Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-57
332 57. országos ülés Í906 Gr. Batthyány Tivadar: Én tehát jobb szerettem volna, ha az előbbi törvénynek rendelkezése marad érvényben, de mindenesetre nagy közeledést látok abban a javaslatban, a melyet Drohobeezky Gyula igen t. képviselőtársam adott be az imént, s a mely odairányul, hogy ha egy hajó két éven át külföldön jár, előzőleg azonban már megtett két járatot Magyarország érdekében, hogy az mentes legyen attól a kötelezettségtől, hogy visszajöjjön és tisztelegjen a hajótulajdonos előtt. (Derültség.) Nem akarok hosszas vitatkozásba bocsátkozni, de a mikor olyan megjegyzéseket hallottunk, hogy jó, ha minden esztendőben egyszer hazajön a hajó, mert legalább itthon bemázolják, s egy kis kenyeret és húst beszerez, akkor kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ez egy olyan másod- vagy tizedrendű aprólékos momentum, a melynek igen magasan felette állnak a nagy tengeri kereskedelem kérdései. Újból konstatálom, hogy álláspontomhoz tetemes közeledést jelent Drohobeczky t. barátom indítványa, miért is azt elfogadom, ahhoz örömmel hozzájárulok. (Helyeslés.) Felszólalásom tulaj donképeni czélja Kelemen Samu t. képviselőtársam és barátom inditványa, a melynek tendencziáját ugyancsak helyeslem. Ez a tendenczia az, hogy a mennyiben az Aldunából, Galaczból egy magyar szabadhajózást űző hajó teljes magyar rakománynyal útnak indul, az ilyen hajó ugyanazon feltételek mellett, miként az a Drohobeczky-féle inditványban is kontemplálva van, a mértföld-prémiumot szintén kapja meg. Az elvet elfogadom, de nagyon kérem az igen t. kereskedelemügyi minisztert, hogy nagyjában és egészében legyen figyelemmel arra, hogy a fiumei és a magyar-horvát tengerparti forgalomnak adassék meg az elsőbbség. Zanella Richárd : Ez helyes! Gr. Batthyány Tivadar : A fiumei, s a magyarhorvát tengerparti kikötői forgalomnak óhajtom feltétlenül megadni az elsőbbséget, (Helyeslés.) mert bár abszolúte semmiféle czélzást nem akarok tenni, mégis ha, teszem azt, Groedel, Herzberg, vagy nem tudom micsoda báró ur, egyszerre tiz hajót indit útnak az ő áruival, hogy akkor vele szemben esetleg a fiumei, a zenggi hajó vállalatok ne kapják meg az állami segélyt azért, mert az évi szubvenczió már limitálva van, ezt megengedhetőnek nem tartom. Nem mondom, hogy ez az eset be fog következni, de mindenesetre egy olyan veszély ez, melyre figyelmeztetni kötelességem volt; ezért a nélkül, hogy indítványt tennék, egyszerűen tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy szubvencziók engedélyezésénél a hazai kikötők forgalmát részesítse előnyben és csak, ha van felesleges hitel, akkor engedélyezze a Kelemen Samu t. barátom által javasolt járatoknak az állami segélyt. (Elélik helyeslés.) Kelemen Samu : Ehhez teljes mértékben hozzájárulok. ovember 12~én, hétfőn. Gr. Batthyány Tivadar: Ily értelemben hozzájárulok Kelemen Samu t. képviselő ur indítványához. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Hozzájárulok ehhez az interpretáczióhoz. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Nagy Ferencz: T. ház! Azt hiszem, némi félreértés volt abban, a mit gr. Batthyány Tivadar t. barátom most e módosításra vagy eszmére nézve említett, t. i. az elsőbbségre nézve, a mely a hazai kikötők és esetleg az idegen kikötők érintése esetében a beszerzési segélyre vonatkozó igényt tárgyazza. Az, a mire Batthyány t. barátom czélzott, az a járatsegélynél nyert megoldást. Ott az már fel van véve a törvényjavaslatba és ott a prioritás kérdése tényleg igen fontos szempont, s ott én is teljesen helyeslem a rendelkezést. De a beszerzési segélyre nézve a prioritás kérdése nem merül fel és pedig azért nem, mert hiszen 15 esztendőre lesz a beszerzési segély előre fixirozva, és most, ha már fixirozva van 15 évre a beszerzési segély, akkor az a körülmény, hogy mily kikötőt érint, szerepet nem játszik, feltéve, hogy oly kikötőt, a melyet feltétlenül kitűzünk, tehát akár Fiumét, akár magyar kikötőt, akár pedig idegen kikötőt érint, de azon feltétel alatt, a melyet Kelemen Samu t. képviselő ur proponált, . . . Gr. Batthyány Tivadar: Helyes. Nagy Ferencz . . . azzal megszerezte így a feltétlen jogot ahhoz, hogy a beszerzési segélyt megkapja, a mely már ugy is előre fixirozva lévén, csak az jön kérdésbe, hogy e feltételt telj esitette-e vagy nem. Gr. Batthyány Tivadar: Ha Fiúméba vagy Zenggbe meg3 r . Nagy Ferencz : De a javaslat jön most hozzá, t. i. az a javaslat, hogy ha esetleg Galaczba jön, ha azt a feltételt teljesítette, megkapja a beszerzési segélyt minden prioritási kérdés nélkül. Ez az objekczió nem tartozik ide, hanem a járatsegélyre ; ott helyeslem. Méltóztatik talán ily propozicziót tenni a járatsegélyre nézve. Lázár Pál: Oda volt értve. Nagy Ferencz: Eddig a javaslat, a közgazdasági bizottság előterjesztése szerint, az, hogy külföldi kikötőbe is mehet, ha a magyar közgazdaság érdekében teszi; az a járatsegélynél már el van fogadva. Most már csak arról van szó, hogy a beszerzési segélyre is kiterjeszszük ezt. Hozzájárulok. Nem is csak Galacz miatt, de — hogy a messzebb jövőbe nézzek — még a dalmát kikötőket is akarom ez alatt érteni, mert el tudom képzelni, hogy jön idő, hogy Spalatóba jön a hajó és a magyar közgazdaság érdekét fogja szolgálni. Ezt nem akarom kizárni. Ez külön indítvány, a mely talán elfogadás kérdését, elfogadás tárgyát fogja képezni. Már most, t. képviselőház, ha már felszólaltam és erre nézve a félreértést sikerült talán eloszlatnom, csak egyet vagyok bátor megjegyezni azok után, a miket már az általános vitában voltam bátor említeni. Megengedem, hogy azt a hajózási
