Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-53

232 53. országos ülés 1906 ország vagyoni helyzetének kizsákmányolására összejátszszanak, (Helyeslés jobbfelól.) Ezt ugy vélem elérhetőnek, ha egyfelől nem akarom megkötni a kezét annak a kormánynak, a melynek a diskréczionális hatalom kezelésére az alapja megvan, megvan iránta a politikai bizalom, a melynek megvan a politikai bizalom garancziája a nemzetnél, mert az országgyűlésnek megvan az alkalma a politikai felelősségrevonásra, a mely kormány viseli a politikai felelősséget, elismeri annak minden konzekvencziáját, a midőn tehát az országgyűlés bizalmából ül egy kormány a miniszteri székeken, akkor igenis ennek a diskréczionális hatalmat meg akarom adni, ennek igenis elismerem azt a jogát, hogy még az állami költségvetés hitelén tulterjedőleg is folytasson tárgyalásokat, Ígérjen segélyeket, kössön szerződéseket ; azonban fel akarom állítani a garancziát az egész vonalon, nemcsak az évi segélyezések tekintetében, nemcsak a lekötésekkel szemben, de fel akarom állitani az állami részesedéssel szemben is, hogy olyan kormány, a melyiknek költségvetési hitele nincs, vagy olyan kormány, a mely a költségvetés hitelén tul akar állami részesedés czimén egyes gyári vállalatokba állami pénzt fektetni, hogy az a kormány legyen kötelezve arra, hogy jöjjön a parlament elé, hogy kérjen attól jóváhagyást, és viszont hogy ha a kormánynak ez a jóváhagyás nem adatik meg, vagy ha a kormány nem jön a parlament elé s ha mégis akár állami részesedés, akár segély, akár évi lekötés czimén az állampénztár terhé:e harmadik személyek a kormányok által segélyben és kedvezményiekben részesülnek, hogy ezekkel szemben az országgyűlésnek legyen meg a teljes és az egész vonalon való ellenőrzési joga, legyen meg az egész vonalon a kárkövetelési joga, legyen meg a törvényben magában az engedélyezés, lekötés vagy állami részesedés által segélyezésben részesülő harmadik személyekkel szemben a magánjogi szankezió. A közelmúlt idők tapasztalatai bizonyították azt, hogy az a politikai felelősség, melyet a mi alkotmányunk a parlamentáris élet egyik alapfeltételének tekintett, rajtunk kivül álló okokból nem volt elegendő arra, hogy azt a sok rosszat, a mit az alkotmány lábbal tiprásával a végrehajtó hatalom elkövetett, szanálja. Közjogilag nem tudtunk szanálni, és ennek az a következése, hogy azok a százak és ezrek, a kik felhasználták annak a szerencsétlen korszaknak minden kapzsiságát, minden visszaélését, ma is azoknak a vagyoni előnyöknek teljes intakt birtokában vannak. Ilyen visszaélésekkel szemben kell az a garanczia, hogy — adja az ég, hogy ne jöjjön és talán lesz ennek a nemzetnek elég bölcsesége és elég ereje is ahhoz, hogy az ilyen idő elérkextét elkerülje — de mondom, ha jön újból egy olyan idő, azzal szemben kell nekünk már most olyan törvényeknél, a melyeket ezután fogunk alkotni, magánjogi szankeziókat is keresni, hogy necsak a kormányokkal szemben legyen november 7-én, szerdán. nekünk garancziánk, de legyen magánjogi szankcziónk harmadik személyek által visszaélések utján szerzett vagyoni harácsolásokkal, az ország vagyoni megkárosításával szemben is. (Élénk helyeslés.) T. ház! Én itt beszédem végére is érhetnék, ha nem tartanám szükségesnek, hogy e helyen foglalkozzam még két kérdéssel. Az egyik kérdés az, hogy vegye a t. ház becses figyelmébe, miszerint egy gyári és ipari törvény megalkotásához nemcsak közgazdasági, hanem általános nemzeti nagy érdekek is fűződnek és épen ezért nem volna szabad, hogy a háznak egyetlen egy tagja is abban a meggyőződésben legyen, hogy a magyar országgyűlés a nagy nemzeti czélok elérését jogosulatlan faji érdekekkel fogja összefűzni. És a midőn a nem magyar anyanyelvű képviselőtársaink ebben a jelenlegi törvényjavaslatban kifogásolták azt, hogy ezen törvény a magyar faj anyagi előnyeinek előmozdítását czélozza — vagy jóhiszemüleg, vagy szándékosan tévedtek. Igaza van azonban annak a nem magyar anyanyelvű képviselőtársamnak, a ki magát büszkén vallja nem magyarnak, igaza van, mert igenis, a magyar országgyűlés csakis a magyar nemzetnek az érdekeit mozdítja eló. Ha azután faji hátrányok iránt panaszkodnak s a nem magyar ajkú polgártársak faji törekvéseikben anyagi erdekeiknek háttérbe szorítását látják a javaslatban, ez csak arra vezethető vissza, hogy a t. képviselőtársaim abba a nagy magyar nemzeti összességbe magukat beilleszteni nem akarják. Ennek a kormánynak, amelynek czélja és czéljához képest ereje is van, mert hisz úgyszólván az egész nemzetet maga köré csoportositotta, nagy nemzeti érdekek megvalósítására, nem lehet és nem is lesz törekvése, hogy a nem magyar anyanyelvű magyar embereket eltávolítsa, ellökje a nemzet nagy gazdasági érdeke köréből. Ha azonban egyes körök, egyes kerületek, egyes fajok nem illeszkednek bele abba a nagy, általános nemzeti törekvésbe, ha ők a magyar ipar fellendülését és ennek áldásait már előre azzal vetik el maguktól, hogy ők nem magyarok akkor, ha náluk a proletariátus felé való fejlődést fogja ez előidézni, önmaguknak tulajdonítsák ezt és ne a magyar nemzeti államnak, ne annak a törekvésnek, mely a magyar nemzetet mindig vezette, hogy erős nemzeti államot teremtsen, mert ezen erős nemzeti államnak abból a törekvéséből, hogy közgazdaságilag a nemzet erősödjék, nem magyarajku polgártársainkra is épen olyan áldás fog fakadni, mint a magyar anyanyelvűekre. Proletariátust tehát az egyes faj okban az szülhet és az eredményezhet, ha vezetői mesterségesen elzárják fajukat a magyar állam nagy érdekkörétől, ha ők, az intelligenczia, rá fognak nehezedni továbbra is arra a kis csoportra, arra a kis fajra és abból akarják értelmiségük minden létfentartási feltételét megszerezni. Mert, t. képviselőház, proletariátust ebben az or-