Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-56

56. országos ülés 1906 m hogy ez két tökéletesen különálló kérdés. A tőzsde reformja par excellence kereskedelmi kérdés és alig van összeköttetése a gazdasági élet többi tereivel, különösen a mezőgazdaság kérdésével. Azonban az u. n. fedezetlen határidőüzletek kérdése par excellence oly kérdés, mely elsősorban a mezőgazdaságot és a mezőgazdasági termékeket érdekli. Azért nagy súlyt méltóztassék fektetni rá, hogy azzal a kérdéssel, miszerint a tőzsdetörvényt általánosságban megváltoztatják, ne méltóztassék összekapcsolni a fedezetlen határidőüzlet kérdését, mert ez a junktimozás csak annyit jelentene, hogy a mezőgazdaság érdekeinek megvédése ad Graecas calendas kitolatik. A külföld ezzel a kérdéssel, tökéletesen elválasztva a tőzsde többi kérdéseitől, egészen külön foglalkozott. Elég csodálatos, hogy azok az államok, a melyek sokkal kevésbbé mezőgazdaságiak, mint mi vagyunk, sokkal előbb értek meg arra, hogy e tekintetben törvényeket hozzanak. A legelső volt Németország, a mely meghozta a gabonahatáridőüzletre vonatkozó törvényeit 1898-ban vagy 1899-ben. Akkor mindenki azt jósolta, hogy ennek az eredménye az lesz, hogy az a mezőgazdasági fellendülés is, a melyet Németországban akkor vártak, meg fog akadni, mert a gabonakereskedők otthagyják a berlini piaczot és átmennek más államokba, más országokba, a hol a fedezetlen határidőüzlet nincs tiltva. Nagyon jó ideig ebben a félelemben voltak az összes kontinentális parlamentek ; és az élet nem igazolta ezen félelmet. Minálunk, mikor ez a kérdés fölmerült és majdnem minden ülésszakban felmerült, mindig akadtak a fedezetlen határidőüzletek bajnokai, lovagjai, — sans peur et sans reproche — a kik felállottak és azt mondották: uraim, mit akarnak ezzel % Először mi az a fedezetlen határidőüzlet, és mi az a határidőüzlet ? Hiszen sohasem lehetne kimutatni azt, hogy valaha ezek a gabonaár magasságát befolyásolták volna ! így különösen Tisza István volt miniszterelnök mondotta azt, hogy ez tulaj donképen olyan, mint az a bizonyos boszorkány-kérdés, hogy boszorkányok nincsenek, tehát azokról szó ne legyen. Nincsen fedezetlen határidőüzlet, vagy minden határidőüzlet fedezetlen, mert nem lehet megállapítani, hogy mikor válik fedezetté, és mikor fedezetlen a határidőüzlet. (Zaj a középen.) Méltóztassék csak megvárni a dolgot. Es azt mondották, hogy miután ezt nem lehet. megállapitani, ennélfogva nem is lehet törvényileg szabályozni. Kijelentették azt számtalanszor, hogy semmiféle árdifferenczia, árbefolyásolás ilyen üzlet által nem lehetséges. Es tényleg bizonyos alapokat és támpontokat kaptak a német törvény folytán kifejlődött praxisból, a mely törvény, ha jól emlékezem, 14. §-ában azt mondja, hogy mindazon tőzsdei üzletek, a melyek gabonára stb. — a szakasz elősorolja ezeket a mezőgazdasági terményeket — köttetnek, ugy hogy bizonyos idő elmultával történjék vagy a szállitás, vagy a vétel, ha ezek az üzletek nem KÉPVH. NAPLÓ, 1906 1911. III. KÖTET. ovember 10-én, szombaton. 305 arra irányulnak, hogy valósággal effektív áru szállittassék és vétessék át, akkor azok fedezetlen határidő-üzletek, s mint ilyenek a törvény által tiltatnak és bizonyos büntetésekkel sújtatnak. Már most mi lett az eredménye ennek az intézkedésnek ? A bíróság mérlegelésére bízták azt, hogy egy ilyen üzlet mikor valóságos üzlet, mikor pedig játék. Az eredmény az lett, hogy a biróság nagyon variánsul és — sajnos — nagyon helytelenül valóságos üzleteket fedezetleneknek, és fedezetlen üzleteket valóságosaknak mi nősített. Ebből azután az egész kontinensen óriási argumentumot kovácsoltak arra, hogy ime, itt van a nagy Németország, a hol az agrártörekvések a legnagyobbak, a legerősebbek és — valljuk meg őszintén — a legegészségesebbek, megkísérelte ezt a kérdést megoldani és az még neki sem sikerült, mert oly poziczióban állították oda a kérdést, a mi tulaj donképen többet ártott a mezőgazdaságnak, mint a mennyit használt. Az osztrák törvényhozás 1902-ben foglalkozott ezzel a kérdéssel. Tanult valamit a német praxison, s egyszerűen és mereven odaállította 10. §-ában, hogy határidőüzleteket kötni tilos, ha azok mégis megköttetnek : érvénytelenek. A következő §-ban pedig megállapította, hogy mit kell határidőüzleteken érteni. Itt ismét van egy nagy hiba. Az mondatik ugyanis, hogy minden határidőüzlet, melyben az áruk egysége mint típus meg van állapítva és a melyben meg van állapítva az, hogy egy bizonyos határidő múlva kell átvenni, vagy pedig a a differencziát kifizetni : az feltótlenül tilos, mint ilyen meg nem köthető, s ha megköttetnék : érvénytelen. Ez sem egészen helyes megállapítás, mert ennek is megvoltak a maga konzekvencziái, a mennyiben a biróság nem jutott abba a helyzetbe, hogy egy pozitív adatot mint pozitív mérleget kapott volna a kezébe arra nézve, hogy tulaj donképen mikor állapítson meg fedezetlen, illetőleg játékszerű üzletet és mikor reális üzletet. A kanadai törvényhozás 1904-ben foglalkozott ezzel a kérdéssel, s mint az angolok mindig, igen praktikusan és nagyon ügyesen járt el. Itt ugyanis meghagyták az összes külképviseleteknek, hogy az egész világról, azon államokból, a hol ők képviselik Angolországot, küldjék be azokat az intézkedéseket, melyek a hasonló természetű üzletekre vonatkoznak. Ez megtörténvén, a kanadai törvényhozás egy kékkönyvben kiadta a gyűjteményt, a melyben benne vannak a világon létező és a határidőüzletekre vonatkozó összes törvények és szabályok; A kit érdekel ez a kérdés, az ebből a kékkönyvből tájékozhatja magát. Mikor Amerikában jártam, Kanadában megkérdeztem a törvényhozókat, a leik elmondották, hogy milyen nagy komolysággal és mily nagy előtanulmányok után foglalkoztak ezzel a kérdéssel, a mi őket mint par excellence agrárállamot rendkívül erősen érdekű. Miután mi nem kevésbbé par excellence agrárállam vagyunk, nekünk is köte39