Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-46

68 k-6. országos ülés 1906 október 20-án, szombaton. mert a honvédség eddig is el volt látva a gyakorlatok alkalmával tüzérséggel. Szatmári Mór: Közös hadseregbeli tüzérséggel ! Lengyel Zoltán : Ellenben a közös hadseregnél ilyenformán 29 ezred lesz szabaddá, a mely nincsen lekötve. Ugron Gábor: összesen sincs annyi tüzérezred ! Lengyel Zoltán : Szabaddá lett 15 ágyuezred és 14 taraczkezred. Az én nézetem szerint tehát a reform ilyetén való keresztülvitele esetén igenis, megkap a magyar honvédség hét ezredet, a mely ezelőtt hét német ezred volt, a beosztásban, de a közös hadsereg 29 tüzérezreddel szaporodik. Az osztrák landwehrminiszter maga elvi kérdésként meg is állapitotta, a midőn azt mondotta : »öszintén hozzáteszem továbbá, hogy 29 uj tüzérezred felállitása az ujonczlétszám emelése nélkül keresztülvihetetlen volna.« A honvédség kérdése tehát, t. ház, pénzügyi kérdés is, létszámemelési kérdés is kétségtelenül, és ezenkívül a katonai szempont is belejátszik. A magunk álláspontja szempontjából a honvédtüzérség felállításának kérdése annak idején, a midőn ez még nem volt aktuális, olyanformán állt, hogy ezen párt ugy gondolta a honvédtüzérség felállítását, hogy azon 11 ezred megfelelő részéből, a mely a közös hadsereg keretében van, magyar ezredeket csinálnak, másszóval apadni fog a közös hadsereg létszáma 11 ezreddel, a két honvédség létszáma pedig megszaporodik 11 ezreddel, illetve ez idő szerint már 15-tel. A t. honvédelmi miniszter urnak most módjában áll a kérdésre vonatkozólag egészen autentikus és részletes felvilágosítást adni : hogyan áll ez a kérdés az előkészítés és a költségek szempontjából és hogyan az idő tekintetében, a mely alatt megvalósitás tárgyát fogja képezni. Felvetem a kérdést, mint egyszerű informatív jellegű kérdést; egyáltalán szólni sem óhajtok a dolog érdeméről, nem pedig azért, mert a kérdés ilyen alkalommal inczidentaliter el nem dönthető és sem országos, sem j>ártérdekből jónak sem tartanám, hogy eldöntessék. A midőn jelzem a függetlenségi párt elvi álláspontját, ez tisztán és kizárólag csak arra vonatkozik, hogy tájékozást szerezzünk, de hangsúlyozni kívánom, azt, hogy akár tudomásul veszszük a választ, akár nem, ez ezen katonai kérdés eldöntésére vonatkozólag ránk nézve preczedensül nem szolgálhat. T. ház ! Csak rá akarok mutatni arra, hogy a t. miniszterelnök ur programmbeszédében a katonai kérdésekre vonatkozólag különösen két gondolatot emelt ki. Az egyik az, — szószerint idézem — hogy : »Egyedül azok a korlátozó Ígéretek tétetvén, hogy a közös hadseregnél a vezényleti és szolgálati nyelv függőben hagyott kérdéseinek megoldását ezen átmeneti idő alatt sem nem kezdeményezhetjük, sem nem támogathatjuk.« A másik gondolat pedig : »Javaslatba hozandjuk az eddigi véderőről szóló törvényeinkben megállapított ujonczjutaléknak megállapítását, de átmeneti kormányzatunk tartamára felemelt ujonczjutalékra nézve kötelezettséget nem vállaltunk.« Ez a nyilatkozat csak annyit jelent, hogy a felemelt ujoncz jutalékra nézve kötelezettség vállalása, nem történt, tehát az a megállapodással eUentétben nem lenne, hogyha mostan is történnék, t. i. történnék a pártok részéről. Azonban, t. ház, a midőn mi az önálló magyar hadsereg álláspontján állunk ; a midőn e háznak minden tagja legalább is a magyar vezényszó kivívását óhajtja, és programmpontjaként vallja, akkor lehetetlenség az, hogy hozzájáruljunk ezen idő alatt is vagy később is a közös hadsereg létszámemeléséhez,megerősitéséhez és hozzájáruljunk az átmeneti idő alatt akármilyen czimen a katonai létszámemeléshez. Ez az én felfogásom, t. ház, ezekből a beszédekből, ezen megállapodásokból az azóta állandóan elhangzott nyilatkozatokból. VaUhatnak a pártok akármilyen felfogást; változtathatnak ezen állásponton, de ha ezen állásponton változtatás történik akár a költség, akár a létszámemelés tekintetében, akár pedig a nemzeti álláspont tekintetében, azt mindenesetre előzetesen kell tárgyalni és jóváhagyni, mert a nélkül ez magával a megtörtént békekötéssel volna ellentétes. És itt jutok interpelláczióm második részéhez, a mely a honvéd egyenruha kérdésére vonatkozik. A honvédség fejlesztése a tüzérség utján tehát megtörténik végre és ugyanakkor, illetve azt megelőzőleg elveszik a honvédségtől a magyar szabású egyenruhát is. A tendencziát ebben fel nem fedezni, lehetetlenség. Lehetetlenség fel nem fedezni azt, hogy a mikor a kormányraj utas megtörténik, a legrövidebb idő alatt, az első hetekben megjelenik már egy fegfelsőbb rendelet, a mely a honvédség évtizedes, magyaros zsinóros régi ruháját elkobozza, és behozza helyette egyes ruhadarabokra nézve a teljesen osztrák uniformist, hogy megmondjam, a 34. gyalogezred ruhájának másolatát. Sem egy gomb, sem zsinór, sem semmiféle jelzés a zubbonyon nincsen és azt a közös hadseregbeli bakát és a honvédbakát valami csiny esetén ugy összecserélhetjük, mint a német katonák a köpeniki századost az egyenruhájában. (Derültség.) Ebből a szempontból nagyon furcsa, hogy a mai időben olyan egyforma ruhát csinálnak a magyar és német ezredek számára, mert hasonló esetben az osztrák katonaság afférje alkalmával épen 28 honvédezredet gyanúsítanának azzal, hogy annak a tisztjei közül követte el valaki a szédelgést. Ez egy tréfás felfogás, de kérdezem, mit csinál a t. miniszter ur a 28 honvédezredével, ha háborús időkben összekeverednek, nem lehet őket majd szétválogatni. A fejükön'van ugyan egy numerus, de az csak a közlegénynek a fején van, a tiszteknek még numerusuk sincsen, hogy megismerhessük, hogy melyik a honvéd, és melyik az osztrák tiszt. A sapka rózsáját kellene előkeresni, hogy a római I. a Ferencz József előtt áll-e, vagy pedig utána. Mondom, ha nem a disz-öltönyt, hanem a