Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-53

53. országos ülés 1906 november 7-én, szerdán. 231 tozására nézve, szóval a javaslat ezen szövege­zése tiltó rendelkezést nem tartalmaz arra nézve, hogy költségvetési törvény hiányában vagy költ­ségvetési fedezeten túl az országgyűlésnek teendő előleges jelentés nélkül és az országgyűlésnek utó­lagos jóváhagyása nélkül állami részesedéseket vállalni nem szabad; eltekintve a javaslat szö­vegének ezen hiányától, a melylyel — mint ké­sőbb leszek bátor rátérni — esetleg a visszaélé­seknek egész sorozatára nyithatunk alkalmat épen az alkotmányellenes kormányzások idejében; mondom, a tárgyalás alatt lévő javaslatnak ily rendelkezése még a tekintetben sem nyújt garan­oziát, mert. nem is közeliti meg azt a czélt, a melyet elérni akar, t. i., hogy az alkotmányelle­nes kormányzás idejére törvényhozási felhatalma­zás nélkül, költségvetés nélkül az állami végre­hajtó hatalmat kezében tartó kormányok, eset­leg gyári és ipari vállalatok segélyezése czimén is visszaéléseket el ne követhessenek. Nem közeliti meg ezt a czélt, mert az elmúlt időknek tapasz­talatai bizonyitják azt, hogy a magyar közjog­nak sarkalatos közrendjét képező azon intézkedés, hogy költségvetés nélkül az állam fentartására szánt összegekhez nyúlni nem szabad, egy alkot­mányellenes kormány által respektálva nem lesz. En kérve-kérem a t. házat, épen a közel­múlt sajnos tapasztalatain okulva egyfelől, és másfelől azt a súlyos és nehéz helyzetet tekintve, a melyben Magyarország politikai közélete még a jelenben is van és a mely minden hazafit óva arra. kell, hogy késztessen, hogy kettőzött gon­dossággal az alkotmányos élet minden lehető bástyáját felemelni igyekezzék, ugy másfelől egy­úttal készüljön arra is, hogy ha kell, akkor min­den téren és minden alkotásunkban, a melyet mi most beállítunk, egy-egy fegyvert, egy-egy erőt, egy-egy hatalmat kapjunk a kezünkbe, a mikor az alkotmányt a végrehajtó hatalommal szemben meg kell védeni, hogy méltóztassék módosításomat elfogadni. Az elmúlt idő szomorú tapasztalatai és azok a köztudomású tények, azok a szálló hirek, azok a panamák, a melyek az állami érdekek feláldo­zásával a közvagyonnak tiltott czélokra való felhasználásából a végrehajtó hatalom czéljaira bekezelt rendelkezési alap megnevelésére gyűjtött összegekre vonatkoznak, ezek az események és tanulságok kell, hogy minket arra késztessenek, hogy a midőn mi az állam pénzét a gyári és ipari vállalatok czéljaira szívesen fordítjuk, akkor egyúttal alkossunk oly tiltó rendsza­bályt, a melynek szankcziója nemcsak ab­ban a miniszteri felelősségben legyen meg, a melyre később leszek bátor rátérni, hanem legyen benne tiltó jogszabály arra nézve is, hogy harmadik személyek, a kik esetleg a végrehajtó hatalom kezelésével visszaélő kormányoknak esz­közévé akarnak lenni, attól visszariasztassanak ; állíttassanak egy olyan helyzet elé, hogy ne me­részeljenek a visszaélő kormánytól czéljaik eléré­sére a »do, ut des« elvének felhasználásával és ki­cserélésével összegeket elfogadni, hogy viszont a segélyezett összeg egy bizonyos részét rendelke­zési alapra, vagy más czélokra visszaadják; legyen törvényes szankcziója, hogy ha majd helyreáll az alkotmányos élet, ha majd az országgyűlés abba a helyzetbe jön, hogy akaratát nyilvánít­hatja a költségvetésen túl felhasznált összegek tekintetében, az országgyűlésnek legyen módjában nemcsak egyszerűen a minisztereket politikailag felelősségre vonni, de ezen behozandó szankczió folytán azon harmadik személyektől is, a kiknek hozzájáruMsa, összejátszása nélkül sok esetben a végrehajtó hatalmat jogtalanul kezelő kormányok pénzhez sem juthatnának és így hatalmukat olyan hosszú ideig fen tartani képesek sem lennmek, az elharácsolt segélyeket visszakövetelni. Szóval módot kell találnunk arra, hogy ezek a harmadik személyek visszariasztassanak attól, hogy ők a kormányokkal az emiitett módon összejátszhassa­nak. (Helyeslés.) A diskréczionális jog tekintetében, t. képvi­selőház, a magam részéről hajlandó vagyok a parlamentáris jog követelményeit a legszélesebb mederben respektálni. Magam a miniszterek dis­kréczionális hatalmát ugy fogom fel, hogy az a gépezetnek lendítő kereke akkor, ha azzal a ha­talommal a miniszter helyesen, törvényesen él; de rozsdánál nem egyéb az a gépezeten, ha a miniszter a diskréczionális hatalmával visszaél. A diskréczionális hatalomnak alapja a politikai bizalom és a politikai bizalomnak biztosítéka a politikai felelősség. (Helyeslés.) Ha tehát mi a minisztereknek nagy diskréczionális hatalmat adunk, ha a kormány T ok a politikai bizalom kér­désével jönnek az egyes törvényjavaslatok tár­gyalásánál egyes állami szükségletek ellátására fordítandó összegek tekintetében, akkor én ezt nem tartom a parlamentáris élet lealacsonyitásá­nak, a mint a nem magyar anyanyelvű képvise­lőtársaink mondják, hanem azt igenis a parla­mentáris élet követelményének tartom. De viszont a jDarlamentáris élet követelmé­nyei közé tartozik az is, hogy a törvényhozás a szerzett tanulságokat vonja le. Ezen tanulságok­nak levonása követek azt, hogy a t. ház ne zár­kózzék el módositványom elfogadásától, a mely­nek czélja az, hogy ha akadnak miniszterek, a kik a diskréczionális hatalommal nem élnek, hanem visszaélnek, a kikkel szemb?n a diskré­czionális hatalomnak alapja, a politikai bizalom nincs meg és akadnak miniszterek, a kik a poli­tikai bizalomnak biztositékát, a politikai felelős­séget kijátszszák : akkor is legyen meg a nemzet­nek a biztositéka, akkor is legyen meg a köz­jognak még a magánjogi szankcziója is, hogy t. i. azok az elemek, a kik tudják, hogy a ma­gyar közjognak lábbal taposásával keríti hatal­mába és kezeli az ország hatalmát egy alkot­mányellenes kormány, hogy riasztassanak vissza azok a harmadik személyek attól, hogy ezzel a törvénytelen kormányzattal magánjogi érdekeik­nek istápolása, azoknak hasznosítása czimén az

Next

/
Thumbnails
Contents