Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-46

46. országos ülés 1906 október 20-án, szombaton. 69 rendes szolgálati öltözetet és felszerelést nézzük, egyetlen egy gomb, vonás, zsinórzat, vagy egyéb eltérés, jelzés nincsen a honvéd ruháján. Nagyobb csúfság kedvéért meghagytak valami zsinórzatot a disz-öltönyön, de ugy, hogy szabása egészen osztrák maradt, és a mit rátettek az osztrák ruhától eltérőleg, t. i. azokat az éktelen nagy lapos gombokat, hát azok jobb volna, ha nem lennének rajta, mert a rendőrtisztek uniformisa határozottan sokkal szebb, mint a milyen a honvédtisztek ruhája. Különben is háborús időre, a multak tapasztalatai után nagy, fényes gombokat rakni elől is, hátul is a ruhára, hogy az ellenségnek minden oldalról egyformán czéltáblául szolgálhasson az a tiszt, nevetséges. Mert nem felel meg a magyar szempontoknak, de világosan nem felel meg a katonai szempontoknak sem, hacsak nem az a czéljuk katonai szempontból, hogy tegyük csúffá annyira a honvédtisztek uniformisát, hogy egyáltalán ne legyen kedve senkinek honvédtisztnek lenni. Kmety Károly: Ez lesz az eredmény! Lengyel Zoltán : Kegyetlen nagy sérelem ez a magyarságra nézve, most, midőn már évek óta har

: czolunk azért, hogy gondolkozásban, nyelvben, ruházatban, zenében és mindenfélében a nemzeti irányt, a faji irányt, öntudatot előre vigyük. A tulipánt is azért tettük jelvényül, és mégis az első hivatalos intézkedés, — tudom, hogy nem a t. miniszter ur csinálta, de az ő korszakában kényszeríttették vagy diktálták rá, — az első rendelkezés ez volt. Már most tegyük fel, hogy a honvédségnél a mi régi magyar ruhánk nem volt megfelelő, vagy némelyiknek az a zsinór a nyakát egy kicsit feldörzsölte ; ez volt ellene, a panasz, de mégis magyar ruha volt az. Most levették a zsinórt és meoreíorniálták a ruhát ugy, hogy jobbat a réginél nem alkottak ; egy nüanszot nem tudtak beleiktatni, a mi uj és magyar volna, hanem rá adták a magyar honvédtisztekre egészen és kizárólag az osztrák ezrednek a szolgálati ruháját. (Igaz! Ugy van!) Egészen azonban nem merték elkobozni a ruha magyar jellegét, tehát hagytak a tiszti diszöltözéken egy kis zsinórzatot, a mit láthatunk mi képviselők társaságában, az utczán és láthat a közönség a bálokban. Azért tették ezt, hogy a társaságban megkülönböztethessük, ki az osztrák katonatiszt, ki a magyar. Eltörölték teljesen a különbséget azért, hogy a nagy csapatszolgálatoknál, háborúban, vagy a gyakorló téren, ne lehessen őket megkülönböztetni. Hadd tanulja meg az a magyar baka, hogy az előző korszakokban legalább a ruhája és a lelke szerint különbözhetett az osztráktól; ellenben ha most szolgálatba megy és megjelenik a gyakorlótéren, csak egy Istene, egy császárja van és egy ruhát is kell viselnie. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház! A mi hadseregünk megmagyarositása nem történhetik másként, mint hogy ha mi nem engedünk egyetlen egy lépést sem a visszafejlődés teTén (Ugy van !) ; ellenben elkövetünk mindent abban a tekintetben, — a mint erőnktől csak telik — hogy a hadseregben a mi nemzeti akaratunk, a mi törvényes álláspontunk érvényesüljön, az osztrák szellem, az osztrák jelvények, az osztrák maradiság, az osztrák czopf és katonai tudatlanság pedig, mely azt a sok csatavesztést előidézte, kivonuljon onnan. Ez a dolog tehát teljesen ellentétes a mi nemzeti álláspontunkkal, teljesen ellentétes programmunkkal és multunkkal és ellenkezik az áprilisi megállapodásokkal is. Itt van előttem gr. Apponyi Albertnek, a mostani kabinet nagyon is illusztris és szeretett tagjának két kötetre való beszéde, a melyben nagyon sok szó esik a magyar hadsereg érdekében és a melyben a mi nemzeti álláspontunkat sok tekintetben teljes igazolásában találta meg. (Igaz ! Ugy van ! Éljenzés.) Nem katonai dolgot meszek elő, hanem a magam igazolására is Apponyi Albert grófnak egy katonai beszédéből egy a német vizsgálati nyelvre vonatkozó más gondolatot veszek ki. Azt mondotta Apponyi (olvassa) : »Principiis obsta ! Minden ilyen veszedelmes szikrát szerintem el kell tiporni, mielőtt a legkisebb lángocska is felvethetné fejét.« Idézem ezt most, a m

:

kor nem a katonai vizsgálati nyelvről van szó, hanem a német uniformisról, mert annak a beolvasztási törekvésnek épen olyan részlete ez is, mint a másik, csak arra a czudarságra vall rá — bocsánatot kérek, hogy ezt a kifejezést használom (Elénk helyeslés. Felkiáltások a baloldalon : Csak ez illik rá !), hogy ezt épen a mi időnkben merészkedtek megtenni. Miért nem adta ki ezt a rendeletet b. Fejérváry Géza három héttel előbb és miért kellett azt épen ebben az időben kiadni, hogy a mi első kormányzati tényünk az legyen, hogy a magyar uniformist, a melyet 30 esztendeig nem birtak elkobozni, épen mi vegyük el ? T. képviselőház ! Felolvasok Apponyinak ugyanabból a beszédjéből egy másik részletet is, a mely igy hangzik (olvassa) : »őseink azonban átérezték már néhány század előtt, hogy ennek az ideálnak biztosítására szükséges — t. i. a független nemzeti állam biztosításához — még egy más hatalomra, egy szövetségre támaszkodni és ez volt az az alapgondolat, a mely miatt a ma uralkodó dinasztiát a trónra hivták. Nem abból a czélból történt ez, hogy Magyarország beolvadjon más országba, nem abból a czélból, hogy Magyarország állami függetlenségéről lemondjon, hanem abból a czélból, hogy azt biztositsa.« Hát, t. képviselőház, ha mi kénytelen-kelletlen összeköttetésben is vagyunk Ausztriával, ha mi a két állam népei, egy uralkodót vallunk magunkénak, — ez nem történik azért, hogy Magyarország nemzeti létéből egyetlen egy kis darabkát is letörjünk; ez nem történhetik a mi függetlenségünk rovására, hanem csak annak javára. Ha elnéztek egy és más dolgokat, ha volt gyöngeség a múltban, ez a mi hozzájárulásunkkal, a mi elnézésünkkel többé nem történhetik. Magyarország függetlenségét nem épít-