Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-53

238 b3. országos ülés 1906 november 7-én, szerdán, Mezőfi Vilmos : . . . mégis 13—16 órás munkaidő van több ipartelepen, gyári telepen és több vállalatnál. Ha ebbe a törvénybe bevennők ezt a módosítást, akkor elérnők vele, Hogy az a gyáros, a ki a magyar állam pénzéből, az adózó nép millióinak adófilléreiből százezreket kap, hogy magának vagyont szerezzen és mellesleg ipart is teremtsen, köteles volna annak a magyar munkásnak — mert hisz háromnegyed részben magyaroknak kell lenniök a munkásoknak — legalább annyi napibért fizetni, a mennyi az illető vidék megélhetési viszonyainak tekintetbevételével elegendő, hogy családjával gond nélkül megéljen. Ha a törvényhozás erre módot és lehetőséget nyújt, akkor meg vagyok győződve, hogy legalább annál az iparvállalatnál sokkal nehezebb lesz üzletszerű sztrájkokat előidézni. Hogy pedig a munkaidőt megszabjuk, az természetes dolog. Előre hallom a választ, hogy majd az ipartörvény reviziójára vonatkozó javaslatban fog szigorúan megállapittatni a munkaidő. Bocsánatot kérek, az a javaslat még nincsen előttünk, azt sem tudjuk, mikor lesz előttünk, azt sem, hogy általában lesz-e valamikor előttünk, mert hiszen jöhetnek ismét szomorú politikai viszonyok ; ez a törvényjavaslat azonban előttünk van, vegyük tehát ebbe bele a maximális munkaidőt és biztosítsuk ezzel, hogy legalább az állam által százezrekkel segélyezett gyárakban ne lehessen a munkásokat kizsákmányolni. (Helyeslés.) Mindig halljuk azt a kívánságot, hogy a munkások legyenek hazafiasak, hogy szeressék a hazát, ragaszkodjanak az állam intézményeihez. Hát ha ezt akarjuk, biztosítsunk a munkásoknak emberséges munkabért és munkaidőt akkor, a mikor a vállalkozóknak milliókat szavazunk meg. Hogy ezt ne lehessen a javaslatba betenni, azt nem értem. Az a gyáros, a ki gyárakat fog létesíteni, vegye számításba előre, hogy ugy kell megfizetni a munkást, hogy emberségesen megélhessen és hogy csak bizonyos meghatározott ideig szabad a munkást foglalkoztatnia. Inkább kapjon több szubvencziót az államtól, de bánjék emberségesebben a munkásokkal. Az ipar érdekében, a sztrájk elkerülése és az ország munkáslakossága érdekében ajánlom javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház ! Nem járulhatok hozzá a javaslathoz. Egy hang (a nemzetiségi padokon) : Nem szentségtörés, ha változtatnak a javaslaton ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: En nem szoktam ilyen kifejezésekkel élni. Meggondolva szoktam szólni akkor is, a mikor beszélek és akkor is, a mikor közbeszólok. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Azok a nagy kérdések, a melyekről most Mezőfi Vilmos t. képviselőtársam szólott, határozottan nem e javaslat keretébe tartoznak. Teljes lehetetlenség, hogy ezeket a kérdéseket inczidentaliter iktassuk be ebbe a javaslatba ; teljesen lehetetlen, hogy disparitást alkossak a megalkotandó és a már eddig fennálló és dolgozó gyárak között olyképen, hogy mindenféle olyan restrinkczíókkal sújtjuk az újonnan megalkotandó gyárakat, melyeknek a már fennálló gyárak nincsenek alávetve. (Helyeslés.) A legkisebb megfontolás is, azt hiszem, meggyőz mindenkit a világon ennek a helyességéről. A mi pedig azt illeti, hogy a munkásoknak és alkalmazottaknak háromnegyed része magyar legyen, t. képviselőtársam valószínűleg nem volt itt akkor, a midőn az ezt czélzó módositványt, a melyet a 7-ik §-nál beadtak, a kormány elfogadta. Tényleg a 7-ik §-hoz valaki olyan értelmű módositványt adott be, hogy azoknak háromnegyed része legyen magyar s ezt el is fogadta a kormány. Mindenesetre lesz idő arra, hogy a munkásviszonyokkal foglalkozzunk ; most csak annyit mondhatok, hogy igenis szándékozom, még pedig sürgősen foglalkozni azokkal, oly módon t. i., hogy a sztrájk szabadságát is, de a munka szabadságát is teljes mértékben biztosítsuk. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos: T. ház ! Elnök : Milyen czimen kivan szólni a képviselő ur ? Vázsonyi Vilmos: Ehhez a tárgyhoz. Elnök : Vannak még felirva szónokok"; tessék feiratkozni, mert a házszabályok ezt rendelik. (Derültség.) Ki következik szólásra ? Darányi Ferencz jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az általános vita folyamán elmondtam a t. ház előtt azt, a mit elmondani akartam. A rendelkezésemre álló idevonatkozó anyagot majd talán a költségvetés tárgyalása alkalmával fogom előterjeszteni. Ezen paragrafusra vonatkozólag csak egyetlen egy momentumot akartam kiemelni (Halljuk ! Halljuk !) és ez folytatása azon megjegyzéseimnek, a melyeket az általános vita során az iparfejlesztés kérdéseiről tettem. Az igen t. államtitkár ur, azt hiszem, az egész házzal és az egész sajtó képviselőivel együtt nemcsak elvileg helyeselték álláspontomat, hanem kifejezést adtak azon nézetüknek is, hogy ezt követendőnek találják. Arról volt szó, hogy a magyar sajtó lehetőleg ne mozdítsa elő külföldi iparczikkek hirdetését. Nagyon természetes, hogy a sajtó azon lapjaival szemben, a melyek magánvállalatok, erre nézve senkinek semmi szava nem lehet, azonban az ellen igenis van szavunk, hogy ezen intenczió teljes mellőzését találjuk azon lapoknál, a melyek tisztán és kizárólag a kormány kiadásában jelennek meg. És épen itt vagyok bátor a t. háznak bemutatni egy igen alkalmas példát annak illusztrálására, hogyan támogatjuk mi elméletben és papiroson a hazai ipart és hogyan támogatjuk mi a külföldi ipart épen azon lapokban, a melyek teljesen és kizárólag a kormány rendelkezése alatt állanak.