Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-55

276 55. országos ülés 1906 november 9-én, pénteken. idején ne idegen vállalatoknak jó vagy rossz akaratától függjön ezen tengeri utaknak a magyar közgazdaság szolgálatában való kihasználása. f Élénk helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Tengerre magyar! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Igen röviden igy akartam körvonalozni e törvényjavaslatnak czélját. Részletekbe nem bocsátkozom ezen bevezető felszólásomban, egyrészt azért, mert az előadó ur röviden bár, de igen találóan részletezte már a törvényjavaslatot, másrészt pedig azért, mert fel fogom kérni, mint a hogy fel is kérem Szterényi József képviselőtársamat és államtitkárt arra, hogy a részletekbe bocsátkozzék bele. Részemről csak azt az egyet jegyzem még meg, ezt is csak udvariasságból Zanella Richárd t. képviselőtársam iránt, hogy nem lehet Magyarországnak érdeke esetleg olyan hajókat segélyezni, a melyek pl. Kina és Japán között járnak folyvást és amióta meg lettek épitve, Magyarországhoz közel sem jutnak. (Helyeslés.) Igen jól tudjuk azt, hogy az a feltétel, hogy egy magyar kikötőt érintsenek a segélyezett hajók, sokszor és egy bizonyos fokig terhes; de kiemelem, hogy csak egy bizonyos fokig. A helyes felfogás szerintem az, hogy mi a szabadhajózást ugy tekintjük, mint egy pionirszolgálatot, a tengerentúli kereskedelemnek pionirszolgálatát (Elénk helyeslés.) azon rendes járatok mellett, a melyeket máskülönben és sokkal erősebben segélyezünk. (Helyeslés.) A midőn j>edig ezt az elvet kimondom. — a melyet feltétlenül helyesnek tartok — lehetetlen vissza nem emlékeznem a világtörténelem azon tenyéré, hogy ilyen pionirszolgálattal hódította meg Anglia a maga számára Indiát. (Igazi Ugy van/) Adja Isten, hog}' a magyar szabadhajózás valahol egy másik Indiát hódítson meg Magyarország számára. (Élénk helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Magyarországot hódítsuk meg ! Hodzsa Milán : Nagyon szívesen segítünk mi is ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Vitorlásokkal és gőzösökkel bejárni a románlakta vidékeket nem lehet. Hodzsa Milán ; Félreértés ! (Mozgás.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ha ugy fogjuk fel a kérdést, a mint jeleztem, — a mi, azt hiszem, teljes mértékben helyes — akkor magától elesik Zanella Richárd t. képviselőtársamnak egész érvelése. Fiúméra nézve, melyet Zanella képviselő ur dicséretesen képvisel, itt két érdekről van és lehet szó. Az egyik talán a most meglévő hajózási társaságoknak, a másik pedig magának Fiúménak érdeke. A hajózási társaságok érdeke lehet az, hogy ne szoríttassanak hajóik arra, hogy magyar kikötőt egyszer egy évben érintsenek, de Fiúménak feltétlenül érdeke az, hogy legalább egyszer egy évben részben magyar rakománynyal megrakott hajók megjelenjenek, (Igaz ! Ugy van !) érdeke az, hog}^ az ottani tengeri összeköttetés szaporittassék. emeltessék. A mostani hajóstársaságoknak érdeke Fiúménak mint kikötőnek és általában a magyar közgazdaságnak érdekéhez mérten oly elenyésző csekélység, hogy ha e hajóstársaságoknak érdeke ellenkeznék az említett nagy nemzeti érdekekkel, a mit nem hiszek, ez esetben a közérdeket és nem a magánérdeket kellene szolgálnunk. (Igaz ! Ugy van !) Ezekből indulva ki, ajánlom az előttünk fekvő törvényj avaslatnak elfogadását, (Halljuk! Halljuk!) s ezzel elfogadását azon újításoknak is, a melyek e javaslatba belefoglaltattak, s a melyek közt fontos pl. a galaczi kikötőre vonatkozó újítás. E törvényjavaslatból fejlődhetik ki az a magyar tengerhajózás, a melynek kifejlesztése egyik első gondját fogja képezni a kereskedelemügyi minisztériumnak addig, míg én e székben ülök. (Élénk helyeslés és taps.) Baloghy Ernő: Tengerre magyar! Egry Béla jegyző : Kelemen Samu ! Kelemen Samu : T. ház ! Midőn a szabadhajózás javaslatával óhajtok foglalkozni, gondolom, nem fogok a t. ház élénk tiltakozásával találkozni, ha sem a különböző elméletek ködében nem szándékozom hajóra szállani, sem a történelmi visszaemlékezéseknek most már valóban csendes óczeánjára nem fogok kihajózni, bármily érdekes és tanulságos is lenne e kirándulás. Tisztán az előttem fekvő törvényjavaslattal fogok tehát foglalkozni és azt tekintem feladatomnak, hogy megvilágítsam annak czélzatát és bírálatot gyakoraljak rendelkezései felett. (Helyeslés.) Teszem ezt annál szivesebben, mert maga a törvényjavaslat fontosságánál fogva egyenesen igényli, tartalmának jóságánál fogva pedig elviseli a bírálatot. (Halljuk ! Halljuk !) Az alapgondolat, a melyből kiindulok, a dolog természeténél és nem párttekinteteknél fogva, nem is lehet más, mint az, a melyet a t. kereskedelemügyi miniszter ur az imént kifejtett. Elismerem Zanella Richárd t. képviselőtársammal együtt azt, hogy a szabadhajózás fontos ipari foglalkozás, hanem a mikor ez az ipari foglalkozás közsegitséget igényel, akkor azt magánérdekű vonatkozásból ki kell emelni és be kell kapcsolni közgazdasági érdekeink hálózatába. E bekapcsolás pedig csak tökéletlen lehet, ha pusztán az eszközök fejlesztését tekintjük önczélnak. Mert minden eszköz nekünk egyeseknek — és az államoknak, melyek az egyesekből alakulnak — csak annyit ér, a mennyire azokkal czéljainkat elérni vagy legalább is megközeliteni képesek vagyunk. Czélunk az, hogy emeljük Magyarország kivitelét mezőgazdasági terményeink és iparczikkeink terén, czélunk, hogy a tengeri hajózás utján uj összeköttetéseket és az összeköttetések utján uj kiviteli piaczokat teremtsünk. De ezzel egyenrangú czélunk az is, hogy uj behozatali piaczokat is szerezzünk az országnak. Mert ha két ország, a melyek közül az egyiknek gazdasági fejlettsége és ereje kisebb mint a másiké,