Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-53
53. országos ülés 19(Jtí november 7-én, szerdán. 237 tehát ki kell venni a 9. §-ból, mert ka benne van, akkor majd ugy értelmezi azt mindenki, kogy ez a törvényes intézkedés csakis az államsegélyekre vonatkozik, mig az 1. §-ban körükrt kedvezményekre nem. Ezeknél fogva az volna az indítványom, kogy a 3. bekezdés a 9. §-ból egészen vétessék ki és azonkivül vétessék fel egy uj szakasz, mint 10. §. és ez szólna igy (olvassa) : »Allami kedvezmények és segélyek engedélyezése iránt kötött jogügylet (szerződés, miniszteri határozat, engedélyi leirat stb.) semmis, ha a jogügylet olyan időben jött létre, a mikor a költségvetési vagy felhatalmazási törvény az országgyűlés által megszavazva nem volt.« Ha ezt a módosítást elfogadjuk, akkor elérjük azt, kogy a gyáros és a törvénytelen kormány között kötött jogügylet, a mely 10—15 esztendőre szól, nem lesz érvényes. Igaz, hogy nem tudjuk megakadályozni, hogy a törvénytelen kormány ne utalványozzon bizonyos összegeket, mert az ilyen csekélységre nem néz ; de meg tudjuk akadályozni azt, hogy a következendő törvényes kormány kénytelen legyen utalványozni a törvénytelen előde által engedélyezett összegeket. Szóval ezen a módon az államot a törvénytelen kormány által kötött jogügylet nem fogja kötelezni. Elnök : Ki következik? Egry Béla jegyző: Mezőfi Vilmos! Kossuth Ferencz kereskedelem ügyi miniszter: Én kérek szót! Elnök : Mezőfi képviselő ur már fel van hiva ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Kérem, az indítványt fel szokták olvasni! Elnök : Akkor, ha kéri valaki, vagy az elnök akarja. A felolvasást nem kérte senki. (Felkiáltások : Kérjük !) Ráth Endre jegyző (olvassa az indítványt). Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T, ház ! A benyújtott módositványhoz nem járulhatok hozzá. A 9. §-ban már benne van az, hogy államsegélyek csakis olyan időben engedélyezhetők, a mikor megszavazott költségvetési vagy felhatalmazási törvény hatályban van. Ez elég világos. Az igazán lehetetlen, hogy ugy megnehezítsük az iparfejlesztést, hogy az idegenek kénytelenek legyenek közjogi vizsgálatot tartani arra nézve, hogy mikor van és mikor nincs teljesen alkotmányos kormány Magyarországon ? A törvény világosan rendelkezik és a bíróság lesz bizonyos esetekben illetékes annak megállapítására, hogy ezek az államsegélyek tényleg érvényesek-e, igen vagy nem ? Elnök : Ki következik ? Egry Béla jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: Mélyen tisztelt képviselőház! Az iparfejlesztési törvényjavaslat 9. §-ához egy módositványt vagyok bátor benyújtani, a melynek beadására az ösztönöz, a mit az utóbbi napokban épen az e törvényjavaslatról kifejlett vita kapcsán hallottam. Az igazságügyminiszter ur bizon3 r ára az egész kormánynak az intenczióját fejezte ki, a mikor, egy megalkotandó sztrájktörvényről beszélve, azt az akaratát nyilvánította, hogy a törvényhozás meg fogja védeni a munkásokat a munkaadók zsarolásával szemben. Általában a kormánynak, szerinte, az az intencziója, kogy necsak a munkást kösse gúzsba, hanem megvédje a munkást is, a ki egyedül teremthet Magyarországon ipart és egyedül alkalmas arra, hogy a nagyiparnak alapjait lerakja a kizsákmányolás ellen. Mai felszólalásában az igazságügyminiszter ur azzal védelmezte a javaslatot, kogy az a munka számára akar előnyöket biztosítani, a munkának tág teret akar adni és csak az üzletszerű sztrájkkal foglalkozó munkásvezérekkel szemben akar a kormány erélyesen fellépni. (Elénk felkiáltások: Nagyon helyesen!) Ez az »üzletszerü sztrájkok előkészítésével* való jelzés indit arra, hogy alkalmat és módot nyújtsak az igen tisztelt kormánynak arra, hogy már ebbe a javaslatba is oly intézkedéseket vegyen be. a melyek azokat a bizonyos üzletszerű sztrájkkal foglalkozókat, ha ugyan vannak ilyenek, (Elénk felkiáltások: Persze, hogy vannak!) a kenyérkeresetnek ettől a módjától megfoszsza. Mert ha nincsen elégületlenségre ok, akkor lehet az a sztrájkkal üzletszerűen foglalkozó izgató olyan ékes beszédű, mint Keresztelő Szent János, még sem fogja a munkást a munka abbahagyására bírhatni. (Elénk felkiáltások: Kényszeritik őket ! Zaj.) A munkások csak akkor izgathatok fel, ha érzik, hogy megélni nem tudnak, (ügy van!) ha érzik, hogy kizsákmányoltatnak, ha érzik, hogy ok van az elégedetlenségre (Zaj.) mert — bocsánatot kérek — jóllakott embereket nem lehet felizgatni. A kinek tele van a gyomra, az nem fog sztrájkba lépni. (Zaj. Ellenmondás.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Mezőfi Vilmos : Hogy tehát a kellő ok nélkül való sztrájkokat megnehezítsük, illetőleg a sztrájkot bizonyos körre redukáljuk, ajánlom a 9. §. első bekezdése után ezt a módosítást: »Államsegély azonban csak annak az iparvállalatnak adható, a mely ugy műszaki, mint kereskedelmi, valamint munkásszemélyzetét legalább háromnegyedrészben a hazai munkások sorából alkalmazza . . .« (Felkiáltások : Már el van fogadva !) Kérem, ez igy nincs meghatározva. . . . »üzemében a technika ujabb vívmányainak megfelelő munkás-közegészségügyi és baleset-elhárító intézményeket létesít, (Helyeslés.) a munkásainak fizetendő legkisebb napi munkabért és a maximális napi munkaidőt a kereskedelemügyi kormánynyal egyetértésben megállapítja.« (Helyeslés.) Azért vagyok bátor e módosítást ajánlani, mert azt állítják, hogy a tapasztalat és a statisztika azt bizonyítja, hogy a legtöbb sztrájk azért tört ki, mert a munkások munkájáért fizetett bér nem áll arányban a végzett munkával. A második oka a sztrájknak az, hogy ámbár az ipartörvényben a napi 12 órás munkaidő van körülírva . . . Szterényi József: Nincsen kimondva!
