Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-56

56. országos ülés 1906 november 10-én, szombaton. 317 nek e törvényjavaslatra vonatkozó felirata és végül B. a magyar korona országainak külkereskedelmi statisztikájáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak ezen napirendi javaslathoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ugy azt elfogadottnak jelentem ki és áttérünk az interpellácziókra. Elsősorban Ylád Aurél képviselő ur terjeszti elő a múlt interpellácziós napról elmaradt interpelláczióját, Vlád Aurél: T. ház! Az 1868:

XXXVIII. t.-cz. 58. §-a a népiskolák, illetve községi iskolák tanítási nyelvére vonatkozólag a következő intézkedést tartalmazza (olvassa): »Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, a mennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike.« Bozóky Árpád: Ilyen szamárságot is csak magyar emberek csinálhatnak! Vlád Aurél (olvassa): » Vegyes ajkú községben ez okból oly tani tó alkalmazandó, a ki a községben divatozó nyelveken tanítani képes.. Népesebb községekben, a hol többféle nyelvű lakosok tömegesen laknak, a mennyire a község ereje engedi, különböző ajkú segédtanítók is választatnak.« T. ház! A törvény intézkedése kétségtelen. Azt mondja, hogy az oktatás elsősorban az illető gyermek anyanyelvén történjék. Azonban Hunyad vármegye tanfelügyelője, ugy látszik, nincsen megelégedve ezzel a törvénynyel, ugy látszik, nem akarja bevárni, mig a törvényhozás változtatja meg ezt az intézkedést, ha azt kelytelenuek találja, hanem jogot vindikál magának arra, hogy túltéve magát a törvényen, annak intézkedéseit Hunyad vármegyében megszüntesse. (Felkiáltások a közepén: Diktál mintha szuverén volna!) Hogy ezt elérhesse, ez év Julius 2-án körlevelet adott ki, melyben ugy beszél, mint egy diktátor, mint egy czézár, arra kötelezve községi iskoláinak — az ő községi iskoláinak — tanítóit, hogy az 1906/7 tanévtől kezdve az iskola összes tantárgyait magyarul tanítják. (Zaj a középen.) Tehát Hunyad vármegye királyi tanfelügyelőjének ezen körlevele határozottan ellentétben áll az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 58. §-ában történt intézkedésekkel, miért is bátorkodom a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa >: 1. Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy Hunyad vármegye tanfelügyelője 1906. évi június 2-án kibocsátott 2072/906. számú körlevelében arra kötelezte a községi iskolák tanitóit, hogy az 1906/7. tanévtől kezdve az iskola összes tantárgyait magyarul tanítsák, miáltal az 1868: XXXVIII. t.-cz. 58. §-ának intézkedései meg lettek sértve? 2. Hajlandó-e a miniszter ur haladéktalanul intézkedni, hogy a fenti törvénytelen rendelet hatályon kivül helyeztessék és hogy Hunyad vármegye községi iskoláiban az 1868: XXXVIII. t.-cz. 58. §-ának megfelelő állapot helyreállíttassák ? (Helyeslés a középen.) Elnök : Az interpelláczió közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral. Következik Vajda Sándor képviselő ur interpelláczió ja, Vajda Sándor: T. ház! Mikor a jelenlegi kormány ő Felségétől megbízatást nyert az ország ügyeinek vezetésére, nyerte ezt a megbízatást mindenekelőtt azért, hogy előkészítse az általános titkos szavazati jogról szóló törvényjavaslatot. (Igaz! Ugy van ! a középen.) Egy hang (a jobboldalon): Ahhoz idő kell! Vajda Sándor: Az ország közhangulata követelte a választói jog reformját és hogy ez a közhangulat oly erős volt, azt épen a jelenlegi kormány vezetőférfiai, az akkori koalicziós vezérek idézték elő. Hiszen élénk emlékezetünkben van még, hogy a Tisza-kormány alatt — és épen ugy a Fejérváry-Kristóffy-féle kormány idejében is, de akkor már lanyhábban — a koaliczió vezérfiai voltak azok, a kik bejárták az egész országot, a népgyűléseken hirdették, mily nagy igazságtalanság az, hogy a nép milliói ki vannak zárva az alkotmányból. Es épen a jelenlegi igen t. közoktatásügyi miniszter ur volt az . . . Polit Mihály: Ugy van! Vajda Sándor: ... a ki valódi rekordokat ért el a demagógia ezen terén . . . (Nagy zaj a baloldalon és a középen.) Kállay Lipót: A demagógia ott tanyázik! (Zaj.) ~ Vajda Sándor: Van olyan demagógia is, t. ház, a melyik szent, (Nagy zaj.) Ne méltóztassék félreérteni ezt a szót. Én nem a rossz értelemben mondom, hanem ugy értem, hogy Apponyi bejárta az egész országot és agitált ezen szent eszme érdekében, (Felkiáltások a középen : A magyarok érdekeben!) és belevitte ezt az eszmét a legalsóbb néprétegekbe. Mikor tehát O felsége a jelenlegi kormányt ennek a törvénynek keresztülvitelével bizta meg, tette ezt bizonyosan azért, mert látta az országban uralkodó közhangulatot és számot vetett azzal, hogy immár ideje van nálunk is megalkudni a kor szellemével. Hogy tényleg igy volt ez, arról meggyőződhettünk a választások lefolyásából, mert hisz emlékezhetünk, hogy az általános titkos választói jog volt a Schlag-wort a választások előtt, alatt és után is, és mindannyian, a hányunkat a nép akarata ide beküldött, beküldött azért, hogy mindenekelőtt a választói jog reformját sürgessük és az általános, titkos, egyenlő, községenkénti választói jogot megvalósítani segítsünk. (Felkiáltások a baloldalon •' Ez nem igaz! EllenmondásoJc a középen). Hogy ez igy van, azt bizonyítja mindenekelőtt az igen t. miniszterelnök ur programmbeszéde. A miniszterelnök ur programmbeszédé-