Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-47

84 47. országos ülés 1906 október 22-én, hétfőn. itt kell maradni, hanem a nép vándorol ki erről a földről és megy uj hazát keresni. T. államtitkár ur, ne méltóztassék azt rossz néven venni, hä magyar embernek ilyen körülmények közt megmozdul a lelke és azt mondja, hogy az a munkaerő, a mely kimegy külföldre, tartassék benn lehetőleg ebben az országban, korlátoztassék a kivándorlás és a magyar embernek tartassék meg a magyar föld. Szterényi József: Ezen alapul az egész iparpolitika ! Lengyel Zoltán : Az ipari akcziónak végrehajtása épen az ellenkező irányban lyukadhat ki, mert hiszen emberek és kormányok változnak, viszonyok és törvények is megváltoznak és jó törvényeink jó keretét roszszal tölhetik be. Mikor ilyen szomorú helyzetben állunk, Magyarország földmivetésétől vonjuk el azt a bizonyos összeget és szubvenoziókra fordítjuk. Méltóztassék megengedni mélyen t. kereskedelemügyi miniszter ur, de azok, a miket elmondandó vagyok, nem ő reá vonatkoznak, hanem arra az időre, a mikor a kormányzatnak nemcsak ellenzékét képeztük, hanem a legnagyobb mértékben ellenfelek is voltunk, sőt azokat el is pusztítottuk a magyar politika szinteréről. Ép azért, mert ezen a területen sem az az irányzat érvényesül, a melynek egyedül van létjogosultsága, nagyon érdekes volna megtudni, hogy kik kaptak szubvencziót a múltban, de még érdekesebb volna megtudni, hogy kik nem kaptak, mert ebből a két tényből konstatálható volna, hogy milyen volt az iránya az iparpártolási akcziónak. Nem hiszem, hogy folytatódjék ez a dolog, de ha folytatódnék, én annak ellenfele leszek addig, a mig bennem erő fog lakni, mert az a lista, a mely feltünteti azt, hogy kik kaptak, — azt nem tudom, hogy kik nem kaptak — nagyon szomorú Magyarországra nézve, mert a protekczió befolyásának, a bankok hatalmának oly mérvét kénytelen az ember megállapítani, a mely nagyon is nehezményezhető ós a hol tudjuk nagyon jól, hogy nem a t. államtitkár ur akkori minőségében csinálta mindezeket, hiszen egypár dologra nézve kijelentette, hogy nem ő csinálta ; de, t. képviselőház, ott szerepelnek a Weiszok, "Weisz .Manfréd és Bertold, a Mauthner Izidorok . . . Szterényi József: A Weiszok nem kapnak egy fillért sem ! (Mozgás.) Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, azon gyárak tulajdonában igenis vannak . . . Szterényi József: A Weiszokéban nincs! Lengyel Zoltán : Bocsánatot kérek, de a Weiszok és az ő nagy gyáraik szerepelnek ; szerepel több tételben Mauthner Izidor, szerepelnek budai Goldberger Sámuel és Fiai, a Leszámítoló bank több alakulásában és még többen : a Kereskedelmi Bank stb. (Szterényi József államtitkár tagadólag int.) Nem is egy, de több czimen kapják ezek a bankok a szubvencziót. Egyszer mint uj gyárak, másszor mint kibővített gyárak, egy vagy másfél évvel később ennek, majd ismét egy másik czégnek czimen, és igy. tovább. (Mozgás. Zaj.) A Rózsahegyi Textilipar-gyár komplexuma . . . Szterényi József: 15 millió koronát termeszt nekünk évenként! Lengyel Zoltán: ... körülbelül hat-nyolcz czimen szerepel a kimutatásban, holott a g)

7

ár mindössze három-négy, vagy legföljebb öt .esztendős. Olay Lajos : De magyar ! Szterényi József : Magyarország - Ausztria egyik legnagyobb gyára ! Büszkék lehetünk reá ! ( ügy van !) Lengyel Zoltán : Kétségkívül a legnagyobb, és én nem is akarom kritizálni. Csak a vonatról láttam (Élénk derültség.), ennélfogva nem nagyon ismerem. De bocsánatot kérek, ennek a gyárnak a szubvencziója nem szükséges, hogy 6—8 czimen szerepeljen, meg lehetett volna azt egyszerre, egy összegben is állapítani (Főlkiáltások a néppárton : Az mindegy 1), és a mi a legfőbb ellenérv, — a mit azonban specialiter egyik gyárra sem vonatkoztatok, — nem tartom a szubvencziós módszerben helyesnek azt, hogy egy háromszáz millió tőkével rendelkező banknak adjunk mi három milliót. (Helyeslés.) Viselje az a bank a rizikóját és koczkázatát maga. Helytelen az, hogy mi ingyen odaadjuk azt a pénzt és állami szubvencziókkal gazdagítsuk a különben is gazdag bankokat. (Helyeslés.) Ezek a nevek és adatok mutatják, hogy minő irányban mozgott nálunk eddig az iparpártolási akczió. Ezek az urak annak idején mind a szabadelvű párt és a haladók mögött ültek, és én nem akarom milliókkal gazdagítani őket, a kik sok miihónak tulajdonosai ma is. Ha ipart akarok pártolni, ha ipart akarok csinálni, akkor a gyárosból gyárost, a szakértőből szakértőt csinálok, és nem a vál'alkozó bankoknak adok milliókat, nem azok spekuláczióit mozdítom elő az állam keserves pénzén. (Tetszés balfelől.) A múltban történtek bizonyos nagy részlete semmi egyebet nem jelent, mint a mai meglévő tisztességes gyárosokra és iparosokra való rátelepitését a nagy bankoknak és milliomosoknak, és azt, hogy azokat, a kik nem kaptak szubvencziót, a szubvencziónált nagy gyárak állami támogatással még jobban elnyomják s a maguk nagy vállalkozásaival az osztrákok bevonásával a magyar ipar fejlődését akadályozzák és tegyék tönkre. (Mozgás.) T. képviselőház! A két állam között nagy versenyfutás folyik. Egyik ráiiczitál a másikra a szubvenczióban; egyik a másikra ráfekszik a kereskedelmi politika terén is. Az olyan emberekre, a kik ebből kizárólag csak gseftet akarnak csinálni, lélekben, szívben és gondolkodásban pedig a nemzet küzdelmeivel nem értenek egyet; a kik Ausztriában és Magyarországon csak azért állítanak fel gyárakat, hogy egyik a másik állam szubvenczióját ilyen czimen kizárja : ilyen emberekre nincsen szükségünk. Ellenben fel kell hivni a magyar kereskedelmi kormányzat figyelmét arra, hogy. hasson oda, hogy Magyarországon magyar-