Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-57

57. országos ülés 1906 november 12-én, hétfőn. 331 tőleg magyar-horvát tengerpart felvirágzását. Azt hiszem, alig van e t. házban valaki, a ki ne ismerné azt a köves partvidéket, a melynek szegény lakosai életüket mindig a távol nagyvilágban kénytelenek eltölteni, mert hazájok nem szolgáltat nekik elegendő termőterületet. De nemcsak, hogy termőföldben szűkölködnek ; nincsen annak a tengerpartnak sem gyára, sem ipara; és ezért mi bizvabizunk az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur ő exczellencziájában, hogy majd ha ez a törvény életbelép, fel fogja épittetni ott a szükséges gyárakat és a vasúti politika kiépítteti ott a szükséges vasutakat, a melyek majdan terményeinket a tengerpartra viszik, a honnan aztán hajóink a szélrózsa minden irányában elhordják. Azonban az 5. §., a melyhez szólni kívánok, bizonyos korlátokat szabott a szabad tengerhajózás fejlődése elé. Ugyanis azt mondja a javaslat, hogy a hajóbeszerzési segélyt csak azon hajó kapja meg, a mely az illető naptári évben legalább egyszer érintette a magyar-horvát tengerpartot és akkor is legalább egy harmad rakománynak megfelelő olyan forgalmat közvetített, a mely hazánk közgazdasági érdekeinek előmozdítására szolgál. T. ház ! Ilyen megszorítások nincsenek sehol; sem Francziaországban, sem Angliában, de sőt még Ausztriában sem. Maga a közgazdasági bizottság is beismeri, hogy ez a korlátozás igen nehéz, nagy terheket ró a hajóvállalatokra, még pedig azért, mert egy hajó, ha künn van a világtengereken, nem képes kihasználni a kínálkozó üzleti konjunktúrákat, azonkívül arra kell gondolnia, a midőn messze van, hogy hazajöhessen, mert ha egy évben nem jő haza, elveszti szubvenczióját és akkor szükségképen ki van téve annak is, hogy helyenként, a mint az indokolás mondja : a vállalat alacsony, részben talán veszteséges szállítási tarifákat is lesz kénytelen alkalmazni, hogy ismét egy rakományt hozzon haza. A harmadik terhet a szubvencziónak finanszírozása képezi. Azért, t. képviselőház, én bátor vagyok az 5. §-hoz a következő módosító indítványt ajánlani (Halljuk ! Halljuk! Olvassa) : »Inditvány. Indítványozom, hogy a 212. sz. a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajóépitésnek állami segélyben és kedvezményekben való részesítéséről szóló törvényjavaslat 5. §-ának 2. pontja kihagyassék és helyette a következő szöveg tétessék : »Ha a hajó a magyar szent korona országainak kikötőit valamely évben egyszernél többször érintette, a többtelj esitmény a közvetlen következő két évre betudható, feltéve, hogy a hajó a beszámítás alá eső két-két járat között a nagy parthajózás határain tul járt és mindegyik ilyen járatban külön-külön legalább egyharmad rakománynak megfelelő forgalmat teljesített a hazai közgazdaság érdekében.« (Helyeslés.) T. ház! Ajánlom ezen indítványom szives elfogadását. Mint horvát képviselőnek méltóztassék megengedni, hogy Zanella Richárd képviselő urnak egy nyilatkozatára reflektáljak. (Halljuk! Halljuk !) Beszéde folyamán egy eshetőséget emiitett és félelmének adott kifejezést, hogy bekövétkezhetik az is, hogy Fiume képviselője nem itt, ebben a házban, hanem Zágrábban lesz, és nem magyarul vagy olaszul, de horvátul fog beszélni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ha ebben az állításában olyan inszinuáczió van, mint hogy ha a horvát nyelv szégyenletes vagy hátrányos' volna Fiume képviselőjének, akkor én ezen kifejezés ellen, igen t. képviselő ur, határozottan protestálok, mert a horvát nyelvnek a magyar képviselőházban is szentesitett joga van. Én a vitatkozásnak ezen igen tág tengerére nem akarok ez alkalommal kievezni, csak azt jegyzem meg, hogy a kibékülés, a testvériség politikáját igy nem fogjuk megcsinálni, ha ilyen nyilatkozatokat teszünk. Csak ezt akartam mondani. Ismételten ajánlom indítványom elfogadását. (Helyeslés.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház ! Igen röviden jelzem, hogy elfogadom a most elhangzott módosítást. Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Magam is csak egész röviden kívánok hozzászólni a kérdéshez, de kötelességem ezt megtenni annyival is inkább, mert a t. ház előtt az utolsóelőtti ülésen kifejtettem álláspontomat ezen törvényjavaslattal szemben. Álláspontom egyszerűen az volt és az ma is, hogy a leghelyesebb gondolat az 1893. évi XXII. t.-cz. alapgondolatát fentartani, a mely egyrészt beszerzési segélyt ad minden hajónak, tekintet nélkül arra, hogy merre jár, minő forgalmi utakat tesz meg, hajóprémiumot pedig mértföldpénzzel honorál, ha a hazai iparnak, a hazai kereskedelemnek specziális szolgálatot tesz. Ez egy kontroverz elvi álláspont, a melyben, ugy látom, nekem volt igazam pénteken, midőn azt mondtam, hogy helyes az az álláspont, melyet a t. kereskedelemügyi miniszter ur elfoglalt, helyes a mi álláspontunk, melyet itt a házban Zanella Richárd barátom és én képviselünk, hogy t. i. a beszerzési segély az összes magyar lobogó alatt szabadhajózást teljesítő hajókra ki volna terjesztendő, hozzátévén ehhez azt, hogy itt én csak egy limitet ismerek és ez : a pénzügyminiszter urnak vétója. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ez nagy limit! (Derültség.) Gr. Batthyány Tivadar: Ez pedig olyan limit, a melylyel számolni kell. Ezt az álláspontomat teljesen megerősítette a kereskedelemügyi miniszter urnak mai felszólalása, a midőn ő ugyanazt mondotta, hogy t. i. ma szolgáljon a kereskedelmi tengerészet a hazai iparnak és a hazai kereskedelemnek, de reméli, hogy elérkezik az az idő, a mikor lesz elég pénze az államnak arra, hogy a régi törvényre visszatérve, az általános hajózást támogassa és mozdítsa elő. (Helyeslés.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ugy van! 42*