Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-42

4-2. országos ülés 1906 október 10-én, szerdán. 15 és a miniszterelnök úrban feltétlenül bízom. Látom az ő tapintatát és kérem, hogy forditson gondot erre az országos kérdésre és erélylyel hajtsa végre, a miket itt nekünk szépen előadott. A választ tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszterelnök urnak Szemere Miklós képviselő ur interpelláeziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem % (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház az interpelláczióra adott választ tudomásul veszi. (Helyeslés.) Most pedig következik Vajda Sándor képviselő ur interpellácziójának az előterjesztése. (Folytonos zaj.) Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyüket, hogy Vajda Sándor képviselő ur interpelláczióját előterjeszthesse. (Felkiáltások: Helyre! Helyre ! Nagy zaj.) Ismételten kérem, méltóztassanak helyüket elfoglalni, mert különben névszerint fogom megnevezni azt a képviselőt, a ki helyére nem megy. (Halljuk ! Halljuk !) Kérem a képviselő urat, tessék interpelláczióját előterjeszteni. (Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Csak most kezdettük az ülést, tehát semmi értelme sincs, hogy a tanácskozást megszakítsuk. Méltóztassék az interpellácziót előterjeszteni. Vajda Sándor : T. képviselőház ! Nem akarok ez alkalommal mint nemzetiségi képviselő felszólalni, hanem mint országos képviselő kérek szót. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy itt, ebben a teremben másképen, mint országgyűlési kéj)viselő nem is beszélhet. (Helyeslés és taps.) Vajda Sándor : Oly kérdésben akarok interpellácziót előterjeszteni — méltóztassék jól megérteni — a mely nem specziális nemzetiségi érdeket képvisel, hanem a mely regnikoláris érdekű. A nőkérdés t. ház a legtöbb európai országban odáig fejlődött, hogy e kérdés felett többé egyszerűen napirendre térni nem lehet. Sokféleképen lehet e kérdést megítélni, de el kell ismerni annak a jogosultságát, hogy a nők kérdése, épugy mint a nemzetiségi kérdés, a szocziális kérdésnek alkotó részét képezi. A nőknek, t. ház, nálunk mint a legtöbb országban, helota-helyzetük van. (Ellentmondások a baloldalon ! Felkiáltások : Talán a nemzetiségek között! Talán az oláhok között! Folytonos zaj. Elnök csenget.) El fogják ismerni a t. képviselő urak (Felkiáltások a baloldalon : Semmit sem ismerünk el. Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek t. képviselőház! Vajda Sándor: ... Ezt el kell ismerniök t. képviselőtársaimnak is, mert ha a nők egyenjogú, egyenrangú tényezők volnának hazánkban velünk férfiakkal, akkor nekik is birniok kellene mindazokat a jogokat, a melyek minket férfiakat megilletnek, a melyekkel mi bírunk. (Zaj.) De, t. ház, a legtöbb jog a nőtől el van vonva. (Zaj.) Látom a közhangulatból, hogy még nagyon sok idő fog eltelni, mig ez a kérdés a mi hazánkban megoldásra fog találni, de azért bizom abban, hogy ez az ügy a benne rejlő jog és igazságnál fogva utóvégre is győzedelmeskedni fog a balitéletek felett. Hogy bebizonyítsam, hogy a nők jogok dolgában a férfiakkal szemben mennyire helota helyzetben vannak, egynéhány miniszteri rendelettel fogok szolgálni. T. i. nálunk is odáig fejlődtek a viszonyok, hogy a 90-es években nem lehetett már ezt a kérdést egyszerűen hallgatással elölni és éppen azért a nőknek is megengedték, hogy magasabb tanulmányokat végezhessenek. Tessék csak meghallgatni, hogy van ez szabályozva ; felolvasok egynehány miniszteri rendeletet. (Olvassa). cs. és apostoli kir. felsége Bécsben 1895-ik évi november 18-án kelt legfelsőbb elhatározásával előterjesztésemre legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a nők a bölcsészettani, orvosi és gyógyszerészi pályára léphessenek, léphetésük czéljából a felsőbb tanintézetekre leendő felvételre, a mennyiben a szabályszerű feltételeknek megfelelnek, az illetékes felsőbb tanintézet meghallgatása alapján esetről-esetre engedély adassék, és részükre, miután tanulmányaikat a fennálló szabályok értelmében sikerrel befejezték, a képesítő oklevél kiadassék.« Ez mind szép volt eddig. De most jön a java. (Olvassa) : »A nőhallgató felvétele iránti folyamodványokat az illetékes tudományi karok véleményezik. A jeles érettségivel biró azonnal felveendő ; a jó érettségi bizonyítványu pedig csak egy rendkívüli hallgatói minőségben eltöltendő tanév után terjesztendő fel, az elért eredményhez képest pártolólag vagy elutasitólag. A csupán elégséges érettségi bizonyítványokat felmutatóknak azonnali elutasítása hozandó javaslatba.« Fenti rendelet a 69060/1905. számú leirattal odamódosittatott, hogy az 1905—1906. tanévtől kezdődőleg az átlagos jó tan jegyű, valamint három elégségesnél nem több elégségest tartalmazó érettségi bizonyítvány alapján a tudomány-egyetemre rendkívüli hallgatóul felvett nőket ugy az orvosi, mint a bölcsészeti karon rendes hallgatókul leendő felvételre csak azon esetben hozzák az illetékes tanártestületek a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnái javaslatba, ha ezen női rendkívüli hallgatók azon tanév alatt, mint rendkívüli hallgatók, ugy az első, mint a második félév végén legalább két szaktárgynak két főkollégiumából átlagos jó eredménynyel kolloquáltak.« T. ház! Ezeket azért olvastam fel, mert ez tulaj donképen interpelláczióm alapja és tárgya. Nagyon csodálkozom, hogy önök azt kiáltották, hogy nem igaz, a mit állítottam, hogy t. i. a nőknek egyenjogúsága nincs biztosítva még az egyetemen sem. Azt hiszem, hogy ezt az állításomat most már elismerik. (Zaj.) Hédervári Lehel; Az ausztráliai nők,.. (Zaj.)