Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-57

326 57. országos ülés 1906 vagy rossz rendes hajózás. Nevezetesen ugy a fiumei, mint a Levante, az Atlantika és a többi ajánlatok is átlátják, hogy a szabadhajózással többé nem érhetik el azokat a gazdasági eredményeket, a melyeket előbb elértek és megszűnnek szabadhajósok lenni. Fuvardíjakat fogadnak el és ajánlkoznak a kormánynak rendes szolgálatokra. Azt mondják a kormánynak, hogy mivel te a szabadhajózás önczélját támogatni nem akarod, itt vagyunk mi a pionirszolgálatra, itt vagyunk a látogatójegyeknek leadására, itt vagyunk a lobogóknak bemutatására, mondd meg, melyik az a piacz, a melyet meg kell szereznünk — elmegyünk oda, csak fizess ! Az a tény, hogy a szabadhajósok lemondanak a teljes szabadhajózásról és rendes szolgálatra ajánlkoznak, bizonyítja, hogy ily módon a szabadhajózási flottának szaporítását nem lehet elérni. Értsük meg jól a dolgot : nem az állam egész hajóállományának szajioritását, hanem csak a szabadhajózási flotta szaporítását nem érhetjük igy el. T. ház ! A pionir-szolgálatot azonban — a mint a kereskedelemügyi miniszter ur ő exczelleneziája kifejezte magát — nem a szabadhajózás végzi. A szabadhajózás, és ezt a t. államtitkár ur is elismerte, mert hiszen nem tagadta e tény valóságát, csakis és kizárólag fuvardíj után megy. Nem keres árut, nem keres kikötőt és nem keres utat, hanem csak fuvart. A hol jó fuvar van, oda elmegy, és sajnos, a szabadhajózás a világ egy államában sem törődik hazája közgazdasági érdekeivel ; fő előtte csak a fuvardíj, az után szalad. Egészen természetes tehát, hogy a szabadhajózástól nem lehet elvárni és követelni azt, hogy uj összeköttetéseket létesítsen és piaezokat szerezzen az államnak, mert a szabadhajózás a fuvardijat vadászva semmi más egyébbel nem törődik, nem foglalkozik. A kapitalizmusnak teljes rideg j)ozitivizmusával dolgozik, s azt mondja : oda megyek, a hol a legtöbbet adnak. Az igen t. miniszter ur, az államtitkár ur, s általában a vitában résztvett urak kijelentették, hogy minekünk az a czélunk, hogy közgazdaságunkat Ausztriától függetlenítsük, (Helyeslés.) hogy emeljük Magyarország kivitelét mezőgazdasági terményeink és iparczikkeink terén, az a czélunk, hogy a tengeri hajózás utján uj összeköttetéseket, s az uj összeköttetések utján uj kiviteli piaezokat teremtsünk. Ez volna a t. kormány szerint a törvényjavaslatnak is a czélja. T. ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy tiszteletteljesen megjegyezzem erre azt, hogy ha mi ezeket a czélokat akarjuk elérni, ha külföldi piaezokat akarunk szerezni, hogy közgazdasági és mezőgazdasági terményeinket és ipari czikkeinket máshol helyezhessük el, akkor ne foglalkozzunk mi a szabadhajózással, hanem utánozzuk a praktikus németek gyakorlatát. A praktikus német t. i., mikor egy uj piaezot akar magának szerezni, nem küldi oda a hajóját, hanem első sorban is kikeresi a térképen azt a piaezot, a metyet meg akar hóditani, s elküldi november 12-én, hétfőn. konzulját, majd gazdasági tudósítóját, — a kinek személyében rendesen egy munkabíró urat, egy jól képzett embert küld, nem ugy mint minálunk, hol igen sokszor megtörtént, hogy kiküldtek egy szép, kellemes megjelenésű gentlemant, a ki azonban gazdasági kérdésekkel alig foglalkozott, (Igaz ! Ugy van a haloldalon.) s mikor az a konzul ott van a meghódítandó uj piaezon, mikor tanulmányozta a telepet, jelentést tesz kormányának vagy megbízójának, s akkor a kormány leküldi a piaezra fürge vigéczét, majd egy ügyes kereskedőt. Ha a kereskedő is ott van azon a jüaezon és az árut előteremtette, s a szállításra szánt tömeg készen van, vagy abból a czélból, hogy a piaczról hazájába vigye, vagy pedig hazájából a piaezra, akkor hívja oda a német a szabadhajót. Ily módon hódította meg Németország a világ összes piaczait és csak ily szisztémával fogjuk mi is elérni a czélt, hogy mezőgazdasági termékeink vagy egyáltalán gazdasági termékeink számára a külföldön piaezokat szerezhessünk. T. képviselőház ! Állítottam és fentartom még mindig, hogy iparfejlesztést, gazdasági önállóságunkat a tengeren, gazdasági függetlenségünket szabadhajózással nem érhetjük el és nem fogjuk elérni soha. Ezt a czélt csakis a rendes hajójáratokkal és esak oly szerződésekkel lehet elérni, a melyek ennek a czélnak megfelelnek. Szabadhajózási alapon, vagyis az e törvényben lefektetett elvek értelmében rendes járatokat létesíteni, rendes szolgálatot kielégíteni, rossz munka, drága félmunka, mely nem fog semmiféle czélnak megfelelni. Hanem ha szükségét látjuk annak és belátjuk azt, hogy a mi mezőgazdasági érdekeinket rendes hajózással kell előrnozditani, akkor — mint a múltkor voltam bátor megjegyezni — fegyelmezzük és szervezzük a rendes vonalokat. És most, hogy a régi törvényünk értelmében van olyan saját flottánk, — és ebben találom a régi törvénynek és egyáltalában ilyfajta törvénynek nagy czélját és fontosságát — ha tehát régi törvényünk folytán megvan a kis flottánk és ezt a kis flottát felhasználhatjuk érdekeink kiszolgálására, Írjunk ki számára pályázatot azokra a vonalakra, a melyek létesítését szükségesnek tartjuk. Ha Angolország ezt a szisztémát, vagyis a pályázat kiírását elfogadhatta, ha látjuk, hogy Olaszország szintén pályázatot ir ki nem egy vonalra, hanem az összes rendes vonalaira, azokra az uj vonalakra, a melyeket most létesíteni akar a szabadhajózás segélyezésének megszüntetése után : azt hiszem, mi is megtehetjük ezt. Olaszország példája legjobban magyarázza meg nekünk, t. ház, hogy miért támogatta oly erősen, oly horribilis összegekkel a szabadhajózást annak idején. Szerintem azért, hogy bizonyos időben — vagyis most — legyen olyan hajóparkja, mint a milyenre szert tett. Támogatta pedig ezért a szabadhajózást azzal a kikötéssel, hogy a hajók haza ne jöjjenek, mert ha hazajönnek, csak kivételesen kapnak segélyt.