Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-56

56. országos ülés Í906 november 10-én, szombaton. 301 telmi bizottság javaslatát elfogadta; e szerint tehát elesett Brediceanu Koriolán elleninditványa. Következik napirend szerint a mentelmi bizottság jelentése Lengyel Zoltán országos kéj> viselő mentelmi ügyében (írom. 235). Az előadó urat illeti a szó. Zboray Miklós előadó : T. ház ! A kir. ügyészség vádolja Lengyel Zoltán országos képviselőt a büntető törvénykönyv 165. §-ába ütköző hátóság elleni erőszak büntette miatt, melyet az által követett volna el, hogy 1903. év márezius 20-án a budapesti m. kir. tudomány- és a József-műegyetem ifjúsága által Kossuth Lajos halálának évfordulója megünneplésének alkalmából az Erzsébet-körúti zavargások lecsillapítása és a rend helyreállítása czéljából kivezényelt rendőrök egyikét, Horváth III. Györgyöt, botjával megütötte. A nevezett országos képviselő mentelmi jogát ez ügyben a képviselőház 1904 márezius 26-án tartott 410. ülésében fel is függesztette. A kitűzött főtárgyaláson Lengyel Zoltán a vizsgálat kiegészítését kérte, hivatkozva arra, hogy panaszló rendőr ellen már több izben panaszt emelt, mert ez őt hivatalos hatalmával visszaélve, jogtalanul és ok nélkül támadta meg és hogy a rendőrt jogos önvédelemből, az erőszak elhárítása és visszaverése alkalmával érintette. A kir. törvényszék a tárgyalást elnajrolta, s a vizsgálatot az előbb emiitett körülmény tekintetében elrendelte. A kir. ügyészség azonban a hivatalos hatalommal való visszaélés vétségével vádolt rendőr elleni vád képviseletét át nem vette, mert az által, hogy Lengyel Zoltán hatóság elleni erőszak büntette miatt vád alá helyeztetett, a hivatali hatalommal való visszaélés vétségének fenforgását formailag kizártnak tekintette. Időközben Lengyel Zoltán újból képviselővé választatván, a budapesti büntetőtörvényszék vizsgálóbírójának megkeresése alapján a budapesti kir. főügyész 35964/f. ü. 1906. sz. alatt kelt felterjesztésében Lengyel Zoltán mentelmi jogának felfüggesztését kéri. Abból a körülményből, hogy az összes többi gyanúsítottak ellen az eljárás be lett szüntetve, s egyedül Lengyel Zoltán ellen folyik tovább az eljárás, továbbá abból a körülményből, hogy a hivatalból üldözendő hivatalos hatalommal való visszaélés vétségének kinyomozása oly hosszú időn keresztül meg sem kiséreltetett, és midőn a kir. törvényszék elrendelte a további eljárás végett az iratoknak a vizsgálóbíróhoz leendő áttételét, a kir. ügyészség a vád képviseletét azon indokból nem vállalta el, mert formailag azt kizártnak tekintette, holott köztudomású volt, hogy a rendőrség a kérdéses alkalommal kivont karddal rontott a tömeg közé, s két tanúnak Írásban is csatolt vallomása szerint bizonyíthatónak látszik, hogy a rendőr kivont kardjával Lengyel Zoltánra sújtott, miért is a mentelmi bizottság zaklatás jelenségeit látja fenforogni és tisztelettel javasolja, hogy Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi joga ez ügyben ne függesztessék fel. Ennek kapcsán, t. ház, azt is megjegyzem, hogy itt a kir. ügyészségnek indítványában számtalanok lettek vádolva különféle izgatás és hatóság elleni visszaélés miatt és valamennyivel szemben be lett az eljárás szüntetve, mert semmi támpontot a vizsgálat nem adott; az ügyészség indítványában, és pedig 18.215/1903. szám alatt hozott indítványában, még azt is felhozza, hogy a függetlenségi pártkör ablakaiból téntatartókat, hamutartókat dobtak le, sőt a lépcsőházban a rendőrökre lőttek is. Az a rendőr, a ki itt Lengyel Zoltán képviselő ur ellen a vádat emelte, azt állítja, hogy csapatban ment és egy követ akart felvenni és igy ütött rá Lengyel Zoltán, de senkivel sem tudja ezt igazolni; már pedig kizártnak kell tekintem, hogy ha csapatban ment, a társai ezt ne látták volna. A rendőr azt is vallja, hogy nem járt kivont karddal és nem ütötte a népet; pedig élénk emlékezetünkben van és ismerjük mi már a rendőrségünket, hogy az ilyen eloszlatásoknál a kardot nem szokta kímélni és bizony kihúzza. Mindezek a körülmények, melyek a köztudatba mentek át, bírták a mentelmi bizottságot arra, hogy a jelen esetben, midőn Lengyel Zoltán panaszát soha meg nem vizsgálták és a vád képviseletét át nem vették, hanem egyoldalulag jártak el vele szemben, politikai zaklatást lásson és a mentelmi jog felfüggesztését megtagadja. (Helyeslés.) Elnök: Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a mentelmi bizottság javaslatát, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház elfogadja a mentelmi bizottság javaslatát, ennélfogva Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő mentelmi jogát a jelen esetben nem függeszti fel. Következik napirend szerint a kérvények harmadik sorjegyzéke (írom. 213) és pedig a 74. sz. kérvény, Székesfehérvár sz. kir. város kérvénye a Székesfehérvár—adonyszabolcsi vasút államosítása ellen. Az előadó urat illeti a szó. Giesswein Sándor előadó : T. ház ! Székesfehérvár sz. kir. város 1905 deczember 7-én tartott közgyűléséből felirattal fordult a képviselőházhoz, hogy a Székesfehérvár—adonyszabolcsi vasútvonalnak az állam részére való bérbevétele, illetve megvétele tárgyában a volt m. kir. kereskedelemügyi miniszter urnak 1905 június 19-én 72.935. sz. a. kelt határozatával kötött szerződést megsemmisítse és a minisztert felelősségre vonja. A felirat nehezményezi azt, hogy az 1904 augusztus 16-án tartott részvénytársasági közgyűlés elfogadott egy szerződés-tervezetet, mely daczára annak, hogy az 1902. évi üzleti év az igazgatóság kimutatása szerint 3884 korona felesleget mutatott fel, oly bérbeadást, illetve adásvételt tervez az államvasutakkal, a melynél fogva a törzsrészvényeknek értéke megmásithatlanul 200 koronáról 5 korona 60 fillérre száll alá, mig az elsőbbségi részvények a névértéknek 75%-át tartották meg. Székesfehér-