Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-52

52. országos ülés 1906 jöjjön egy tőle messzelévő, semmiféle viszonylatban nem ismert országba. Osztrák gyárosokról van itt szó, t. ház ; osztrák tőkepénzes igen sok fog jönni mihozzánk, épen azon közelségnél fogva, a melyben hozzájuk vagyunk és azon százados érintkezésnél fogva is, a melynél fogva bennünket, földünket, történelmünket, kereskedelmi és közgazdasági, valamint politikai viszonyainkat igen jól ismerik. Ezek ide fognak jönni. De nehogy kígyókat melengessünk keblünkön, nehogy öngyilkos politikát folytassunk, kell, hogy ezeket az osztrák gyárosokat abból az osztrák szférából kiemeljük, beljebb hozzuk az országba, hogy mintegy kényszerítve legyenek itt lakni, magyar tisztviselőket, magyar munkásokat alkalmazni, a magyar társadalmi élet mozgalmaiba belevegyülni, azt megismerni, megszeretni, magyarul megtanulni, hogy azután az a gyáros ne csak pénzével és eszével legyen itt, hanem szivével és lelkével is, hogy gyermekeiből és unokáiból jóravaló magyar emberek váljanak, hogy így azután megvessük alapját egy hazafias érzelmű és gondolkozású nagyiparos-osztálynak. Ezt a czélját a törvényjavaslatnak, azt hiszem, akkor érnénk el a leghatályosabban, ha azokat a külföldi gyárosokat mentül beljebb hoznók az országba. 80—100 kilométernyire az ország szivébe. Azonban, ha a törvény ekkép rendelkeznék, akkor a határszélen lévő igen sok község, még pedig hazafias érzelmű község és város megfosztatnék a gyárak és ipari telepek gazdasági előnyeitől. Ezen oknál fogva én a minimális távolságot vettem, azt a távolságot, hogy az ilyen gyárak csak ott közvetlenül a határszélen ne legyenek létesitketők, s ezen minimális távolság, a tiz kilométer mellett, nem fog elesni egyetlenegy magyarországi község vagy város attól a jogos igényétől, hogy a maga területén is létesítsenek gyárakat vagy ipartelepeket. Ezeket a czélokat szolgálja az én módosításom, a melyet az előbb voltam szerencsés felolvasni. S miután ez a módosítás, illetőleg kiegészítés a magyar hazai iparnak valódi érdekeit kívánja szolgálni és különösen a mélyen t. kereskedelemügyi államtitkár urnak azt a czélját, hogy a magyar állam gazdasági érdekei megerősíttessenek, kérve kérem a t. házat, fogadja el. (Élénk éljenzés és helyeslés a középen.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Teljes mérvben méltánylom azt a hazafias érzelmet, mely a benyújtott módosításokat sugalmazta. Megjegyzem azonban az elsőre vonatkozólag, hogy a 7. §-ban már az van. hogy (olvassa) : »A kedvezményekben részesülő gyárak, illetőleg ipartelepek kötelesek az összes építési és berendezési tárgyakat, valamint az üzemükhöz szükséges anyagokat és félgyártmányokat, a mennyiben ezek a magyar korona országaiban megfelelően készülnek, illetve terx éltetnek, a hazai ipar, illetve termelés révén beszerezni.« Tehát ebben a szakaszban megvan a rendelkezés. Abszolúttá tenni ezt a rennovember 5-én, hétfőn. 207 delkezést, ugy hogy semmiesetre se lehessen kivételt tenni alóla, nem lehet, mert azzal törvényes tápot nyújtanánk kizonyos kartellképződéseknek, és megtörténhetnék, hogy valamely czikkre vonatkozólag, melyre a gyárnak szüksége van, az árakat annyira felvernék, hogy anyagi lehetetlenség volna a gyár felépítése. Minden kautélát, a melyet megszerezni lehet arra nézve, hogy a törvényjavaslat nemzeti irányban legyen kihasználható, szívesen alkalmazunk, de ezen kautélákban anynyira menni, hogy maga a czél veszélyeztessék a kautélák exagerálásával, ezt részemről nem tartanám helyesnek. A mi azt illeti, hogjr a törvénybe vétessék be az, hogy tiz kilométernyire a határtól épülő gyáraknak ne lehessen szubvencziót adni: azt hiszem, nehéz dolog az, hogy a mag3"ar országgyűlés az ország területének egy részét törvénvhozásilag kizárja a gyárépítésből. Hogy a kormány olyan gyáraknak, a milyeneket a képviselő ur említ, kedvezményeket és szubvencziókat ne adjon, mint a hogy nem is ad, hát ez természetes, de ismétlem, törvényhozásilag kizárni Magyarország egy részét abból, hogy bizonyos előnyökben részesüljön : ezt helyeselni nem tudnám. Azok a példák, a melyeket t. képviselőtársam felhozott, mindenesetre elszomorítók, de az általa említett gyárak közül egy sem kap szubvencziót ; kedvezményeket kaptak a régi törvények alapján, a melyet épen azért akarunk módositani, mert teljesen helytelennek találjuk. Nagyon kérem tehát a t. házat, hogy a 7. szakasznak ezt a részét változatlanul méltóztassék elfogadni. (Élénk íielyeslés.) TálOS István : Félreértett szavaim igaz értelmének helyreállítására kérek szót. Én nem arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a határszéli községekben és városokban magyar tőkepénzesek ne alapithassanak gyárakat vagy ipartelepeket, hanem hogy az idegenből ideszakadt gyárosok és ipartelepesek ott a határszélen, a hol a visszaélésre ezerféle mód és lehetőség van, visszaéléseket ne űzhessenek. (Zaj.) Ezért nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur nem járul hozzá javaslatomhoz ; felkérem azonban nagybecsű figyelmét az én felszólalásomon végigvonuló intenczióra és különösen arra, hogy a határszélen levő gyáraknál és ipartelepeknél az üzleti kezelést a lehető legszigorúbban ellenőriztetni méltóztassék. Egry Béla jegyző: Lázár Pál! (Nincs itt I) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Szó illeti az előadó urat. Nagy Emil előadó: Nem kívánok szólni. Elnök: Akkor következik a szavazás. Legczélszerűbb lesz, ha a 7. szakaszt pontonként veszszük tárgyalás alá, tekintettel a beadott módosításokra. A 7. szakasz első bekezdéséhez az előadó ur adott be módosítást. Kérem annak felolvasását. Benedek János jegyző (olvassa),