Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-52

52. országos ülés 190ü ros-államokban — ezen kevésbbé rentábilis produkcziót fejlesztette. A többi államokban, a hol ipar van, a hol iparos lakosság van, a mely elsősorban hússal táplálkozik, szemben a mezőgazdasági lakosság kenyértáplálkozásával, ott természetszerűleg a Buza és rozs árcsökkenése maga után vonta, hogy áthelyezték a gazdaság súlypontját a szarvasmarhatenyésztésre, a mi nálunk csak nagyon csekély mértékben volt eszközölhető azért, mert nincs saját intern fogyasztásunk e termékekben, így állott be az a helyzet árstatisztikái adatokban, a mint egy német statisztikai munkából olvasom, hogy száz négyzetkilométerre 1904-ben esett nálunk, a par excellence agrikultur államban, 2010 darab szarvasmarha, Ausztriában 3170, Németországban 3587 szarvasmarha. És ha ezzel szemben figyelembe veszszük azt is, hogy az 1904-iki állatösszeirás 2 '6% csökkenést mutat állatállományunkban és ez egy közelgő depekoráczió jeleit mutatja, akkor nem lehetünk kétségben az iránt, hogy a mi mezőgazdasági termelésünk oly fokra jutott, a hol mint pusztán mezőgazdasági állam virágzó és konzumpczióképes ipar nélkül tovább nem fejleszthető. (Igaz! ügy van!) Engedje meg a t. ház, hogy még egy körülményt hozzak fel ennek igazolására. (Halljuk!) A kerti terület, a mely mivelés alatt áll Magyarországon, — ezt egy. magyar munkából, Molnár István kertészeti kormánybiztosnak munkájából veszem — mondom, az egész terület, a mely statisztikai adatok szerint hazánkban kerti mivelés alatt áll, 347.000 hektár. Ebből azonban, a mint maga Molnár István hozzáteszi, legfeljebb 37% olyan, a mely tényleg kertészeti mivelés alatt áll, mely olyannak minősithető, tehát mindössze 120.000 hektár. Francziaországban mintegy 507.000 hektár, Németországban 484.000, Ausztriában 372.000 hektár áll kertészeti mivelés alatt. És hogy ez mit jelent, annak igazolására csak azt hozom fel, hogy Francziaországban egy héttized hektáros hold föld átlagos jövedelme ily kertészeti mivelés révén 800 koronára tehető. Méltóztatnak megengedni, hogy e számok pozitiv bizonyossággal utalnak minket arra, hogy a magyar mezőgazdaságnak érdeke nemcsak ellentétes helyzetben nincs az iparfejlesztéssel, de ha a nemzet és az állam jövedelme és az iparnak semmiféle szempontja nem igényelné és nem követelné és nem sürgetné, hogy ipart létesitsünk ; pusztán a mezőgazdaság felvirágoztatásának érdeke, a mezőgazdasági produktivitás emelése immár feltétlenül szükségessé teszi, hogy itt iparfejlesztést létesitsünk, mert különben mezőgazdasági termelésünk oly útra kerül, a hol már produktivitásról, rentabilitásról, szó nem lehet. És a legszorosabb összefüggésben áll ezzel, azt hiszem, a munkabérek, a munkások kérdése, ama szocziális programm, a mely két nappal ezelőtt meglehetős élénk vita tárgyát képezte itt. Azt hiszem, hogy a munkáskérdést ugy, a mint november 5-én, hétfőn. 211 itt történt, policziális intézkedések hangoztatásával, a munkások hazafiatlanságának felhánytorgatásával, elintézni abszolúte nem lehet. (Igaz! ügy van!) Én teljes mértékben konczedálom azt, hogy a sztrájkok révén történő visszaélések a legszigorúbb policziális rendelkezésekkel korlátoztassanak; a magam részéről nagyon szeretném szintén, hogy a munkások minden bérmozgalmukban a hazafias tekintetekre a legnagyobb mértékben figyelemmel legyenek; de méltóztassanak megengedni, hogy ez egyszerűen a munkabérnek gazdasági kérdése, a megélhetés és a kenyér kérdése, (Ugy van! ügy van!) a melyekben a döntő szót semmiféle policziális intézkedésekkel, semmiféle szemrehányásokkal és kölcsönös izgatásokkal kimondani nem lehet. (Mozgás.) Én nem tudom, kinek az adatai mit bizonyítanak; én bátor leszek annak bizonyítására, a mit én elmondok, csak egy adatot felhozni. Az 1904. évi hivatalos statisztika szerint a mezőgazdasági munkabér Magyarországon akként alakult, hogy a mezőgazdaságban alkalmazott egy férfimunkásnak átlagos napszáma ellátás nélkül 138 fillért tesz ki. (Mozgás.) Én a földmivelésügyi minisztérium statisztikájára hivatkozom és kérem, méltóztassanak nyugodtan bevárni fejtegetéseim végét, mert azt hiszem, ugyanegy konklúzióra fogunk jutni. (Halljuk!) Ezzel szemben kezembe került a napokban az Egyesült-Államok munkaügyi hivatalának most megjelent tizennyolczadik évi jelentése. Ez az évi jelentés egy olyan statisztikai felvételről tesz tanúságot, a mely a maga gigászi méreteiben és részleteiben szinte páratlanul áll eddig a statisztikai felvételek •terén. 25.440 munkáscsaládnak összes szocziális gazdasági és családi vonatkozásai tétettek a legbehatóbb megfigyelés tárgyává, összes keresményi, költekezési, szocziális és megélhetési viszonyaik összevegyitve az államok legkülönfélébb helyeiről, bevándorlók és benszülöttek közül, a bevándorlottak tekintetében ismét a különböző államokból valók viszonyai, pl. 17%-a a megfigyelteknek Ausztriából és Magyarországból való, és az eredmény az volt, hogy ezen 25.440 család közül egy-egy család átlagos évi jövedelme 3600 koronát tett. (Zaj és mozgás.) Ha látjuk azt, hogy nálunk 138 fillér egy mezőgazdasági munkás átlagos keresménye, és van egy állam a világon, — mert ezt letagadni nem lehet — hol a munkáscsaládoknak átlagos évi jövedelme 3600 korona, akkor itt nem policziális intézkedésekkel, hanem csak a •termelési ágak produkczióképességének oly emelésével lehet segiteni, a mely lehetővé tegye a mezőgazdaságnak és iparnak itt az országban azt, hogy az eddiginél magasabb és ha a külföldivel nem is egyenlő, de azt megközelitő munkabért fizethessen. (Helyeslés. ' Itt reflektálok az előbb tett közbeszólásra. Én nem azt állitom, mintha a magyar mezőgazdaság képes volna ma ezen munkabéreknél magasabb munkabéreket fizetni, sőt ellenkezőleg, magam is tudom és hiszem, hogy a mezőgazdaság, mai hely21*