Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-56

306 56. országos ülés 1906 november 10-én, szombaton. lességiínk ép oly komolyan foglalkozni e kérdéssel, mint a kanadaiak tették. T. ház ! Ezekből látom én, — és a kiket érdekel szintén elolvashatják ezt, mert a ház könyvtárában is megvan a kékkönyv — hogy az amerikaiak már vagy négyszer megkísérelték ennek a kérdésnek az elintézését. A legelső kisérletek oda konkludáitak, hogy a tőzsdét meg kell adóztatni és különösen meg kell adóztatni akkor, a mikor olyan játékszenvedély dühöngött Amerikában, hogy Chicagóban pl. több búzát adtak el egy nap alatt, mint a mennyit az Egyesült - Államok egész területén egy évben termelnek. Megesett, hogy felhajtották a buza árát azon legmagasabb ár kétszeresére, a melyet kb. 50 esztendő alatt a tőzsdén jegyeztek. Természetesen ezen óriási felhajtás után j ött egy nagy krach és a buza ára oly mélyre sülyedt vissza, hogy az amerikai farmerek az önköltségi árakat sem tudták megkapni. Mikor az ennek következtében beállott krach folytán a szenátusban felszólaltak és benyújtották az első javaslatot, akkor egyelőre csak oda tendáltak, hogy a ki ilyen határidőüzleteket köt, meglehetősen magas illetéket fizessen minden ilyen üzlet után. Az első lépés nem sikerült, a javaslatot el nem fogadták, később azután mindig jobb és jobb alakban került oda a javaslat, melynek czélja az volt, hogy csakis a farmerek, az ültetvén yesek és a hivatásszerű gabonakereskedők köthetnek határidőüzleteket, mindenki más azonban ily ügyleteket nem köthet, azok tiltottak és büntetéssel sújtottak mindenki másra nézve. Természetes, hogy Amerikában, a hol a játékszenvedély határozottan meghaladja azokat a fogalmakat, a melyekkel Európában e tekintetben birunk, azok a körök, a kik nagyobbrészt finánczemberek és saját nyereségüket többre becsülik az állam érdekeinél, nem fogadták el a negyedik javaslatot sem. A kanadai angolok azonban sokkal rezonábilisabban, sokkal józanabbul fogták fel a dolgot és igenis hoztak egy törvényt, a melyben egyszerűen eltiltották ezt a játékot; kimondották hogy azok az ügyletek, a melyeket igy mezőgazdasági termények tekintetében és értékek iránt kötnek, hozzászámítva ehhez a gyapjút és gyapotot is, a miben igen nagy termelés van Amerikában, és hozzászámitva a sózott és füstölt húst is, a mely ott épen ugy tárgya a tőzsdei forgalomnak, mint nálunk a buza,tiltottak és hogy ezen tilalom áthágói súlyos büntetéssel sújtatnak. Kanada tehát a legelső állam, a mely ezzel a kérdéssel rezonábilisan foglalkozott. Azonban ott is nagy hiba az, hogy nem specialiter a határidőüzletekre és nem specialiter a mezőgazdasági terményekre hozták az emiitett törvényt, hanem egy kalap alá foglalták a tőzsdei forgalum minden tárgyát, a mi szerintem nem helyes. T. ház ! Miután a mostam kormánynak programmjában benne van, de benne is kell, hogy legyen a mezőgazdasági terményekre vonatkozó határidőüzletek megrendszabályozása, a mint hogy az nem is lehet máskép, mert ha külön vámterület alapján állunk, akkor nem lehet kiszolgáltatni a mezőgazdaságot olyan kríziseknek, a melyek minden termelési ágnál, de leginkább a mezőgazdaságnál könnyen állhatnak be ilyen átmenetnél, ezért felszólalásomban ki akartam fejteni, hogy ha törvényhozási intézkedéssel kivánjuk szabályozni ezt a kérdést, ne biráljuk el azt azokból a nézőpontokból, a melyekből azt elbírálták azon államok, a melyek e tekintetben már törvényt alkottak. Kétségtelen ugyanis, hogy mindezen törvények nem elegendők arra, hogy megakadályozzák a valóságos játéknak, a határidőüzletnek, valóságos rontó hatását. Mi ugyanis ennek az üzletnek az igazi típusa ? Az, hogy teremt először egy üzánsztipust, egy fogalmat a gabonában vagy abban a tárgyban, a mely egyáltalában alapjául szolgál az üzletnek, eltekintve a valóságtól és a reális árutól. Ez az u. n. üzánsz-játék. Azután ezt papirosszerűvé teszi, vagyis elvonja a valóságos létező árutól, és a mint a váltó a kötelemtől, a mely alapjául szolgál, tökéletesen elválik és marad a papirosszerű kötelezmény, ugy papirosszerűvé teszi magát a gabonát. Ennélfogva lehet szaporítani immenzül végtelen mennyiségben és mindenki eladhat gabonát, a kinek egy szem termése sem volt, a kinek birtokában egy szem buza sincs, a ki tulajdonául egy négyzetöl termőföldet sem mondhat. Ennek káros eredménye kézen fekszik. Olyan elemek kezében van az árcsmálás, akiknek tulaj donképen ehhez a kérdéshez semmi közük nem lehet, mert nincs egy szem gabonájuk sem. (Ugy van !) Egy hang : Kukoricza-hiénák ! Simonyi-Semadam Sándor: örök törvény a gazdaságban, hagy az árunak az árát a kinálat és a kereslet mértéke szabja meg. Ha valaki a kinálatot tökéletesen függetlenül attól, hogy effektive valóságban van-e olyan áru, vagy nincs,-nagy mennyiségben tudja a piaczra dobni, annak kezében van az ár mérhetetlen és ellenőrizhetetlen lenyomására az eszköz. Viszont, ha más valaki összevásárolhat papiros-búzát, a nélkül, — és ez itt nagy dolog — hogy effektív áruk egész árával kellene neki játszania és leszámolnia, hanem csak egy esetleges differencziával, a mely az egészhez viszonyítva mégis csak egy kis perczent, akkor horribilis tömegek felett rendelkezvén, horribilis tömegeket válthat magához aránylag nagyon kevés pénzen és az árak befolyására nagy mértékben illegitim befolyást gyakorol. (Igaz ! Ugy van !) Ez az igazi kritériuma ennek a kérdésnek. Először az, mint mondottam, hogy valóságos áru nélkül hazárdjátékszerűleg, (Ugy van!) tisztán a saját érdekének szem előtt tartásával nyerészkedésre emelheti vagy sülyesztheti egy oly árunak az árát, a rnely egy ország gazdasága felett határoz, mert ha az egész országnak gabonakészletét egy vagy másfél forinttal sikerül len}^omni, akkor 40 millió mm. évi termésnél annyi millió forintot, vagy kétszer annyi millió forintot vesz ki a gazda zsebéből, (Igaz ! Ugy van !) a nélkül, hogy való-