Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-47

hl'. országos ülés 1906 október 22-én, hétfőn. 83 szénbányatársulatok a jelenlegi állapot szerint kihasználhatják az egész iparfejlesztési akeziót, tönkre is tehetik a szubvenczió hatását, mert módjukban van a szénárakat mindig odáig fokozni, hogy valamit a saját zsebükbe csúsztassanak, ök ezt mind a szénárak emelésére forditják. (Nyugtalanság.) Bocsántot kérek t. képviselőtársamtól, ha csak azt mondanám el, a mit ők csinálnak, akkor nem mondanám el az egészet. Azt is meg kell mondanom, hogy mit kell nekünk csinálnunk. Már most ezzel szemben nemcsak az szükséges, hogy az uj bányatörvény záros határidő alatt kötelezze a zárkutatmány tulajdonosát a bánya feltétlen kihasználására, hanem szükséges az is, hogy maga az állam a zárkutatmány-tulajdonosoknak a későbbi állami részesedés ellenében szubvencziókat adjon. Ez által megtörik a nagy bányatársulatok hatalmát; ezek nem szívhatják föl magukba a sok kisebb bányatermelőt; nem srófolhatják föl az árakat olyan mértékben. Magyarországnak igen sok barnaszene van épen a felsőmagyarországi részekben és e tekintetben ott épen két nagy bányatársulat a legutóbbi időben két egész vármegyét elfoglalt. Ezzel szemben tehát nemcsak törvényhozási intézkedéssel, hanem más tekintetben is védekezni kell. Ezen tulhatalmat meg kell törni ; oda kell működni, hogy a bányatörvény módositása által, a kutatmányok uj szabályozása által, az állami hozzájárulás és az állami beavatkozás utján minél több bányát feltárjanak és a szén ára minél olcsóbbá tétessék. Németország 500.000 márkát irányzott elő költségvetésében az uj bányák feltalálására. A midőn mi itt az iparpártolási akeziót csináljuk, természetes, hogy nem kell megelégednünk az eddigi rendszabályokkal, hanem a legszélesebb mértékben ki kell terjeszkednünk a bányák,ügyére is és az állam akkor pártolja legjobban az ipart, ha hozzájárul az uj bányák felkutatásához, mert különösen a külföldi vállalkozók csak ugy találomra nem indulnak el hegyeink között sétáim, hanem mindenesetre megkívánják azt, hogy itt már valami létező, felkutatott dolgot találjanak, s ez esetben nagyon szivesen fektetik abba tőkéjüket. Különösen fölhívom a t. kereskedelemügyi kormány figyelmét az erdélyi és székelyföldi részekre, mert az ipar körében ma leginkább szükséges érezek és ásványok, mint az ólom, a rézkovand, a mangán stb., ott igen nagy mennyiségben állanak rendelkezésre s| elsőrendű kötelességünk, azokat a földből napfényre hozni. Felszólalásomnak körülbelül utolsó részletéhez fogok és bizonyos összehasonlítást kívánok tenni a kisiparosoknak, a földmivelésnek és a szubvencziónak kérdésével. Kisiparosaink tönkre mennek s ezt tétlenül nem nézhetjük (Igaz ! ügy van !) halfelől.) ; azok a hazának legderekabb, legbecsületesebb polgárai közé tartoznak, különösen a függetlenségi párt szempontjából. (Ugy van 1 a szélsőbaloldalon.) Az a kisiparos közönség vérével, életével kitartott mellettünk 30—40 esztendeig. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) A midőn tehát a t. kereskedelemügyi államtitkár ur a bizottsági tárgyalások folyamán azt mondja, hogy ezeknek jórészben tönkre kell menniök, . . . Szterényi József: Nem ezt mondtam. (Mozgás balfelél.) Lengyel Zoltán : Egy része felszívódik, egy része művészi iparossá lesz ; egy részét megmenti a mostani helyi ipar, de egy részének tönkre kell mennie. Szterényi József: Ezt mondtam, de ez másképen hangzik, mint a hogy előbb mondotta. Lengyel Zoltán : Nagyon szépen köszönöm a helyreigazítást, mert igaztalan dolgot nem akarok mondani, de attól, a mit mondani akarok, szintén nem állhatok el. A kisiparosok egy részének tehát tönkre kell menniök. (Halljuk! Halljuk!) Már most, a midőn országos szempontból a nagy gyárakat felállítjuk és talán országos szempontból idegenek kezére járunk, akkor az a gondozás, a melyben a kisiparos eddig részesült, nem elégséges. A kisiparosra nemcsak rá kell bízni, hogy csinálja a maga dolgát ugy, hogy ő önállóan boldogulhasson, hanem egész rendszeresen kell ezt az akeziót csinálni, hogy védessék a kisiparos, a hol védhető ; átnevelődjék, a hol átnevelhető ; megmentessék, a hol megmenthető és felhasználtassék a gyárak részére ott, a hol az ő munkája, szakképzettsége megfelelő. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez egy nagy, hatalmas nemzeti ügy, a melyre vonatkozólag igenis elismerem, hogy történnek intézkedések. De bátor vagyok hozzátenni azt, hogy a midőn a nagy gyárak tekintetében hatalmas nagy akczió készül, azt párhuzamosan kellene csinálni a kisiparival. És a mikor pl. tudjuk azt, hogy x, y városban pl. a bőriparra vonatkozólag hatalmas nagy anyag van, lehetséges volna talán odairányozni a gyárak felállítását, hogy az a gyár abban a városban telepedjék meg, a hol esetleg azok a kisiparosok felszívódnak, vagy legalább azon város közelében. Sok minden egyéb intézkedés lehetséges meleg szívvel, jóakarattal, és azt hiszem, ez nem fog hiányozni abban a férfiúban, a kit a kisiparosok hosszú időn át olyan tisztelettel és szeretettel követtek mint pártvezérüket. Rá kell mutatnom a földmivelés helyzetére is. Az a pénz, a melyet most ipari dolgokra fordítunk, az nem a gyárosokat, hanem leginkább a földmivelőt fogja terhelni. Én Hácz Gyulának »A magyar földbirtokok anyagi pusztulása* czimü müvéből, a mely nemrég jelent meg, a következő adatokat vagyok bátor idézni : 4700 millió koronát tesz ki a magyar földbirtok jelzálogi terhe, az adók és kamatterhek 510 millió koronára mennek, évenként 21.000 végrehajtás, árverés van, és 4300 tízévi átlag szerint azon földbirtokosok száma, a kik tönkre mennek évenként. Ez kétségkívül szomorú dolog. A föld megmozdult a magyar nép lába alatt, de nem a föld vándorol ki, mert annak 11*