Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-42

14 tó. országos ülés 1906 október lö-én, szerdán. Mi tarthatatlan állapotokat vettünk át. Először a kormány szempontjából beszélek. Tudomásom szerint, daczára hogy diszkrét kiadások kutatásába bocsátkozni nem szoktam és mintegy becsületbeli kötelességemnek tartom, hogy én hivatali elődeimnek diszkrét kiadásait ne igyekezzem kutatni. . . Eitner Zsigmond: Az ország pénze volt! Wekerle Sándor miniszterelnök: Az a baj, hogy nem mindig az ország pénze volt. (Derültség.) Azt az állapotot találtam, hogy az állam jótéteményeiben — ezt a kifejezést használom — részesült nemcsak az a sajtó, a mely a kormányokat támogatta, hanem az a sajtó is, a mely a kormányokat ellenezte. Ennek az állapotnak először is végét vetettük. Mi többet nem tehetünk, mint hogy működésünk legelső napjaiban a kormány hivatalos lapját megszüntettük, nekünk hivatalos lapunk nincsen. Minthogy mi Magyarország hamisitatlan közvéleményérekivánunk támaszkodni,'nagyobb bizonyítékot e mellett nem szolgáltathatok, mint azt, hogy mi minden hivatalos közlöny tartása nélkül igenis a nagy sajtóra, a közvéleményben megnyilvánuló egész sajtóra kívánjuk ügyeinknek elbírálását bizni. (Helyeslés.) Nevet Hock képviselő ur. Egészen nyíltan beszéljünk. Hogy mi bizonyos pausálékat fenntartottunk, bizonyos pausálékat meghosszabbítottunk (Zaj.), ennek oka az, hogy fennálló viszonyokat ugy alterálni, hogy rombolólag hassanak, nem akartunk. Mi békés utón akarjuk ezt megoldani. De egyet megjegyzek t. képviselő ur, s ez a közélet tisztaságában egy oly kötelezettség, melyet nemcsak politikailag, hanem mint magánemberek is becsületbeli kötelességünknek tartunk, hogy sem én, sem minisztertársaim az államilag rendelkezésünkre bocsátott vagy államilag elszámolandó pénzeken kivül semminemű magándotácziókat, hozzájárulásokat semminemű sajtó-czélokra igénybe nem veszünk. A t. képviselő uraknak mindig módjukban van, hogy a rendelkezésünkre bocsátott összegeknek elszámolását tételenkint a legminucziózusabban követeljék. Mi más pénzekkel, mint az államnak rendelkezésünkre bocsátott pénzeivel nem dolgozunk a sajtó terén. (Helyeslés.) A második álláspont, a mit elvileg elfoglaltunk, az, hogy mi ugy a külföldi sajtóban, mint a belföldi sajtóban azt a határozott irányt követeljük, hogy annak a sajtónak nem az a feladata, hogy a mi személyes érdekeinket szolgálja, nem az a feladata, hogy bennünket dicsérjen, hanem, hogy a külföldi sajtó Magyarországnak közviszonyait, különösen gazdasági szükségleteit, fejlődését és gazdasági helyzetét ismertesse meg, (Helyeslés.) a belföldi sajtó pedig objektíve szolgálja az államot és a társadalmat. (Helyeslés.) Micsoda belföldi sajtónk van nekünk, t. képviselőház ? A t. képviselő ur felemiitette, hogy a főispánok titokban adnak szubvencziókat. Bocsánatot kérek, ez ugyan a rendelkezési alapból történik, a mennyiben adatik, a melyről nem vagyok köteles elszámolni, de én diszkrété a t. képviselő urnak rendelkezésére bocsátom, hogy micsoda apró pénzekről van itt szó, micsoda lapokat szubvenczionálunk, micsoda összegekig. Mi az a rendelkezési alap ? Tudják a t. képviselő urak % Hiszen abból a rendelkezési alapból, mire az első szükségleteket kielégítem, sajtóra ugyan apró pénz marad. Micsoda vidéki lapokat szubvenczionálunk mi ? Vidéki lapokat szubvenczionálunk ott, a hol a törvényhatóság hivatalos közlönyét nem tudná valami csekély szubvenczió nélkül fentartani, a mire szüksége van; vidéki sajtót szubvenczionálunk ott apró pénzekkel, könnyítésekkel, úgyszólván nagyobb előfizetésekkel, a hol azt a társadalmi viszonyok vagy a nemzetiségi agitáczióknak kontrakarirozása teszi szükségessé. (Zajos helyeslés.) Ezek azok a határok, a melyek között mi mozgunk. Határozottan el van tiltva mindenkinek, hogy egyesek dicséretével, tömjénezésévei foglalkozzék és azt hiszem, a külföldi sajtóban ilyen közleményekre, legalább a mi működésünk tartama alatt, nem is fog akadni a t. képviselőház vagy az interpelláló képviselő ur. T. képviselőház ! Még csak a másik részről kívánok megemlékezni, hogy ezeket a tarthatatlan viszonyokat mivel kívánom orvosolni. Azt hiszem, hathatós orvosszer lesz abban, ha a kormány szigorúan ragaszkodik azokhoz az elvekhez, a melyeket rövidesen és — bocsánatot kérek — ha itt minden előkészület nélkül talán nem egészen rendszeresen, de csak főbb vonásokban voltam képes ismertetni. A második rész az, hogy közre kell működni e nagy kérdés megoldásában a társadalomnak (Elénk helyeslés.), közre kell működnie a társadalom azon leghivatottabb tényezőjének, a mely a sajtót vezeti: magának a sajtónak. (Élénk helyeslés.) A sajtó erre hivatott tiszta elemeinek kell itt megállapitani azokat a határokat, a meddig a tiszta sajtó elmehet. (Élénk helyeslés.) Ezek nem olyan feladatok, a melyeket törvényczikkekkel, kormányrendeletekkel lehet megoldani. Társadalmi és politikai kérdésekben magában a hivatott sajtóban kell azt az erőt felkeltenünk, hogy önmagát purifikálja. (Élénk helyeslés.) Ez lesz, t. képviselőház, az az irány, a melyet követni fogunk. Én csak arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a kormányban megbízni annyiban, hogy minden visszaélést, minden ilyen meg nem engedett szubvenczionálási dolgot igenis meg fog szüntetni, meg fog szüntetni ugy, hogy ez a magyar közviszonyok rázkódtatása nélkül történjék és purifikálni kívánja a sajtóügyeket első sorban és döntőleg az erre hivatott sajtótényezők utján és azok közreműködésével. (Élénk helyeslés.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Zajos helyeslés és taps.) Elnök : Az interpelláló t. képviselő urat illeti a szó. Szemere Miklós: T. képviselőház! Én csak két szóval válaszolok és ez az, hogy a kormányban