Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-54
54. országos ülés 1906 november 8-án, csütörtökön. 209 rnást határozzunk el, hogy a fiumei érintést könnyebbé, kevésbbé károssá, lehetőleg jövedelmezővé tegyük. Ily természetű eszközökkel tehát talán lehetne ugyebár a bajon segíteni : ezt gondoljuk mi. A minisztérium azonban ebben is más véleményen van. A mennyiben e törvényjavaslat szerint a fiumei kikötő érintését s az ezzel járó u. n. hazai közgazdasági érdek szolgálatát ugy akarja előmozdítani, könynyiteni és gyakoribbá tenni, hogy azt a munkát, melyet eddig magyar állampolgárok sokszor, de önkéntesen teljesítettek, most a minisztérium minden hajóra nézve ki akarja terjeszteni és minden évben kötelezővé tenni! Vagyis kötelezőleg akar kiterjeszteni mindenkire oly munkát, mely, ha eddig is tekintélyes veszteséggel járt, ezentúl még nehezebb és még nagyobb veszteséggel fog járni, mert ezentúl a rakományok minősége is korlátozva lesz. De ez még nem minden. A minisztériumnak e törvényjavaslat kritériumait a legszigorúbban elitélő statisztikán kivül még egy más statisztikai táblázatot is kellett volna készíttetnie: azt t. L, a melyből kitűnik, hogy az osztrák szabadhajósok, a kik ép oly anyaggal, ép oly czélokkal dolgoznak, mint a magyar szabadhajós, sokkal többször, még pedig mindig hasznosan érintették a magyar kikötőt. Es ennek a ténynek a megállapítása és magyarázata szintén azt súghatta volna a minisztériumnak, hogy szabadhajózásunknak a fiumei érintést könynyebbé, hasznosabbá kell tennie, nem pedig uj és régi antiökonomikus korlátozásokkal és súlyos feltételekkel még jobban megnehezítenie, megakadályoznia. Szóval, t. ház, sajnos, de tagadhatatlan, hogy e törvényjavaslat oly intézkedéseket tartalmaz, a melyek a szabadhajózás jogos igényeivel, a gyakorlati élettel tűrhetetlenül ellenkeznek, azokat ignorálják, semmibe sem veszik s tagadhatatlan ezért az is, hogy róla már most is megállapítható, hogy nem felel meg és a jövőben nem fog megfelelni azon törekvéseknek, azon nemes intenczióknak, a melyekért beterjesztetett. A hajótulajdonosok által előterjesztett s iparuk egészséges fejlődésíjkövetelményeinek megfelelő lényeges, logikus kívánságai közül egyet sem fogadott el a minisztérium, ellenben azt, a mit nem kértek, vagyis a magas 20 filléres járatsegélyt, melyet törlésre ajánlottak, azt igenis a törvényjavaslatba felvették. Már a mikor e 20 filléres járatsegély a szeptemberi konferenczián ajánltatott, rögtön kijelentettem, hogy annak értelme nincsen, hogy az alkalmat adhat némelykor protekcziós elbánásra, s hogy az e 20 filléres járatsegély csakis a gazdag czukorgyárosok egy jogtalan üzletét támogatná, a kik elhagyván a Lloyd szolgálatát, saját termékeik elszállítására saját hajókat szerelnének fel ós évenként 12 járattal félmillió, ügyes munkával egész 800.000 koronát kaparitanának meg az országnak a szabadbajózásra szánt pénzéből. Mintha e szegény milliomosoknak az állam nem adott volna eddig is elegendő támogatást. T. ház! Súlyos, lényeges hibái vannak tehát a törvényjavaslatnak. Az 5. és 9. §-ban kikötött megszorítások, illetve feltételek kézzelfoghatóan károsak és közgazdasági helyzetünkben, mint láttuk, teljesíthetetlenek, hacsak veszteségeket, tehát a közvagyon csökkenését nem akarjuk okozni. Ezen hibáknál és következményeinél fogva ez a törvényjavaslat, ha változatlanul elfogadtatnék, a modern tengerészeti törvényhozási produktumok egyik legrosszabbika lesz. Megvallom azonban, hogy nem csodálkozom azon, hogy a törvényjavaslat ily rossz lett. Akkor még, mikor e törvényjavaslat csak előadói tervezet volt, ha nem is volt a legperfektebb munka, de mindenesetre egy komoly, átgondolt és a szabadhajózás elemi követelményeinek megfelelő dolgozat volt. Később azonban a tengerészettől és a hajóipartól távol álló annyi szakszerűtlen befolyásnak volt kénytelen az előadói tervezet engedni, hogy mássá, mint ellentétes nézetek és ellenmondó felfogások keverékévé nem is válhatott. Tisztelt képviselőház! ÍSÍeni tetszik-e kissé furcsának az, hogy épen mi, a világ majdnem legkisebb tengerészeti állama, a kik csak egy és nem valami nagy kikötővel rendelkezünk, mi legyünk azok, a kik a tengerészeti gazdaságban újításokat akarjunk létesíteni oly országokkal szemben, a melyeknek . sok-sokszázados dicsőséges hajózási tradicziói és könyvtárakra rugó tengerészeti törvényhozása van, s a melyek szárazföldi iparukat legalább is ugy támogatják és istápolják mint azt most mi teszszük ? Mi, a leggyöngébbek, a kik a tengeren eddig arra voltunk s még mindig arra vagyunk kárhoztatva, hogy Ausztriának tengeri hatalomra s az Adria dominálására törekvő asjriráczióit és érdekeit szolgáljuk, sőt meg is fizessük, mi, a kiknek a tengeren mégis bizonyos érdekeink vannak, épen mi legyünk azok, a kik a külföld tengeri versenyével és segélyező akcziójával szemben elsőknek akarunk példát statuálni, arra nézve, hogy a szabadhajózás magára hagyandó, tőle a direkt segélyezés elvonandó és még azt merjük remélni, hogy ennek daczára versenytársaink bennünket a tengerről nem fognak elsöjíörhetni s tőlük mindenben függővé tenni ? Az angolok, uraim, a világ tengeri hordárjai, a kik a tengeri világpiaczot uralják és irányítják, a kik a világ tengeri rakhelykészletének több mint kétharmadát birják. minden liberista tradicziójuk ellenére csak a Cunard társaságnak évi 4 millió segélyt, egy 60 milliós 2 8 /4°/o-os kölcsönhöz pedig kormánykezességet adnak, ez utóbbit azon kikötéssel, hogy a Cunard 2 nagy, 25 csomó sebességű transzatlan-
