Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-55
280 55. országos ülés 1906 november 9-én, pénteken. gúzsba kötni százszorta nagyobb veszedelem volna, mint az intézményeket egészen elejteni. Méltóztassék elhinni, ennek a törvényjavaslatnak minden rendelkezése arról a szeretetről tesz tanúságot, melylyel a kereskedelemügyi kormány, és azt hiszem, az egész ház a hajózás érdekei és ezzel kapcsolatban a közgazdaság érdekei iránt viseltetik, senkivel szemben nincsen benne animozitás, ellenben van benne egy nagy dolog, az, hogy a hazai közgazdaság önállósítását végre kivettük a politikai szóvirágok világából és beültetjük a tényleges igazságok országába, A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Egry Béla jegyző : Szterényi József ! Szterényi József: T. ház! A kereskedelemügyi miniszter ur megbízásából kötelességem Zanella Richárd t. képviselőtársam tegnapi beszédére válaszolni, illetőleg beszédének egyes részeit megvilágítani, adatait, melyeknek jórésze téves, helyesbíteni és így a törvényjavaslatot abba a világításba helyezni, a melyből egyedül ítélhetők meg helyesen ugy magának a javaslatnak rendelkezései, mint maga a törvényjavaslat is, a melyet a maga helyes világításában előttem szóló t. képviselőtársam, Kelemen Samu t. barátom olyan következetes indokolással mutatta be. Zanella Richárd t. képviselő ur ártörvényjavaslatot ugy illusztrálja, hogy nagy volt irányában a várakozás, de meg kell vallania, hogy a törvény benyújtása után a kijózanodás legalább is ugyanolyan nagy volt. És mire alapítja a képviselő ur ezt az állítását ? Arra, hogy három sarkalatos hibát említ fel, s azonkívül kisebb hibákat is talál. A három sarkalatos hiba közül az egyik az volna, hogy a hajóipari magát — a mint magát kifejezi — nem ismeri el termelő tényezőnek, olyannak, mint bármely más ipari ágat; és itt súlyt fektetett a t. képviselő ur a »termelő ipar« kifejezésre, mert egész beszédén végigvonul az a gondolatmenet, hogy a hajózást mint önálló ipart kell támogatni, okfejtése szerint annál is inkább, mert az áruk értékének emelkedését előmozdít ja, tehát egyenrangú az egyéb ipari termeléssel. Második sarkalatos kifogása az, hogy a törvényjavaslat kötelezi a hajót arra, hogy a hazai közgazdaságnak szolgálatot tegyen, illetőleg a segélyezést ahhoz a feltételhez köti, hogy szolgálatot tett légyen, részben az által, hogy egyharmad rakománynak magyarnak kell lennie, illetőleg a hazai közgazdaság érdekében lévőnek, részben az által, hogy évenként legalább egyszer a fiumei kikötőt, illetőleg a magyar korona országainak egyik kikötőjét — mert hiszen a horvát tengerparton is vannak kikötők — érintse. A t. képviselő urnak harmadik észrevétele, a melyre később lesz szerencsém rátérni, az volt, hogy kifogásolja a javaslatnak azon rendelkezését, hogy a szabadhajózás kizáratik a legfontosabb reláeziókból, azokból t. i., a melyek rá nézve jövedelmezőség szempontjából a legelőkelőbbek, a legjobbak volnának. Igen t. képviselőház ! Azok után, a miket a törvényjavaslatnak az állami támogatás ellenértékére, t. i. a hazai közgazdaságnak teendő szolgálatokra vonatkozó sarkalatos rendelkezései tekintetében a miniszter ur általánosságban mondott, felesleges, hogy a t. képviselő ur beszédének erre a részére kitérjek. Hiszen természetes, hogy az ijsari segélyezéseknél is nem a gyár segélyezése a czél, hisz a gyár csak eszköz ama nagy közgazdasági ezél szolgálatában, melyet a gyárak létesítésével el akarunk érni, és a gyárak csak azon mértékben kapnak állami támogatást, a mely mértékben az ország közgazdaságának megteszik azt a szolgálatot, a mely tőlük méltán várható. És hogy a tengerészet terén tekintélynek elismert egyik igen t. képviselőtársunk és barátom szavait idézzem, a melyek nem voltak ugyan a nyilvánosságnak szánva, csak magunk közt emiitette : ha Magyarország oly gazdag volna, hogy megengedhetné magának az ily nagymérvű támogatást mint önczélt, ha ugyanazon viszonyok lennének nálunk is, mint a melyek Anglia nagyhajózását teremtették meg Anglia nagy pénzügyi viszonyai mellett, akkor igenis rátérhetnénk mi is arra, hogy a tengeri szabadhajózást mint önczélt is ilyen nagy mértékben támogassuk, mint a mennyire eddig, sajnos, nem tehetjük. Igen t. képviselőház ! Kelemen Samu t. barátom ebben a tekintetben módosítást jelent be, a mely hivatva legyen áthidalni azokat a nehézségeket, a melyek egyik-másik részről ezzel szemben támadnak. Módunk lesz a részletes vitánál ezt a kérdést bővebben megvitatni, megvilágítva azt az indítványt is, a melyet most csak főbb vonásaiban ismertetett és bizonyára a miniszter ur ő exezellencziája sem zárkózik el semminemű oly módosítás elől, a mely a czél biztosítása mellett az ellentéteket enyhíteni akarja. De hogy visszatérjek Zanella képviselő ur beszédére, azt mondja a képviselő ur, hogy a törvényjavaslatban kivánt ellenszolgáltatás követelése annyit tesz, mint a hajóbeszerzést is, a flotta növelését és gyarapítását is lehetetlenné tenni, tehát a javaslat egyik legfontosabb intencziójávai ellenkező czélt érnénk el. A t. képviselő urnak ezen jóslására vonatkozólag bátorkodom bejelenteni a t. háznak, hogy szemben a jelenleg a szabadhajózásban lévő 17 hajóval, melyeknek a tonnatartalma összesen 37.313 tonna, a javaslat benyújtása után már is ajánlat tétetett a miniszter urnak ezen javaslat alapján öt nagy modern hajó beszerzésére, kereken 30.000 tonnával, vagyis ezen javaslatnak csak benyújtása már azzal a hatással volt, hogy 7000 tonnával kevesebb, mint az összes magyar szabadhajózási hajók tonnatartalmával egyenértékű hajók beszerzése már biztosítva van. (Helyeslés.) Vagyis mit bizonyít ez ? Bizonyítja azt, hogy azon aggályok, melyeknek a t. képviselő ur kifejezést adott, egyáltalában nem iéteznek. De utalok egy fiumei szabad hajóstársaság ajánlatára, a melyről talán a t. képviselő ur is tudomással bir.
