Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-57

57. országos ülés 1906 november 12-én, hétfőn. 327 Támogatta azért, hogy most legyen akkora hajóparkja, a melylyel létesíthet 54 uj útirányt 50,039.651 évi mértfölddel, 398.190 tonnával és 10—20 csomónyi sebességű hajóval és nem kell tovább a külföldi tőke mindig drága és, megbízhatatlan szolgálatára utalva lennie; sikerül továbbá legalább Olaszországból kiküszöbölni a németeket, a kik az olasz kikötőkből 60 millió lirát visznek el fuvardijakban. Fiúméra vonatkozólag is körülbelül igy áll e tekintetben a dolog, a mennyiben a fiumei forgalomnak majdnem 70%-át a külföldi tőke szolgáltatja, külföldi hajók viszik el a fuvardijat. Ha elfogadom a kereskedelmi kamara statisztikáját, a mely a fiumei forgalmat értékben 300 millió koronára teszi, akkor körülbelül legkevesebb 15 millió korona a viteldij és ebből a külföldi tőkés elvisz 10 milliót. Meg vagyok arról győződve, hogy a jelenlegi t. kormány már benne van a munkájában, már dolgozik azon, hogy közgazdaságunkat ily értelemben folytassa, illetve közgazdasági érdekeinket előmozdítsa, és meg fogja találni az utat, hogy a hazai közgazdaság érdekeit nem a szabadhajózásféle szisztémákkal, hanem majd határozott, rendes járatokkal mozdítsa elő. Erre a munkára bátor vagyok, a mint azt a múltkor is tettem, a fiumei tőkét szives figyelmébe ajánlani, mely mindenesetre nemzetibb, mint a Norddeutscher Lloyd, a Cunard, az osztrák Lloyd és az angol-osztrák bank tőkéje, mert a fiumei tőkét, a mikor itt van, helyettesíteni teljesen külföldi tőkével és esetleg kivándorlásra kényszeríteni : bűn, olyan bűn, a melyet a múltban, a mint erre igen t. képviselőtársam, gr. Batthyány Tivadar ur czélzott, igen sokszor és sok téren követtek el, és épen ennek az eljárásnak a következménye az a szomorú statisztika, melyet az államtitkár ur múltkor felolvasott és a mely még jobban bizonyitj szükségét annak, hogy a kormány immár támogassa a fiumei olasz benszülött elemet, hogy a horvát és más törekvésű elemek által onnan kiszorítva ne legyenek, és pedig támogassa nemcsak szimjjátiából és a múltból fakadó szeretetből, hanem saját politikai érdekéből, a mennyiben Magyarország csak Fiume benszülött elemeiben fogja találni a jelenlegi közjogi nexusnak megrendithetetlen, hű és megvesztegethetetlen hiveit és fentartóit. Szükséges ez azért, mert ha ugy haladunk tovább, mint az utóbbi időkben, akkor, sajnos, be fog állani talán az a szomorú idő, mikor Fiume képviselői Zágrábban fognak beszélni, a mikor Fiume képviselői nem erről a helyről, nem magyarul, nem olaszul, hanem horvátul fognak beszélni. Az 5. szakaszban lefektetett elv és megállapított korlátozás oly terheket ró a hajótulajdonosokra, hogy azt elfogadni abszolúte nem lehet. Én Fiume érdekeltségének érdekét csak annyiban veszem tekintetbe, a mennyiben az ő gazdasági érdekük az állam érdekeivel összeegyeztethető. Az ezen paragrafusra vonatkozó aggályok tekintetében azonban teljesen egyetértek velük, midőn állítom, hogy az ezen szakaszban lefektetett korlátozások akadályozni fogják szabadhajózási flottánk fejlődését, mert ez az intézkedés a szabadhajózástól azt követeli, hogy az évnek nem három hónapjában, a mint azt Kelemen Samu t. képviselőtársam mondotta, hanem legalább is öt hónapjában oly irányban mozogjon, oly geográfiai utakat válaszszon, oly hajóbér-szerződéseket kössön, a melyek neki csak öt hónap múlva fogják lehetségessé tenni, hogy a fiumei kikötőt érintse. Ez a korlátozás eléggé bizonyítja, milyen veszteséget képez ez az illető hajótulajdonosokra nézve, s nyilvánvaló, hogy az a hajótulajdonos igen gyakran le fog mondani a szubvenczióról, s ott fog maradni és szabadon fog dolgozni. Jegyezzük meg jól, hogy mindezeket az intézkedéseket, a melyek valamely államnak hajózására vonatkoznak, a londoni Lloyd rövid idő alatt megtudja és ennek révén a világ összes kereskedői azonnal értesülnek ezekről a kényszerhelyzetekről és ezekről a megszorításokról, ugy hogy ezekkel az intézkedésekkel annak teszszük ki a szabad hajózást, oly kényszerhelyzetbe hozzuk, hogy a kereskedők ezt könnyen kihasználhatják olcsóbb dijak kicsikarására. De e törvényszakasz felállít olyan követelményt is, oly dolgot is követel a hajótulajdonostól, a mi nem tőle függ, pl. az ő hajójának az útja, mely csakis a bérlőtől függ. Nevezetesen az a hajótulajdonos nem is tudhatja, merre fog menni, mit fog szállítani a hajó. Az a hajó már útban van hazafelé és egyszerre csak megkapja a távirati értesítést, hogy ne tessék Fiúméba menni, a mint gondolta talán, hanem tessék Velenczébe menni, tessék Hamburgba menni. Azonkívül nem a hajótulajdonostól függ a rakomány minősége : az is teljesen a bérlőtől függ. Itt van a rizshántoló esete. A fiumei rizshántoló rendesen két hajórakományt hozat Indiából. Ez olyan rakomány tehát, a melyről az a hajótulajdonos bizonyosan megesküdhetik, hogy Fiúméba fog menni a hajó azzal a rizszsel. Pedig a hajóbér-szerződésben ki van kötve, hogy a rizshántológyár fentartja magának azt, hogy PortSaidban külön intézkedéseket tegyen, vagyis ha a fiumei rizshántológyár látja, hogy a nyers rizs ára olyan, hogy a spekuláczióra j ó alkalmat adhat, nem hozatja Fiúméba, hanem elküldi a rizst arra a piaczra, a hol a nyers rizsnél nyereséget fog elérni. Ez az intézkedés, t. ház, a külföldnek semmiféle államában nem létezik és hogy nemcsak én, hanem a szakemberek szintén ezen a véleményen vannak, az emiitetteken kivül bátor vagyok még hivatkozni a miniszteri szakelőadóra is, a ki szintén azon a véleményen volt, hogy a beszerzési segélyért nem lehet ilyenféle szolgálatokat követelni. Azon a véleményen volt, hogy meg kell tartani a régi törvényből azt az alapgondolatot, hogy a beszerzési segély csakis a beszerzéseket, csakis a hajózási flotta növelését szolgálhatja, a hazai