Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-52

2Ö6 52. országos ülés 1906 november 5-én, hétfon. megfigyelések, a melyeket Sopron vármegye határszélein lévő gyárakban tettem. Megállapítható, t. ház, hogy azok az osztrák gyárosok a Bécstől igen könnyen megközelíthető határszéleken nagy előszeretettel telepszenek le. S miért van ez, t. képviselőház ? Azért, mert az az osztrák gyáros a magyar területen létesített gyárakat csak afféle fiókgyárnak, az osztrák gyár expozitúrájának tekinti, a melyet Bécsből, az u. n. Centralbureau-ból adminisztrál. Nem is kell, t. ház, hogy az az osztrák gyáros a lakását elhagyja és a maga életmódján változtasson; egy-két óra alatt vonaton vagy automobilon ott van a határszéli gyárban. Hogy ezek nem üres frázisok, t. ház, annak bizonyítása végett méltóztassék megengedni, hogy rámutassak az emiitett Sopron vármegye határszélén, Lajtaujfalu községben lévő Első magyar juttafonó- és szövőgyár részvénytársaságra. Ez a részvénytársaság 1887-ben alakult és már évek óta 1000—2000 munkással dolgozik. A gyár részvényesei között nincsen egyetlen egy magyar se. De ez még nem volna nagy baj, hanem az már elszomorító dolog, hogy ennek a gyárnak, a melyben 1000—2000 munkás dolgozik és a melynek 1905-iki mérlege szerint 419.000 korona nyeresége volt, tisztviselői és alkalmazottai között egyetlenegy magyar sincsen, mind német és cseh. Az 1000—2000 munkásnak kétharmada szintén cseh és német és csak egyharmada magyar. Azok is csak leányok és gyermekek, szóval az olcsóbb munkaerő a magyar. Lajtaujíalun, t. ház, van egy állami elemi iskola. (Halljuk! Halljuk!) Ebben az iskolában 4 korona a törvényes tandíj. A gyári munkás épen azért, mert nincsen ingatlan vagyona, igen könnyen szerzi meg a szegénységi bizonyítványt és még a 4 korona tandíj fizetés alól is fel vannak mentve a gyermekei. A szegény magyar munkások gyermekei idejárnak, de a tisztviselők és az előmunkások gyermekei nem a magyar állami iskolába, hanem az osztrák, ebenfurti iskolába járnak, a hol nem kapnak tandíjmentességet, nem is 4 korona a tandíj, hanem 20 koronát kell fizetni, de nagyon szívesen megfizetik, csakhogy ne kelljen a gyermekeiknek magyarul tanulni. Ennek a gyárnak, az Első Magyar Juttafonó- és Szövőgyárnak Lajtaujfaluban, Sopron vármegye határszélén, a tisztviselői tagjai az osztrák Ebenfurt városban lévő Deutscher Schulverein-nak és nemcsak benevolus spectatorai vagy auditorai annak, hanem felolvasásokat tartanak, előadásokat rendeznek és a befolyó jövedelmet a Deutscher Schulverein czéljaira forditják. (Mozgás.) Rakovszky István : Szubvencziót kap % TáloS István : Majd arra is rátérek ! Szterényi József: Szubvencziót nem kapott soha ! Tálos István : Az 1899 ; XLIX. t.-czikkben biztosított kedvezményeket. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Épen azért csinálunk egy uj törvényt ! Tálos István : A gyár munkásai tagjai az osztrák Ebenfurt városban lévő u. n. Helios internaczionális szocziálista társaságnak. Ott termékenyülnek meg a hazátlan szocziálista tanokkal, a melyekkel aztán erősitik az ide Magyarországba belopózott internaczionális szocziálizmust. És ezek a gyárak, t. ház, a mint már az imént emiitettem, részesülnek az eddigi törvényekadta mindenféle szubvenczióban a legmesszebbmenő határig. így állunk mi a Juttafonó- és Szövőgyár Bészvénytársasággal. De a szituáczió ugyanez más. a határszélen lévő gyáraknál is, mint pl, a Medingen und Söhne-féle gyárban, a mely ugyancsak Lajtaujfaluban van. Ennek a gyárnak tisztviselői és munkásai nem kevésbbé németek és csehek, mint a juttafonó- és szövőgyár részvénytársaságéi. Ennek a gazdája sem lakik ott, hanem minden héten egyszer vagy kétszer vonaton vagy automobilon megfordul az ő fiókgyárában. — Lajtaszentmiklóson ott van az Elsinger und Söhne-féle igen szépen berendezett, gyönyörűen adjusztált gyár. Ennek a tulajdonosa tapasztalatok után rájött arra, hogy ő helyesen és czélszerűen csak ugy adminisztrálhatja a gyárat, ha annak közelében lakik. Bécsben lakott, bécsi lakását áttette — azt méltóztatik gondolni, hogy talán Lajta zentmiklósra, abba a magyar községbe, a hol a gyára van ? — Nem, hanem Bécsújhelyre. Látni való mindezen körülményekből, hogy ezek a határszélen létesült gyárak és ipartelepek élvezik ugyan a magyar törvények minden oltalmát és segélyét, a magyar földnek minden áldását, a magyar közigazgatási hatóságok minden segítségét, minden intézményünknek, amelyet a törvényhozás az iparvédelem terén létesített, jótéteményét, de nem azért, hogy a magyar ipar érdekeit védelmezzék, hanem hogy a magyar állami kormányzásnak, nem a mostaniról beszélek, együgyűséget vagy — l

e

g3

ren szabad magamat igy kifejeznem — balekségét kizsákmányolva, a magyar pénzt zsebrevágják és aztán magyar területen a magyar érdekek ellenére osztrák nemzeti törekvéseket és osztrák gazdasági érdekeket istápoljanak. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) így áll a dolog, mélyen t. ház, és én azt hiszem, hogy a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urnak az a tétele, hogy a Magyarországon idegen tőkepénzzel létesült gyárak jövedelmének kilencztized része itt marad és csak egytized része megy ki, — miként az imént kimutattam — a határszélen létesült gyáraknál nem áll meg. Én azt hiszem, hogy ha ebből a törvényjavaslatból törvény válik, azok az angol, franczia és német tőkepénzesek, a kiknél mégis kevesebb a veszély, hogy idegen nemzetiségi törekvéseket fognak előmozditani, ezen kedvezmények daczára sem igen fognak özönleni a mi országunkba, mert az az angol, franczia, sőt az a német is sokkal sovénebb, semhogy a maga tőkepénzét, a maga szaktudását ne a saját hazájában, vagy legalább is annak valamelyik gyarmatában érvényesítse, hanem el-