Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-56

308 56. országos ülés 1906 november 10-én, szombaton. vagy októberre, mert hiszen az aratásból akkor kap pénzt. Tehát daczára annak, hogy a valóságos forgalmi törvény szerint, mikor elfogyott az áru és uj áru jön, a kereslet és kínálat törvényénél fogva tulaj donképen legalább is ugyanazon árnak kellene lenni, a mi eddig volt, megtörténik az, és pedig nem egy évben, hanem tizenöt évben állandóan, amint ebben a könyvben ki van mutatva, és pedig állandóan igy Magyarországon, Ausztriában, Németországban és az angol jüaczokon, hogy mikor a gazdának a búzája benn van a magtárban, leszáll a Buza ára, és pedig nem magától, hanem azért, mert lenyomják. (Igaz ! Ugy van !) Már most mi történik ? Augusztustól kezdve az év végéig az alacsony áron összevásárolják a búzát attól a szegény gazdától, a ki utóvégre nem tőkepénzes ember és nem tarthatja a búzáját raktáron, mert az fogy, összeszárad, nincs is megfelelő helye, de pénzre is szüksége van. Mikor azután az összevásárolható olcsó áru mindazoknak az embereknek a kezében van, a kik ezzel spekulálnak, akkor egyszerre elkezd a Buza emelkedni és a nagyközönség, az egész ország kapja a drágább lisztet és búzát. Vagyis ez egy igen egyszerű üzlet. Előbb a termelőtől elvesznek egy forintot mm-.ként az év utolsó négy hónapjában és az év első négy hónapjában a fogyasztótól ismét elvesznek teljesen jogosulatlanul mm.-ként legalább egy forintot. Ez tiszta üzlet, a mennyire tiszta lehet az ilyen üzlet, és végeredményben az illetőkre nézve mindenesetre igen előnyös. En csak azt csodálom, hogy az országok nem ébrednek arra a tudatra, hogy őket ebben a kérdésben tulajdonképen mint a birkát kétszer nyírják: egyszer mikor termelnek, máskor mikor fogyasztanak, és ez igy tart folyton. Az alacsony búzaárat elfogadja a gazda, mert nem tud mit csinálni, a magasabb lisztet pedig megfizeti az ország közönsége. (Ugy van !) Én azt hiszem, hogy ez a kérdés nálunk is megérett, és ha nem gondoskodnék a t. kormány arról, hogy ilyen törvényjavaslat a ház elé kerüljön, azt hiszem, hogy nekünk elsősorban lesz kötelességünk segíteni és gyámolítani a kormányt, és majd magam leszek olyan bátor, hogy előálljak egy javaslattal. (Helyeslés.) De ha megengedik, volna egy pár szavam az ilyen kérdések megoldása tekintetében a kormányhoz. Külföldön, Amerikában és Angliában az az uzus, hogy bizonyos nagy kérdések, melyek az egész ország nagy közvéleményét mozgatják, ha megoldásra kerülnek, nem csupán a miniszteri büróban intéztetnek el annak a referensnek eszmeköre, gondolkodása szerint, nem ott csinálják meg azt az embrionális javaslatot, hanem a parlament kiküld egy komitét és ez a parlamenti komité vizsgálja meg a kérdést minden oldalról. Ennek a parlamenti komiténak, melyben a kérdés minden árnyalatának, a felfogások különféle nüánszainak képviselői vannak, joga van és módjában van az abba a szakmába tartozó minden dolgot megvizsgálni, tanukat meghallgatni, elmenni a tőzsdére, megfigyelni a tőzsde menetét, a tőzsdeügynököket és alkuszokat bevonni, megvizsgálni, egyszóval mindent rendelkezésére bocsátanak. Tgy kerülnek azután törvényjavaslatok a ház fóruma elé, melyek a nemzet valóságos szükségletét fedezik és megfelelnek mindannak, a mit a nép abban a kérdésben kivan, a mely szükséget e kérdésben ki kell elégíteni. Hogy pl. egy analógiát mondjak, itt van a sztrájk-kérdés. Itt van pl. az, hogy Amerikában azt a kérdést vetették fel, melyek azok az üzemek, melyek inkább valók közkézbevételre, mint magánvállalkozásra. Kiküldöttek egy komitét, mely átment Angliába, és Angliában megvizsgálta a városok világítása kérdését, a villamosvasutak üzemét és hasonló dolgokat, a melyekről az a véleménye volt, hogy az egészségesebb, ha közkézen lévő üzem, mintha privátvállalkozás kezében van. Itt van a biztosítási kérdés ; egészségesebb-e, okosabb-e, hogyha az állam venné a kezébe, mint a hogy most a munkásbiztositást az állam veszi a kezébe. Ennél a kérdésnél is tulaj donképen az lenne a helyes, ha a parlament azt határozná el, hogy erre bizottságot küld ki, mely ezt a dolgot nemcsak megvilágítja, hanem minden oldalról kutatásokat eszközöl, erre neki a pouvoir megadatik és az hozza az ő nagy anyagát a ház elé, a melyből azután egészen más törvény készülhet, mint mikor egy miniszteri tanácsos irodájában nagyon sok szorgalommal és jóakarattal, de nem teljes látkörrel és az életnek nagyon kevés érintésével készíti a javaslatot. (Igaz/ Ugy van!) Ez az oka annak, hogy törvényeink alig fedik tulaj donképen az életet. Nálunk elválik minden az élettől. A j3arlament is elvált már a nemzet életétől, csak a legutóbbi nagy rázkódások hozták ismét sokkal közelebb. Törvényeink olyanok voltak, hogy csodálkozni lehet, miszerint ezek Magyarország javára készültek és 30 éven át nem tudtuk a törvényeket megszokni, mert azok doktriner törvények, csinálták az Íróasztalnál, a szisztéma gyönyörű volt, dicsérték is a külföldön, de nálunk nem váltak be. Hogy ne mondjak mást, itt van a büntetőtörvény, minden más állam részére készült, csak nem Magyarország részére. Ez azért van, mert nálunk a törvényeket az Íróasztal mellett készítik, nagy teoretikus tudással, de az élet legkevesebb figyelembevételével. (Igaz ! Ugy van !) Nem akarom untatni a t. házat, (Halljuk ! Halljuk !) el is tértem már a témámtól, de én azt hiszem, kötelességem rámutatni ezekre a dolgokra olyankor, mikor a kérvényeket tárgyaljuk és elmondani azon óhaj okát is, a mik nemcsak a kérvényekben, hanem a szivünkben is vannak, ezért kérem, méltóztassék elfogadni az előadó ur javaslatát azzal, hogy az pártolólag terjesztessék az igazságügyi bizottság elé, de talán, ha szabad kérnem, külön a határidő-üzlet és külön a tőzsde. En a tőzsdei kérdésről most nem szóltam, mert ez a fődolog s talán sürgősebb, mint a tőzsdereform. A tőzsde végre is autonóm, melynek más életköre, más életiránya van, azonban a határidő-