Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-47

47. országos ülés 1906 gyárosok vállalkozzanak, ezekből legyenek a szakértők, mert csak igy jutunk el ahhoz a nemzetnevelő erőhöz, a mit elérni akarunk az ipar által. Ez a másik a mesterséges gyártenyészde lehet, a mely tenyészde szépen kifestett falakkal ékeskedik, nagy kémények füstölhetnek benne, de a nemzet vérkeringésével és testével egységes soha nem lehet, legfeljebb annyival fog hozzájárulni a dologhoz, hogy a nagytőke még sokkal erősebb lesz, a szegény emberek ezeréi pedig még jobban fognak kivándorolni. Egyetlen kérést vagyok bátor tenni és ez a kérés az, hogy méltóztassék a szubvenczionálási módszert legalább odakorlátozni, hogy két esztendőn keresztül nemcsak hogy előnyben részesitsük azokat, a kik Magyarországon működnek és magyar gyárosok . . . Szterényi József: Állandóan! Lengyel Zoltán : . . . hanem lehetőleg zárjuk ki, — még pedig nem az angolokat, mert az angolok behozatalát szivemből és lelkemből helyeslem, — hanem zárjuk ki az osztrák és cseh gyárosok szubvenczionálását. (Mozgás.) Nagyon egyszerű a dolog és azt hiszem, sok minden tekintetben, ha minden részleteiben nem is, keresztülvihető, mindenesetre javitani fog az állapotokon. Egy konkrét esetre mutatok rá abban a tekintetben, hogyan jár el a Magyarországot teljes mértékben ellepő kartellirozási rendszer, hogyan dolgozik olyanok elnyomására és megfőj tására, a kik legjobban szorulnának segitségre. A czukorgyárak rajonnirozása és kartellirozása megállapitotta, hogy a czukorka- gyárosok részére 61, 62 és 63 koronáért adják a czukrot, melyik vidéken és meddig. És a legnagyobbszerü eset a brassói magyar czukorkagyáré, a mely kitűnően dolgozik, becsületes, jó kézben van és elsőrendű munkát produkál. Szterényi József: Igen, Lengyel Zoltán : Az államtitkár ur bizonyára maga is ismeri. Megnéztem az egész gyárat, megnéztem az egész termelést és akkor elpanaszolták nekem, hogy a czukorkartell gyárai megállapították, hogy a botfalusi czukorgyárból 63 koronában kapja a czukrot, oda a szomszédba, pedig a botfalusi czukorgyár Budapestre 61 koronáért adja a czukrot, szállitást és egyéb költéget beleértve, mert a czukorka gyárosok többet nem fizetnek ; direkt és kizárólag Brassóra nézve állapították meg a 63 koronás tételt azért, hogy a magyar gyárat ezzel sprengolják, leszorítsák és a velük összeköttetésben lévő budapesti és más, mondjuk: 27 vagy mennyi czukorkagyárost favorizálják. Ily visszaélésszerű dolgot meg lehetne szüntetni és azt hiszem, az államtitkár ur is egy szavával ki tudná belőlük szorítani, hogy egy adott esetben ez megszűnjék. Sokkal nagyobb érdekei vannak a hatvani Deutschoknak és másoknak a kereskedelemügyi minisztériummal szemben, semhogy le ne mondanának arról a 9000 koronás differencziáról, a mennyi itt a brassói gyárra nézve fenforog, a melyet tőlük elvesznek és a mely megakadályozza e gyárnak fejlődését. október 22-én, hétfőn. 85 Szterényi József: A minisztériumhoz sem panaszszal, sem kéréssel nem fordult senki. Lengyel Zoltán : De a rajonnírozás és a kartell dolgait tessék csak nézni és azt hiszem, e téren sokat lehet tenni. Azután, t. miniszter ur, más dolog is van itt, (HaüjtiJc!) Pozitív adatokat nem hoztam ide, de valósággal nagyon sok dolgot tudok a tekintetben, hogy az áílamvasutakon keresztül hogyan játszszáh ki az iparpártolást az egyes gyárak, hogyan mutatják be az osztrák, cseh gyártmányokat magyar gyártmányokul. Az államvasutak statisztikai adataiból méltóztassék megszerezni az eredményt, hogy X. és Y. gyár kész gyártmányból mennyit hoz be Ausztriából és ha ezt megméltóztatik szerezni, én nem járok utána, de ha nem méltóztatik megszerezni, az hiszem, pár hónapon belül meg tudom szerezni. Az bemutatja azt a szédelgést, a mit bizonyos gyárak csinálnak a magyar iparral. Vannak nekünk igen szép és hatalmas gyáraink, a melyek szubvencziót nem kapnak. A pozsonyi kefe-gyár nem kap, a Freund-féle bőrgyár Pozsonyban szintén nem kap. Az egyik, a kefegyár az egész világon talán a legelső, mert a legfinomabb párisi áruk is a pozsonyi kefegyárban készülnek. Vannak viszont gyáraink, a melyek igen nagy szübvencziót kapnak, de a magyar termelésnek nem használnak. Ezzel felszólalásom lényegét befejeztem. Én igen erősen és élesen ragaszkodtam és ragaszkodom ma is ahhoz, hogy a parlament ellenőrzése alá vétessék a szubvencziók kiadása, hogy ez a kérdés megoldassák oly formában, hogy az iparfejlesztésnek kára ne legyen belőle, hogy már a megadott szubvencziók jöjjenek a parlament elé, névszerint és a kiutalványozás előtt, mert máskép garanczia nincs. Nem személyes dolgot csinálok, mert ha ezt csinálnám, elő sem jöhetnék ezzel, miután ez az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur korszakára nem vonatkozhat. A mi előtte volt a múltban, azt mások csinálták, a mi pedig a jövőben fog történni, azt ma még nem is kritizálhatom. De mi törvényt hozunk, és itt ki kell zárni a személyes motívumokat, mert ha személyes motívumok alapján méltóztatik törvények felfüggesztését kérni, hogy a kormánynak nagyobb pouvoir-t adjunk, a diskréczionális jogot még inkább kitérjeszszük, akkor megszűnt Magyarországon minden alkotmányvédelmi irányzat, mert a mit a megyei önkormányzat terén elérünk, azt az emberek iránti bizalomban visszaadjuk. Ha a törvénybe beveszszük, hogy ez Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszterségére szól, hozzájárulok a diskréczionális törvény kiterjesztéséhez; de ezen törvény 25 esztendőre szól és mi a multak tapasztalatai alapján olyan könnyelműek nem lehetünk, hogy 25 esztendőnek egész jövendőjét rendelkezésére bocsássuk akármilyen személyi indokok kedvéért. Nem hiszem, hogy bármiféle indok erősebb legyen, mint az én indokaim. Az osztrákok mindenféle adatot tudnak a mi iparfejlesztésünkről, ez kétségtelen, Kerestem az