Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-54
270 ;J£. országos ülés 1906 november 8~án, csütörtökön. tikus hajót építsen. Ezenkívül a szabad verseny hazája, Angolország évenkint még 28 milliót ad ki hajózási segélyekre. Németország szintén okos és észszerű intézkedésekkel segélyezi, mozdítja elő tengerészetének bámulatos fejlődését. Az Egyesült-Államok, a melyek zászlójának fentartott parti hajózása felér nagy tengeri forgalmával (a New-York-tói Sz.-Francisco-ig való ut ugyanis parti hajózásnak tekintetik), szeptemberben egy oly törvényt hoztak, a mely az Unió szabadhajózásának felsegélyezésére bruttó tonnánként 5 dollárnyi beszerzési segélyt ad s ezenkívül igen nagy szubvencziókat állapit meg oly rendes vonalakra, a melyeknek az lesz a hivatásuk, hogy egész Dél-Amerika tengeri kereskedelmét Európától elvonják ós maguknak biztosítsák. Érdekes különben az is, hogy a jelzett amerikai törvény a kereskedelmi hajókon alkalmazott amerikai tengerészeket, matrózokat is évi segélyben, jutalomban részesiti. Oroszország szintén gazdag segélyeket ad szabadhajózásának s a hajóépittetőknek állami kölcsönöket engedélyez 2—2 x /g % kamatra ós hosszú törlesztésre. Eranciaország a rendes vonalakra évi 25 milliót, a szabadhajózásnak évi 23 millió franknyi segélyezést ad. Japán, a mely különösen tapasztalhatta, hogy a kereskedelmi flotta mily szolgálatokat tesz háború idejében is, évi 6 millió yent (14 millió koronát) költ hajózásának segélyezésére, a mely hajópark néhány évvel ezelőtt még nem is létezett s ma már 870.000 tonnára rug. Ha tehát Európa, Amerika, s még Ázsia művelt tengerészállamai is mind szükségesnek és fontosnak tartják szabad hajózásukat nagymérvben, hathatósan segélyezni s képessé tenni arra, hogy a világ piaczán a külföld versenyét legyőzzék s a meggazdagitó fuvardijakból maguknak minél többet biztosítsanak, ha minden állam a tengerészeti ipart támogatja, mert elismeri, hogy a jelenkor gazdasági harcza a tengeren vivatik meg: miért akarunk épen mi az ujitók lenni az által, hogy tengerészeti iparunktól akarunk egy szerény segélyezést, ha nem is épen megtagadni de annak elnyerését legalább is igen nehezen elérhetővé tenni. Hogy szerény a mi segélyezésünk, példa rá Francziaország, amely egy 3000 bruttó reg. tonnás hajónak évente 165.000 frankot, példa rá Olaszország, a mely évente 120.000 frankot ad, míg mi a legjobb esetben és törvényes korlátozás hiánya esetén csupán évi 36.000 frankot adunk. T. ház! Nagy Ferencz ur igen tisztelt képviselőtársam ajándékokról beszélt. Helyes. A külföld példáján, vagyis tapasztalatain okulva, de különösen tekintettel arra a közgazdasági tényre, hogy a segélyek, a szubvencziók a fuvardijakat Ieszállitják (a mi minden oly iparágban beáll, a melyben a szoros kartellezés lehetősége ki van zárva) és hogy a kereskedelem pangása esetén a szubvencziók ugy a szárazföldön mint a tengeren is hatástalanok: tekintettel mondom minderre, igen tisztelt képviselőtársammal teljesen egyetértek és az ajándékok beszüntetését kívánatosnak tartom, de beszüntetését nemcsak a hajózással szemben, hanem mindennemű iparággal szemben. Mert, t. ház, ha helyeseltük ós jóváhagytuk a szárazföldi iparágaknak adandó nagyon is bőkezű szubvencziókat, ha tekintetbe veszszük, hogy némely iparnak, példának okáért a czukor-, a textiliparnak és a mezőgazdaságnak vám alakjában oly protekcziót adunk, a mely a termelés értékének 40 —50°/o-át teszi ki, akkor mily lelkiismerettel, mily oknál fogva tagadhatjuk meg a tengerészeti ipartól, a szabadhajózástól a segélyezést, a mely különben eddig az e téren befektetett tőke utáni kamatnak l 1 /ä—2°/o-os kamatját tette ki? Egy országban, a hol, mint Földes Béla ur igen t. képviselőtársam mondta, a protekczionizmus vizében fürdünk, úszunk, képtelenség azt követelni, hogy az egyik iparágat, a tőkebefektetés egy nemét agyontámogassuk, a másikat meg éheztessük. Az igazságtalanság nagyon is kiáltó és bántó volna. De ha mégis a protekcziós betegség daczára el akarnók követni azt az igazságtalanságot, hogy a tengerészeti ipartól, a szabadhajózástól a hathatós segélyezést megtagadjuk, akkor is nekünk mint a leggyengébbeknek Szász Móricz fontenoy-i szavait kellene ismételnünk: Messieurs les anglais tirez les premiers! Vagyis: Messieurs les étrangers commencez les premiers! Egy kis államnak — természetesen tengerészeti értelemben — a kor irányát megváltoztatnia : lehetetlenség, annak eUentállani pedig: veszedelmes rjróbálkozás. Tehát, t. ház, ne keressük minden áron a szabadhajózásban a régi újdonságokat, még kevésbbé pedig azokat, a melyekről bebizonyosodott vagy azonnal világos, hogy károsak, hátrányosak. Maradjunk mi csak a fejlődött tengerészállamok tengeri törvénybeli intézkedéseinek meghonosításánál: ismerjük el t. i. annak az elvnek a megdönthetetlen, kétségbe nem vonható igazságát, hogy a szabadhajózás egy igen fontos nemzeti erőforrás, a mely ha szabad, — virágzik, ha pedig nem szabad, akkor pusztul. És aztán, ha belátjuk, vagy legalább is sejtjük, hogy szabadhajózásunk hajói minden erőfeszítés, sőt nyilvánvaló veszteségek daczára sem kéjesek éveken keresztül anyakikötőjüket érinteni — akkor adjunk hajózásunknak nagyobb segedelmet, hathatósabb támogatást — nem pedig büntetéseket és ne gördítsünk elébe nehézségeket és súlyos akadályokat. Arra vonatkozólag, hogy a kormány miért tartja szükségesnek a szabadhajózástól a segélyezést elvonni, egy képviselőtársamnak a tollából megjelent czikkben a következő formula"
