Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-47
76 •47. országos ülés 1900 október 22-én, hétfőn. íme, ez a javaslat beküldetett a báni kormánynak ; nem tudom, megtette-e erre vonatkozólag észrevételeit vagy sem, de megtehette volna és a midőn most itt állunk a törvényjavaslat tárgyalásának kellő közepén, akkor a t. képviselő urak kifogásokat emelnek ellene és kérik a javaslat tárgyalásának felfüggesztését. En nem akarom ezt a horvát képviselő urak számlájára irni, mert hiszen, nekik most volt először alkalmuk ezen javaslathoz itt hozzászólni, ha tehát hozzászólottak, és ha a javaslat ellen kifogásuk volt vagy nem volt, ezen minőségükben törvényhozói kötelességüket teljesítették. Azonban az én véleményem nem azonos az igen t. horvát miniszter úréval. A t. horvát miniszter urak régebbi időben azért voltak itt, hogy az ülést átszunyókálják. Ezt a preczedenst azonban az uj korszakban talán nem fogjuk állandósítani. A horvát minisztereknek nem az a puszta és kizárólagos kötelességük, hogy itt legyenek, hanem hogy Horvát- és Magyarország között az érintkezést közvetítsék. A t. horvát miniszter urnak ezen minőségében tehát kötelessége lett volna a horvát képviselő urak részéről felmerülő kérést és panaszt már a törvényjavaslat tárgyalása előtt a kormánynak tudomására hozni (Élénk helyeslés a bal- és szMsőbaloldalon.), mert a szőnyegen forgó kérdésnek nemcsak iparfejlesztési, nemcsak alkotmányjogi, hanem nagy nemzeti fontossága is van. (ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Miről van szó 1 Arról, hogy hosszú múlt után végre sikerült Magyarországnak és Horvátországnak egymást megértenie olyan értelemben, hogy a bécsi politikával szemben egyesült erővel kell küzdenünk mindkét nemzet jövendő békés fejlődése érdekében. Hock János: Az a közös ellenség! Lengyel Zoltán : A közös ellenség ellen közös erővel, ez volt a jelszó. Ezzel szemben Bécsből mindenféle intrika érvényesült és most is érvényesülni akar. Ha a t. horvát képviselő urak kívánságát a parlament teljesiti, abban az esetben az ij>arfejlesztési törvényjavaslat törvényerőre emelkedését halasztja el, nem tudom mennyi időre, a mi azonban esetleg a törvény létrejöttét is koczkáztatja ; ha pedig nem fogadjuk el a t. horvát képviselő urak kívánságát, akkor esetleg egy olyan törvényt hozunk, a mely talán Horvátországban nem hajtható egészen végre. Ámde ettől eltekintve, mindenesetre kaput nyitottunk a bécsi hatalomnak, a melyen keresztül a köztünk lévő barátságos viszonyt támadhatja és viszályt szíthat közöttünk mindjárt annak legelső idejében, (ügy van !) A kérdés érdemi részéhez nem szólhatok, hiszen horvátul nem is tudok. Az előterjesztett kivánságnak lényegét tehát most én kritika tárgyává nem tehetem. De kétségtelen, hogy ezen megjegyzéseket meg kellett tennem abban a reményben, hogy ezentúl hasonló dolog előfordulni nem fog és azzal a kijelentéssel, hogy akármi történt is az iparfejlesztési javaslat körül annak előkészitése tekintetében, ezt ne méltóztassék a mi számlánkra irni, mert mi a horvátokkal szemben azt a testvéries érzést, a melylyel ma viseltetünk irántuk, fentartjuk ezentúl is. (Helyeslés balfelől.) Az iparfejlesztés ügye nem egyedül és nem kizárólag csak iparfejlesztési kérdés. Ez a törvény bizonyos keretekben az iparfejlesztésnek bizonyos részleteiről, mondhatjuk a kisebbik részéről szól, mert az azonkivül eső terület sokkal nagyobb, sőt még fontosabb is, mert az azonkivül eső terület nem kizárólag kormányzati cselekmények keretébe, hanem a társadalomra is tartozik, mert ha ipart akarunk fejleszteni, annál szerencsétlenebb dolog nem történhetik ebben az országban, mint hogyha tisztán és kizárólag a kormány akar ipart teremteni és fejlesztem, mert akkor nem fejlődhetünk annyira, mint a mennyire fejlődhetnénk különben a felülről való dirigálás nélkül, mikor igen sok, különösen nemzeti szempontból előfordult hiba ki volna kerülhető. Midőn tehát iparfejlesztési ügygyei. foglalkozunk, foglalkoznunk kell azzal a törvénykezés többi ágai szempontjából is és a magyar állam kötelességei szempontjából is. Ezért engedje meg nekem az igen t. igazságügyminiszter ur, hogy ezen területen törvénykezési állapotainkra is rámutathassak. (Halljuk! Halljuk !) Nemcsak a törvénykezésnek a kereskedelem és iparral való összefüggéséről, nemcsak törvényeink állapotáról, hanem birói gyakorlatunkról is igen beható munkát adtak ki Balog Arnold és Toldi Géza »Fiat lux« czimü munkájukban. Előttem, ki ezen kérdéssel gyakorlatilag is foglalkozom és a t. igazságügyminiszter ur előtt, a ki ügyvéd korából ezen dolgokat még jobban ismeri, ezt részletesen feltárni nem szükséges. Elég az hozzá, a mai birói gyakorlat, a kereskedelmi jog, perrendtartásunk és a büntetőjog valósággal be van rendezve arra, hogy mindenféle szédelgés lehetséges legyen, a tisztességes iparos és kereskedő pedig sehol védelmet ne találjon. Ezen erős kifejezéssel kell megmondanom ezt, mert ha végigmegyünk Magyarország széles területein, mindenütt látni fogunk meghízott hunczutokat és tolvajokat; látni fogunk ezerszámra tönkrement iparosokat, mezőgazdákat, a kik mindezen gyalázatos törvénykezési állapotok következményeit sinylik. (Ugy van ! balfelöl.) Nem egyedül törvényeinkben van a hiba, hanem birói gyakorlatunkban is, mert valahányszor előfordul, hogy az ügynökök gépszédelgéseket, biztosítási szédelgéseket visznek véghez; valahányszor ezt mi ügyvédek akczió tárgyává tettük és teszszük, daczára annak, hogy a megfelelő törvénymagyarázat mellett a kellő orvoslás meg volna található, a bíróságok sohasem helyezkedtek erre az álláspontra, bár négyszemközti beszélgetéseikben, irományaikban és a jogtudományi folyóiratokban mindenütt kétségtelenül elismerik, hogy itt nem igazsággal, hanem gazsággal állunk szemben. Ráth Endre: Külön biráik vannak ezeknek a gazembereknek ! (Zaj.)
