Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-55

55. országos ütés 1900 . elhinni, hogy a mennyire nagy érdeke ennek az országnak az, hogy tengerészetünk a kiviteli és beviteli forgalomban az ország közgazdasági kiszolgálására erőteljesen felhasználtassák, épen anynyira érdeke — magasabb szempontokból véve a dolgot — az országnak az is, hogy a magyar kereskedelmi flotta szaporításának módjait ilyen megszorításokkal meg ne akaszszuk. Ezeket kivántam az általános kérdésekre megjegyezni. Most még mindössze csak egy mellékes momentumra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhivni. (Halljuk! Halljuk !) Kelemen Samu t. képviselőtársam, egy inditványnyal akarja ezt az általam kifogásolt 5-ik szakaszt megtoldani vagy bővíteni ugy, hogy oly áruk, a melyek nem magyar kikötőbe mennek, de magyar áruk, szintén megkapják a beszerzési segélyt. Ez ugyebár vonatkozik az aldunai forgalomra nézve ? (Igaz !) Bátor vagyok azonban figyelmeztetni arra, hogy egészen helyes, ha ez megmarad a törvényben, mert ez mindenesetre enyhítés, könnyítés. Ott az Aldunán az a keletitengeri hajózási társulat, a melynek vannak rendes forgalomban járó hajói, képes lesz arról gondoskodni, hogy a törvénynek provideálhasson és magának a beszerzési segélyt biztosítsa. Az a Kopits vagy Danits vagy Zanella vagy hogy hívják a hajótulajdonost Fiúméban, (Derültség.) a kinek csak egy-egy hajója van, nem lesz mindenkor abban a helyzetben, hogy azt az évenkénti hajórakományt magának biztosítsa, és ennélfogva a kisebb vállalkozó inferioritásba fog jönni a nagyobbal, az erősebbel szemben. Már pedig mindig a mellett vagyok, hogy az állam inkább a gyengébbet támogatja, mint az erősebbet. (Helyeslés.) Legalább is a paritást kell fentartani. Már ebből a szempontból is igen óhaj tandónak tartom és örülnék, ha a t. kereskedelemügyi miniszter ur a maga álláspontjából képes és hajlandó lenne az 5. §. módosításához hozzájárulni. Felemlittetett itt a hajógyár kérdése. Ez olyan téma, a melyről igenis óhajtok beszélni, fenn is tartom magamnak, hogy egy későbbi stádiumban beszéljél? róla, annál is inkább, mert szerintem e téren van mit szanálni. Nem akarom azonban a figyelmet innen átterelni más kérdésre, azért egyszerűen bejelentem, hogy a- hajógyárak kérdésével foglalkozni fogok a törvényhozásban. (Helyeslés.) Végül még egyet említek. Felemlítette, igen helyesen, az államtitkár t. képviselőtársam azt is, hogy Fiume autochton lakossága mindinkább visszaszorittatik, hogy a beözönlő elemek mindinkább tért foglalnak Fiúméban, és hogy a tengerészetben magában a fiumei elem mily csekély mértékben vesz részt. Ez szórói-szóra igy van, mert ez, sajnos, tény, de ennek is vannak bizonyos momentumai, a melyek kapcsolatban állanak azzal, a mit én más helyen egyszer már felemiitettem, hogy t. i. azok az elemek, a melyek Fiúméban tért foglalnak, ha nem is mindig, de nem egyszer oly gazdasági eljárást követnek, a mely a fiumei elemeknek lassan wemher 9-én, péniekeü. 287 való visszaszorítását tényleg előidézik. (Mozgás.) Nem a hajózásról, hanem általában beszélek, de tény, hogy ezek oly eljárásokat követnek, a melyek visszaszorítják a fiumei elemet, sőt el is keserítik és ennek az elkeseredésnek kell részben betudni azt a tényt, hogy a fiumei elemek a tengerészetben valamint a kereskedelemben is aránylag kevésbbé vesznek részt, mint a hogy az az autochton ősi lakosságot megilleti. (Mozgás.) Nem akarok részletekbe menni, csak a tényeket konstatálom. Ezek után kijelentem, hogy magának a törvényjavaslatnak intenczióját, hogy a magyar szabadhajózást előmozdítsa, a törvényjavaslatnak azt az intenczióját, hogy a magyar tengeri kereskedelmet és ez által a hazai ipart előmozdítsa, propagálja,. a legteljesebb mértékben helyeslem. Aggályom van az 5. §-ba fektetett elvre nézve, fentartom azonban azt, hogy ezen szakasznál a szerint foglaljak állást, a mint az igen t. miniszter ur majd szives lesz nyilatkozni, hogy abból vonjam le a konzekvencziát. Magát a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps.) Egry Béla jegyző: Nagy Ferencz ! Nagy Ferencz: T. képviselőház ! Különösen gróf Batthyány Tivadar t. barátom felszólalása késztet arra, hogy én is felszólaljak ezen javaslathoz. Szükségesnek találom, hogy nyilatkozzam különösen annak következtében is, mert némileg bűnös vagyok abban, a mit Batthj'ány t. képviselőtársam épen ennél a javaslatnál kifogásol, mert elmondhatom, hogy talán épen az én küzdelmemnek eredménye a javaslatnak ilyen módon való szerkesztése és épen az előbbi kormányokkal szemben vagyok kénytelen azt mondani, hogy azok az én álláspontomat nem honorálták, és Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnak különös köszönettel tartozom, hogy ő meg honorálta azt az álláspontot, a mely jelenleg ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jut. Ha tehát más okból nem, már csak azért is köteles vagyok felszólalni, hogy nyilvánosan is köszönetemet kifejezzem, hogy a törvényjavaslatot ebben az alakban hozta a ház elé. A históriája ennek a törvényjavaslatnak visszanyúlik egészen ahhoz a minisztériumhoz, melyben én is szolgáltam. Akkoriban, 1901-ben az a restrikczió, a mit különösen gr. Batthyány t. barátom, de már megelőzőleg Zanella t. képviselőtársam annyira kifogásolt, az 1901-iki javaslatban még nem foglaltatott. Az a javaslat különben nem is jutott képviselőházi tárgyalás alá ; de mikor később azután 1903-ban egy ujabb javaslat terjesztetett elő, már akkor a közgazdasági bizottságban igenis rámutattam arra, hogy az eddigi tapasztalatok abban a javaslatban kellőképen honorálva, kifejezésre juttatva nincsenek és hogy az a javaslat ellentétben áll azokkal a tapasztalatokkal, melyeket mi a korábbi törvény alapján tettünk. Hanem az akkori kereskedelemügyi miniszter ragaszkodottamagajavaslatához, s bárnem lett belőle törvén}^, az az egy haszna volt az akkori vitának,