Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-58

58. országos ülés 1906 november 13-án, kedden. 353 (Szünet után.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. A mértékek hitelesítéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan javasolnom kell, hogy Budapest székesfőváros, továbbá Fiume város és kerülete közönségének e törvényjavaslatra vonatkozó kérvényei, melyek a törvényjavaslat elfogadásával elintézést nyertek, irattárba helyeztessenek. Méltóztatik ezen j avaslatomhoz hozzáj árulni ? (Igen !) Ha igen, ezt határozatképen kimondom. Következik a magyar korona országainak külkereskedelmi statisztikájáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Hellebronth Géza előadó : T. ház ! Az államkormányzatnak nem lehet elsőbbrangu feladata, mint a nemzet anyagi és szellemi jólétének előmozditása. A mint tény az, hogy ma egy állam sem biztosithatja virágzását, sőt fenmaradását sem bizonyos szellemi és anyagi jólét nélkül, akképen igaz az is, hogy a szellemi magaslatra való felemelkedéshez szükséges az anyagi jólét bizonyos foka, mert az anyagi jólét adja meg mindazokat az eszközöket, a melyek egyrészt a szellemi élet felvirágzásához, másrészt pedig az állam fenmaradásához és virágzásához szükségesek. Helyes nemzetgazdasági politikával érheti el a kormány az ország anyagi és szellemi életének felvirágoztatását. Az állam nem utalhat e tekintetben mindent a társadalmi tevékenységre , hanem kötelessége elhárítani mindazon akadályokat, a melyek feltolulnak, kötelessége a társadalmat útbaigazítani, elősegíteni és támogatni, kötelessége a nemzetgazdaság mindhárom faktorát felkarolni, a földmivelést, az ipart és a kereskedelmet fejleszteni és az azok útjában álló akadályokat elhárítani. A világ mai kereskedelempolitikai irányzata olyan, hogy Európa népei elhagyva a szabadkereskedelem irányzatát, mindinkább áttérnek a védvámok rendszerére. Az államhatalomnak tehát kötelessége az egyes országok által a végletekig vitt védvámokkal szemben védelmet nyújtani, azok hatását kereskedelmi szerződések kötése által enyhíteni. Hogy azonban a kormányhatalom és az országgyűlés abban a helyzetben legyen, hogy helyes kereskedelmi szerződéseket köthessen, ehhez feltétlenül kell, hogy ismerjék a forgalom tiszta képét, hogy tudják, mely termékekben van feleslegünk, mely termékekben szorulunk behozatalra, mely termékeknek kell a külföldön piaczot nyitnunk vagy a meglevőt fentartanunk vagy erősbitenünk és viszont minő ezikkek tekintetében kell a fogyasztók érdekében alacsony vám mellett vagy esetleg vámmentesen a behozatalt biztosítani. E czélt szolgálja az áruforgalmi statisztika és ennek lehető tökéletesítését, vagyis a valóságos, pontos adatok kipuhatolásának elérését, a most tapasztalható hiányok kirekesztését, az állampolgároknak bizonyos zaklatásoktól, felesleges munkától KÉPVH. IfAT-LÓ. 1906 1911. III. KÖTET. és költségektől való megkimélését, általában a statisztikának emberileg lehetséges tökéletes fokra való emelését kívánja ez a javaslat szolgálni. Az eddigi kormányok is átérezték az adatgyűjtésnek, az áruforgalmi statisztikának fontosságát. Hiszen akkor is, a mikor Magyarországnak még külön vámsorompója volt, folytak adatgyűjtések az akkori hivatalok, a harminczadok által. Ezen adatok azonban részint megbízhatatlanságuknál, részint elavultságuknál fogva ma már aktuális értékkel nem birnak. Az 50-es években szó sem lehetett semmiféle adatgyűjtésről, mert akkor az abszolút kormány Magyarországot közgazdaságilag beolvasztotta Ausztriába. A mint azonban 67-ben életbelépett az úgynevezett alkotmányos éra, megindult az adatgyűjtés e tekintetben. Mindez azonban hézagosan és hiányosan történt és ezeket a hiányokat iparkodott pótolni az 1881 : XIII. t.-cz., a mely már bizonyos meghatározott alapokra fektette az adatgyűjtés módszerét. Mint úttörő munka, természetesen hiányos és kezdetleges volt ez is. Ennek hiányait pótolta az 1895 : XVIII. t.-cz., valamint az 1899-ben Ausztriával megkötött egyezség, a mely 1900 január elsején lépett életbe. Ezen egyezség értelmében Ausztria és Magyarország kötelezte magát arra, hogy támogatják egymást az adatgyűjtésben. Az egyezmény értelmében két példányban kellett kiállítani az árunyilatkozatokat. Az egyik példány a feladó, a másik az átvevő állam czéljainak szolgál. Az idők folyamán kitűnt azonban, hogy ennek a rendnek sok a hiányossága és a fogyatékossága, különösen abból a szempontból, hogy a nagyközönségre igen sok felesleges költséggel és zaklatással jár az eljárás. Ezen iparkodik segíteni ez a törvényj avaslat. Nem szándékozom hosszasan beszélni, csak két pontot kívánok kiemelni, a mely mindenesetre nagy előnyt és haladást jelent az eddigi renddel szemben. Az egyik az, hogy a mostani rend szerint egy fuvarlevéllel kiállított küldeményről annyi árunyilatkozatot kell kiállítani, a hányféle áru vagy érték van a küldeményben. A jelenlegi törvényjavaslat értelmében az egy fuvarlevéllel kiállított küldeményről csak egy árunyilatkozatot kell kiállítani, a melyben taxatíve kell felsorolni az egyes áruczikkeket. Különösen a ma Ausztriával fennálló kereskedelmi egyezség folyamán tűnt ki ez a hiány. Az Ausztriából bejött fuvarlevéllel egy árunyilatkozat jött mindig be, ezt azonban nem használhatta az átvevő, hanem az 1881-iki törvény szerint köteles volt azt átírni és annyi árunyilatkozatot kiállítani, a hány áru abban a szállítmányban volt, ugy hogy gyakran történt meg, hogy egy fuvarlevél mellett 10^-15 árunyilatkozatot kellett készíteni. A másik újítás a statisztika pontosságára vonatkozik. Eddig sem a feladó, sem az átvevő nem volt köteles utólagos helyesbítő nyilatkozatot adni. 45