Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-54

5Í-. országos ülés Í906 november 8-án, csütörtökön. 271 cziót olvastam: »Szó sem férhet a kormány intenczióinak helyességéhez. Annak tudatában, hogy a magyar tőke nem vesz részt a tengeri vállalkozásban, sőt a magyar kikötővárosban is csak néhány érdekelt van ezen gazdasági ágban, Magyarországon még mindig általános a tájékozatlanság a tengerészet terén, és hiányzik mindaz, a mi a fiatal generácziót ezen szakpályához vonja, a kormány nem láthatta elérkezettnek az időt, hogy a tengerészetet a hazai közgazdaság önálló ágazataként istápolásra ajánlhassa. Ha az ehhez szükséges előfeltételek nem hiányoznának, bizonyára a kormány is szívesen kezdeményezte volna a tengerészetnek önmagáért való fejlesztését.« Felolvastam ezt a passzust, melyet különben a vizihajózási közlönyben is olvastam. Nem azért, mintha én hinnék annak igazságában, hogy a kormány azért nem támogatja a szabadhajózást, mert magyar tőkék, alföldi tőkék nincsenek benne; én meg vagyok győződve, hogy a t. kormány a fiumei tőkét is magyar tőkének fogja tekinteni, és magyar tőkének fogja tekinteni a horvátországi tőkét is. Holló ur, igen tisztelt képviselőtársam, a hazai tőke felsegélyezéséről mondott szép és tanulságos beszédjében igen helyesen hangsúlyozta azt, hogy minden városnak, minden vidéknek mód adassék arra, hogy a maga sajátos munkakörében fejtse ki energiáit, hogy a saját jóléti forrásait kihasználhassa. Fiúménak, t. ház, meg van az ő természetes munkaköre, az ő jóléti forrása. Ez a tenger: a mely egykoron Fiume Szent Vitus földjét erőssé, gazdaggá és tiszteltté tette; a tenger, a mely még oly kis városokat is, mint Veneziát, Genovát világhatalmakká tudott emelni; a tenger, a melyet manapság minden czivilizált állam a meggazdagodásnak és a hatalomnak főforrásaiul teliint. A fiumeiek, t. ház, minthogy az »Adriá«-nak, az »UngaroCroatá«-nak s a Budapestről odaküldött privilegizált bankoknak boldog részvényesei nem lehetnek, hacsak egy kis pénzük van s a helyzet alkalmas, azt tengerészeti képességeikkel egybevetik, szövetkezetet vagy társaságot alapitanak és vesznek egy hajót, a mely a szabadhajózásban működik. Fiúméban igen sok apró tőke van ily módon hajókba befektetve (Indeficienter, Orient) s a fiumei vezető körök törekvése az, hogy — kedvező helyzetben — lehetőleg az angol példát honosítsák meg nálunk is, vagyis hogy a pound sterling részvényfélékkel még a cselédek megtakarításai is a hajózás felé vonzassanak. Azon fiumeiek pedig, a kiknek pénzük nincsen, folytatják őseik mesterségét: kapitányok, matrózok, gépészek, fűtők lesznek a hajókon. Világos tehát, hogy ha szabadhajózásunk fejlődését nehézzé vagy pláne lehetetlenné teszszük, akkor azon embereket hivatásszerű főfoglalkozásuktól fosztjuk meg s akkor látni fogjuk, hogy tengerész népességünk még itt maradt része is kénytelen lesz kivándorolni. Mert, t. ház, sajnálattal konstatálom, hogy ugy Fiúméban, mint a horvát tengermelléken is a tengerészeti népesség között a kivándorlás oly államok felé, a hol a hajósnép nagyobb fizetést és nyugdijat kap, oly nagy mérveket öltött, hogy az a belföldi kivándorlás arányainak is megfelel. A szabadhajózás, t. uraim, az az ipar, a mely Fiumét meggazdagitotta. A házak, paloták és utczák, a jólét, a mely Fiúméban uralkodott, a litorale hungaricum hire és gazdasága csakis a szabadhajózásnak és a hajóépitésnek volt köszönhető. Csakis ezeknek, mert akkor Fiúménak nem volt se vasútja, se állami kikötője, sem államilag szubvenczionált bankja, s egy fiumei ember, az elhunyt Ossoinack Lajos, akkor még nem vetette meg az Adria és a magyar tengeri kereskedelem alapjait. A fiumeiek, a kik főleg a hajózásból élnek, elvárják, hogy nem fognak a kiábrándulás keserű érzetében maradni azért, mert biztak a támogatás rendszerének elhatározott folytatásában és azon kormánynyilatkozatokban, hogy jövőre a hajózás segélyezése jobbá, hathatósabbá fog tétetni. Az állam ezen fontos iparágának érdekében, a méltányosság és az igazság nevében tisztelettel kérem tehát a t. házat arra, hogy a törvényjavaslat 5. és 9. §-aiban javasolt hibás, helytelen megszorítások által a magyar szabadhajózástól a köteles támogatást ne vonja meg és czélzott fellendülését ne akadályozza meg. mivel hogy mindezen megszorítások oly uj váratlan terhek, melyek minden ígért segélyezést illuzóriussá tesznek, a gyakorlat által hátrányosaknak, károsaknak bizonyultak, s éjien ezért minden modern törvényhozástól ki is lettek szorítva. Hogy ha a t. ház elismeri, hogy a természeti, a közgazdasági alaptörvények ellenállhatatlan befolyásának alávetett gazdasági tereken szép jelszavak után büntetlenül futkosni nem lehet; ha a t. ház azt óhajtja, hogy tengerpartunk lakói tőkéjüket és munkájukat tovább foglalkoztathassák oly gazdasági téren, a melyen eddig mindig sikeresen és hasznosan működtek ; ha a t. ház szabadhajózásunknak ha nem is föltámadását, de legalább is a jelenleginek konzerválását és lassú fejlesztését kívánja, akkor szabadhajózásunkat tegye valóban szabaddá, s azt a törvényjavaslat 5. és 9. §-aiban javasolt és sehol sem alkalmazott béklyókba pedig ne verje. Ha az 5. és 9. §-okban javasolt és nem a hazai közérdekek előmozdítását, de szabadhajózásunk megnyomoritását biztosító szabadforgalmi akadályok törvényerőre emeltetnének, akkor Fiumét a máris hatalmas, erőteljes Trieszttel szemben még jobban meggyengitenénk, — u. i. Fiume Trieszttel szemben már-