Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-55

55. országos ülés 1906 november 9-én, pénteken. 270 nyos mértékig hátránynyal is jár. Ez annál lényegesebb, mert a hajók nem tartoznak az olcsó mulatságok közé. A hajó a legfalánkabb és legragadozóbb állat. Fentartása tetemes költségbe kerül, ugy, hogy például egy 5000 tonnás hajó napi költsége, beleértve a szenet és a fűtést, körülbelül 1100 korona. De, t. ház, egy további nehézség, a melyre Zanella t. képviselőtársam is utalt, hogy annak a hajónak, hogy ha Fiúméba jön, oda rakományt is kell beszereznie, mert üresen Fiúméba nem jöhet. Ennek a rakománynak olyannak kell lennie, a mely a hazai közgazdaság érdekeinek megfelel. Azután jön a fontosabb dolog, hogy annak a hajónak a mikor Fiúméból elmegy, hogy beszerzési segélyben részesüljön — ismét ott Fiúméban kell egyharmad hazai rakományt beszereznie. Nagyobb hajóknál — s nekünk azon kell igyekeznünk, hogy a szabad jár lat tekintetében nagyobb tilpusu hajókra tegyünk szert — ennek az egyharmad rakománynak beszerzése épenséggel nem kis akadályokba ütközik. De feltéve, hogy sikerül ezt az egyharmad rakományt beszereznie, ezzel az egyharmad rakománynyal a legtöbb esetben nem is mehet a hajó a nyilt tengerre, azt oda ki sem bocsátják, mert hiányzik a hajónak a stabilitása, az a jellege, a melyet tengerésznyelven Seetüchtigkeit-nak mondanak. Ezt a hajót el kell látni, fel kell szerelni ilyen módon tetemes költséggel. Ehhez járul a kikötői illetékek kérdése; ehhez járulnak a biztositási nehézségek, mert hiszen annak, a kinek rakományát felvette a hajós, a hajótulajdonos egyszersmind tartozik bejelenteni, hogy a maga hajójával merre és mely irányban akar menni, be kell jelentenie ezt azért, mert a rakománynak tulajdonosa a maga rakományát biztositja a biztositó társaságnál a biztositás meghatározott járatokhoz van kötve, s így ha a járat útközben megváltozik, a biztositott rakomány után esetleg a biztositási összeget nem fizetik ki. A legfontosabb dolog pedig az, a mire rá kell mutatnom, hogy Ausztriában ez a kikötés nem áll fenn. Már pedig nekünk a magunk dolgait Ausztria szerint kell idomítanunk, minthogy azok az utvonalak,- azok a közgazdasági érdekek, a melyeket a mi hajózásunk szolgál és azok, a melyeket Ausztria hajózása akar szolgálni, egymással azonosak és igy egymással összeütközésbe jönnek. Igen nehéz dolog tehát, hogy itt olyan kikötéseket tegyünk, a melyek súlyosak, a nélkül, hogy hasonló kikötések a másik országban fennállanának. Igy az a veszedelem állhat elő, hogy akkor, a mikor hajóinkat voltaképen segíteni akarjuk, ezen hajóinkat átkergetjük Ausztriába, s azok a hajók magukat a trieszti kikötőbe fogják felvétetni. Mert akárhogy viselkedjenek is a fiumeiek és t. képviselőtársam mint Triesztnek halálos ellenségei, a fiumeiek és a triesztiek anyagiakban, méltóztassék elhinni, megértik egymást. Azok, akiknek Fiúméban vannak hajósvállalataik, rendszerint érdekelve vannak a trieszti hajósvállal átoknál is, és viszont. Bármily súlyosak legyenek is azonban ezek az aggodalmak, a melyeknek felsorolásával épen arról akartam tanúságot tenni, hogy azokat teljes mértékben ismerjük és apprecziáljuk, ha ugy állítják fel a kérdést, hogy ezzel szemben lemondjunk és lemondhatunk-e arról, hog}

r azok a hajók, a melyeket segélyezünk, tegyenek a hazai közgazdaságnak szolgálatot; feltétlenül non possumussal kell felelnünk. Feladatunk az, hogy lehetőleg enyhítsünk, könnyitsünk a helyzeten és tegyük lehetővé a hajók megélhetését, hogy ezt a szolgálatot a hazai közgazdaságnak megtehessék. Epén ezért a részletes tárgyalás során a törvényjavaslatnak ezekhez a szakaszaihoz bizonyos módosítást szándékozom benyújtani, a melyre nézve előre is kérem ő exczellencziájának és a kereskedelemügyi kormánynak szíves jóindulatát, s a mely abban a körben fog mozogni, hogy abban az esetben, ha a hajó idegen, tehát nem fiumei kikötőt érint, de a Fiúméban kikötött egyharmad rakomány helyett teljes hazai, vagyis három harmad hazai rakományt közvetít, ennek feltétlenül igénye legyen a beszerzési segétyre. Mert nem a topográfia és a geográfia ebben a kérdésben a fő, hanem az az alapgondolat, az az alapezélzat, hogy a mi közgazdasági érdekeinknek szolgál, annak mi is szívesen szolgálunk. S miuíán az a helyzet is előállhat, hogy a gyakorlatban azok az aggodalmak, a melyeket Zanella Richárd képviselőtársam kifejtett és a melyeknek az imént hangot adtam, talán súlyosabbaknak bizonyulnának, mint a hogy mi esetleg hiszszük, adjunk módot a kereskedelemügyi kormányzatnak arra, hogy kivételes esetekben ezen segíthessen. Ha valóban azt fogja látni, hogy a hazai közgazdaság érdekeit ilyen megszorított kikötések veszélyeztetik, akkor azokat a kikötéseket enyhíthesse. Megadandónak tartom tehát a kormánynak azt a felhatalmazást, azt a diskreczionális jogot, hogy kivételes esetekben olyan hajóknak is megadható legyen ez a segély, a melyek nem érintik ugyan a hazai kikötőt, de a melyek egyharmad hazai rakományt közvetítenek és ezzel eleget tesznek a. másik, lényegesebb érdeknek. Ezzel a kérdéssel, t. ház, eljutottunk a diskreczionális jog kérdéséhez, a melyről csak néhány szót kívánok mondani. Nekem ebben a kérdésben megvan a magam álláspontja ugy erre a törvényjavaslatra, mint az iparfejlesztési törvényjavaslatra nézve. Azt hiszem, hogy

T azok a félreértések, a melyek ebben a kérdésben felmerültek, arra vezethetők vissza, hogy a dolog elvi jelentőségét •nem 'emelték ki eléggé. Méltóztassék nekem elhinni, hogy egy korszaknak jellegét nem az intézmények adják meg,hanem az egyéniségek. Az intézmények szükségesek arra, hogy a már létrejött eredményeket konzerválják; de ahhoz, hogy fejleszszék, ahhoz, hogy létesítsék, ahhoz egyéni kezdeményezés, egyéni munka, egyéni ambiczió, egyéni becsület kell. (Helyeslés.) Ezt intézményekkel