Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-57

57. országos ülés 1906 november 12-én, hétfőn. 329 magyaráz bele és mást olvas ki belőlük az, ki a a statisztikai adatokat tisztán a maguk rideg valóságában veszi figyelembe. A statisztikai adatokból igen sokan a legkülönbözőbb következtetéseket vonták le. így pl. ő a statisztikai adatokból azt a következtetést vonta le, hogy azok a hajók azért nem mennek a fiumei kikötőbe, mert ott elég rakományt nem találnak ; mi pedig ugyanezekből a statisztikai adatokból azt a következtetést vonjuk le, hogy ezek a hajók pedig eddigelé a fiumei kikötőbe azért nem mentek, mert különös okuk erre nem volt, miután a segélyezés kérdése ehhez kötve nem volt. íme, ugyanabból a statisztikából két teljesen különböző dolgot lehet következtetni. Azt is felhozta igen t. képviselőtársam, hogy mennyit adnak idegen államok. Hivatkozott Francziaországra és különös éllel Olaszországra, hogy azok mennyivel többet adnak aránylag beszerzési czimen egy hajónak, mint mi. Maga az igen t. felszólaló ur is elismerte, hogy ő régi törvényre hivatkozott. Én ebben a tekintetben csak azzal toldom meg előadását, hogy épen Olaszországban történt az, hogy azok az igen nagy összegek úgyszólván pénzügyi veszedelmet képviseltek a hajózásnak későbbi fejlődésénél fogva, mert ezek következtében olyan óriási összeget ért el a szabadhajózás czimén adott segély, hogy azt már a pénzügyi viszonyok mellett az állam szinte meg nem birhatta, s ekkor az olasz törvényhozás módosította a törvényt és ezeket a beszerzési segélyeket kisebb összegben állapította meg. Ha a t. felszólaló ur olyan törvényre hivatkozik, a melyet épen azért helyeztek hatályon kivül, mert nem volt megfelelő, még a tulságig sok segély mellett sem volt megfelelő, akkor ennek a törvénynek alkalmazását kivánni minálunk — talán mégis túlzott követelés. Zanella Richárd : Ki követeli ? Kelemen Samu : Én azonban magam is elismerem azt, hogy azok a nehézségek, melyeket a t. képviselő ur felemiitett, s a melyeket itt, s ezen az oldalon többen elismertünk, valóban fenforognak. Magának a törvényjavaslatnak alapvető elvét, a közgazdasági tekintetet azonban figyelmen kivül hagyni nem lehet, nem szabad. A mennyiben képesek vagyunk áthidalni azokat a nehézségeket, a melyek fenforognak, ezeknek áthidalása, elismerem, a törvényhozásnak kötelessége. Kötelessége már kormáirypolitikai szempontokból is, mert hiszen a helyes kormányzatnak feladata az, hogy a törvényalkotásnál épen ugy, mint a törvények alkalmazásánál igyekezzék megnyugvást szerezni a közvélemény esetleg nyugtalankodó rétegeinek. Ebben az irányban módositást fogok előterjeszteni, a mely épen azt czélozza, hogy abban az esetben, ha két-két éven át kétszer érinti az a hajó a fiumei kikötőt, akkor az két-két évre, azaz négy évre betudható. Ez a hajó szabadon mozgását kétségen kivül elősegíti, mert azáltal, hogy a betudási időszakot KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. III. KÖTET. két esztendőről úgyszólván négyre terjeszti ki, lényeges könnyitést tartalmaz. Én a magam részéről minden ilyen könnyitéshez, a mely magának a törvényjavaslatnak alapelvét nem érinti, készséggel hozzájárulok és azt hiszem, hozzá fog járulni a ház is. T. képviselőtársam egy ideát is felvetett beszéde során, a mely nem tartozik voltaképen a vitának ebbe a keretébe, de azt a magam részéről annyira fontosnak tartom, hogy azt mégis az igen t. kormány szives jóindulatú figyelmébe ajánlom. Ez az életrevaló idea, a mely különben a külföldön valóban bevált, az, hogy igyekezzünk rendszeresített járatainkat szaporitani az által, hogy ilyen uj járatok rendszeresítésére pályázatot hirdetünk. Ámde ez egyáltalában nem érinti ezt a kérdést, avval semmi összefüggésben nincs, és én azt hiszem, hogy ha pénzügyi szempontból ez a kérdés megoldható lesz, akkor megoldását mi sem akadályozza. Emiitettem már azt, hogy a közgazdasági érdekeket ebből a törvényjavaslatból, ebből a törvényalkotásból kikapcsolni nem szabad; a közgazdasági érdekek állnak tehát szemeim előtt akkor, mikor egy módositást ajánlok a magam részéről a törvényjavaslat 5. §-ához. Ez a módositás szószerint a következőképen hangzik (olvassa) : »A már engedélyezett hajóbeszerzési segélyek folyósítására igényük van azoknak a hajóknak is, a melyek valamely naptári évben egyszer oly idegen kikötőt érintenek, a hol teljes hajórakományukkal a hazai közgazdaság érdekeinek szolgáló forgalmat közvetitik, mig az ily kikötőnek az itt jelzett módon egy évben kétszer való érintése a következő évre való beszámításra ad jogot.« A törvényjavaslatnak eddigi szövege t. i. egyharmad hazai rakományt követelt meg ahhoz, hogy beszerzési segélyt lehessen folyósitani és ennek a beszerzési segélynek folyósítása a fiumei kikötő érintéséhez volt kötve. Ha már most mi a törvényjavaslatban egy második utvonalat is ismerünk, a galaczi utvonalat értem, a melynek szintén engedélyezünk hajójáratsegélyt, akkor azt hiszem, ha tisztán a közgazdasági szempontokat tartjuk szem előtt, az a hajó, a mely nem egyharmad hazai rakományt közvetít, hanem háromharmadot, tehát egész rakománya a hazai közgazdaság érdekének szolgál, beszerzési segélyben részesítendő; Mert annak, t. ház, hogy ha a hajóknak ez által ismét bizonyos szabadabb mozgását engedjük meg, meglesz az a kétségtelen eredménye is, hogy az a hajó abba a helyzetbe jut, hogy ha Fiúméban megfelelő rakományt nem kaphat és ennek folytán elesnék az azon évi beszerzési segélytől — a mint más eshetőség nern is állhat be — és kénytelen más kikötőt érinteni: akkor mindig van egy expediense, hogy t. i. kutasson fel hazai árut más idegen kikötőben; ha aztán ott nem egyharmad, hanem teljes, azaz háromharmad hazai szállítmányt kéj)es biztosítani, s így a maga egész rakományával a hazai közgazdaság érdekét szolgálja, akkor szerintem tőle helyesen és jogosan 42