk magunkról azt a vádat, hogy ezeket a fontos kérdéseket kellőkép meg nem vitatjuk. T. ház! Valamennyien át vagyunk hatva annak a tudatától, hogy ha önálló állam akarunk lenni, akkor ipart kell teremtenünk. A részben közöttünk véleményeltérés nincs is, hogy ezen törvényjavaslatot megszavazni kivánjuk-e vagy sem, csupán arról lehet szó, hogy ezen törvényt és az iparfejlesztést milyen mederbe kívánjuk terelni. Épen ehhez a kérdéshez bátor vagyok néhány szót szólni. A benyújtott törvényjavaslattal szemben megvoltak nekem az aggodalmaim, melyek a további tárgyalásoknál is, a pártértekezleten is felmerültek, mások által hangoztatva, s e részben a miniszter ur ő exczellencziája az államtitkár ur is mcgnyugtatólag szólalt fel, másrészt egyes aggodalmaim orvosoltattak az elfogadott módosítások által. Azonban egy részére az aggodalmaimnak, bár itt a házban is szóba hozattak, kellő felvilágosítást és megnyugtatást még nem kaptam és azok iránt javaslat még nem terjesztetett be. Talán az előttem felszólalt t. képviselőtársam ugyanazt fogja óhajtani, a mit én ; majd meglátjuk a részletes tárgyalásnál. T. ház ! Azt, hogy egy törvényjavaslat készül az iparfejlesztésről, helyesebben mondva gyáriparunk megteremtésére, valamennyien tudtuk Én előre gondolkodva azon, hogy ezen javaslat mi lehet, abból a szempontból indultam ki, hogy Magyarország agrikultur állam, tehát az iparfejlesztésnek is a földmiveléssel párhuzamosan kell haladnia. Ebből az elvből kiindulva azt hittem, hogy ezen törvénytavaslat elő fogja írni, hogy október 23-án, kedden. elsősorban a hazai őstermények dolgoztassanak fel, magyar tőke létesítse ezen ipart és magyar állampolgárok. Ezzel szemben kapunk egy törvényjavaslatot, a mely nem ezen szempontokból indul ki. Ugy vagyunk ezen törvényjavaslattal, mint a kik nagyon sokat kívántunk, de még többel kináltattunk meg, ugy hogy meglepetésünkben nem tudunk most mit tenni. Ugy vagyunk ezen törvényjavaslattal, mint az a koldus, a ki büszkeségében a krajczárral már nincs megelégedve, hatost követe], és kap egy fényes, valódi aranyat a markába, nézi, rátekint az adójára, forgatja ide-oda, nem meri visszaadni, de zsebre sem meri tenni, hátha hamis. A t. miniszter ur ő exczellencziája kétféle iparfejlesztést különböztet meg : a természetes és a mesterséges iparfejlesztést. Nagyon természetes, hogy minálunk, miután e részben elmaradtunk, csakis a mesterséges, az erőltetett iparfejlesztésről lehet szó, és e részben valamennyien azon az állásponton vagyunk, hogy semmiféle áldozattól nem szabad visszariadnunk, hogy iparunkat megteremtsük és a többi kulturállamokat e részben lehetőleg utol is érhessük. Azonban az iparfejlesztést különféle szempontból lehet megítélni. Az államférfiú azon magasabb szempontból indul ki, hogy ipart kell fejleszteni az adóalap megteremtésére és ebből a szempontból az államférfi imák igaza is van. Azon a polczon, a melyre emelkedett, felülről folytonosan nyomják, hogy mentől több áldozatot hozzon annak a katonai molochnak; alulról folytonosan zaklatják, hogy több adót ne követeljen, s igy végre is elveszti az illúziót azon aspiráeziók iránt, melyek a társadalomban még egy bizonyos ideálizmussal uralkodnak felettünk. Az ő szempontjából tehát nagyon helyes, hogy az ipart az adóalap megteremtése czéljából kell megteremteni. Én azonban a fenti megkülönböztetéshez még egy megkülönböztetést teszek. Lehet ipart teremtem Magyarországon és lehet teremtem magyar ipart. A t. ház bölcsesége fogja eldönteni, hogy melyik módot válaszsza. Bátor leszek a részleteknél indítványt beterjeszteni, mert csak egyes pontoknak beczikkelyezése választja el azt a határt, vájjon magyar ipart akarunk-e teremteni, vagy pedig ipart Magyarországon. Lehet, hogy ha magyar ipart akarunk teremteni, akkor az adóalap nem lesz oly nagy és nem fog oly rohamosan fejlődni, de a mit veszítünk e részben, azt megnyerjük az által, hogy az az ipar magyar lesz, a mi iparunk lesz. (Igaz !) Ha az iparpártolásnak eddigi uzusát tekintjük és arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ipart csak azért kell teremteni, hogy adóalap legyen, nagyon kevés megjegyzésünk lehet a múltra nézve. E részben voltak nekem aggodalmaim, ki is fejtettem az államtitkár ur előtt, hogy én nem helyeslem azt, hogy egy agrikultur államban, mint Magyarország, konczessziót adunk egy müselyemgyár létesítésére, mert abból indulunk ki, hogy a műselyem hazai jó selymünknek konkurrencziát nyit. Kaptam megnyugtató választ; most.teljesen