Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-42

í2. országos ülés 1906 október 10-én, szerdán. 13 2. Es ha van, akar-e a t. miniszterelnök ur a régi titokzatos leplezett pausálés utón továbbhaladni, vagy pedig azuj aerában a sajtó viszonyokat is szanálva, a nyilvánosság tiszta fényénél kormányozni* ? (Élénk helyeslés, a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök.: Az interpelláczió ki íog adatni a miniszterelnök urnak. A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Mivel a t. interpelláló képviselő ur sürgősnek jelezte interpelláczió]át, kötelességemnek tartom arra rögtön válaszolni. (Halljuk ! Halljuk !) Annyival is inkább, mert az általa felvetett kérdésekre válaszom igen rövid lehet, a mennyiben arra egyszerű igennel válaszolok. (Éljenzés.) T. képviselőház ! A sajtóügyek terén — különös tisztelet a kivételeknek — csakugyan tarthatatlan viszonyok vannak minálunk. (Ugy van! ügy van !) Öriási és elviselhetetlen áldozatok terhelik az államot, még nagyobb áldozatok terhelik összes közintézményeinket, pénzintézeteinket, nagyobb vállalatainkat, ugy, hogy ez valóságos második adóteher és ez az adóztatás bizonyos területeken immár annyira ment, hogy a magánosokat sem hagyja érintetlenül. (Igaz ! Ugy van !) Ily viszonyok nemcsak azért tarthatatlanok, mert ilyen meg nem engedett terheknek viselését egy államban eltűrni nem lehet, hanem tarthatatlanok a viszonyok azért is, mert a közélet, az alkotmányos élet, az alkotmányos szabadság legnagyobb és leghatalmasabb faktorát, az annak megóvására, a hamisitatlan közvélemény megnyilvánulására és a kultúra fejlesztésére hivatott leghatalmasabb eszköznek, a sajtónak igazságát és reputáczióját alapjában veszélyezteti. Ezen a tarthatatlan állapoton segíteni kell, az kétségtelen. Én csak sajnálom, hogy a t. képviselő ur nem közölte velem előzetesen azokat az adatokat, a melyek rendelkezésére állottak, ugy, hogy csak hiányosan felelhetek nem az általa feltett kérdésre, de azokra a részletekre és indokokra, a melyeket állításai igazolására itt felhozott. Két szempontból fogok itt válaszolni. Az első az, hogy mit tesz a kormány; a második az, hogy mit tartok teendőnek általában sajtóviszonyaink rendezésére. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! A mi először is a kormányt illeti, itt nem tehetünk mást, mint azt, hogy tisztán felállítjuk azokat az elveket, a melyeket a sajtóügy kezelésében követni kívánunk és a melyeket követünk is. Másodszor pedig, hogy tisztán morális alapon, nem saját érdekeink támogatására, de a közügy megóvására és megvédésére használjuk fel a sajtót, annyira, a mennyire egy kormány kötelessége a sajtót felhasználni. (Helyeslés.) Az államvasutakra vonatkozólag, ámbár nem vagyok tájékoztatva, és számszerű adatokkal nem szolgálhatok, ugy tudom, hogy jelentékeny összegek fordíttatnak az államvasutaknál pausá•lékra. Az államvasutak a legnagyobb üzemek egyike, ugy, hogy ott a pausálékat általában kizárandóknak nem lehet tekinteni. Minden üzemnél előfordulnak ily pausálék, csak az a kérdés, hogy azok a pausálék azután az üzemnek tett szolgálatokért és abban a mértékben és keretben nyújtassanak, a mint az üzemnek arra okvetlenül szüksége van. (Helyeslés.) Mert hiszen hirdetésekre stb. szükség van, de aztán a szükséghez képest történt valóságos teljesítménynek feleljen meg a pausálé (Helyeslés.) és ne legyen nagy köpeny, a melybe a szubvencziók beleférnek. (Élénk helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Elszámoljanak. Wekerle Sándor miniszterelnök: Elszámolják most is, hanem nem tudom, hogyan. Talán a t. képviselő ur is utánajárhat, hogyan számolják el egyik-másik lapnál. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés.) Nekem és minisztertársaimnak nincs burkolni valónk, mi a közélet tisztítására és tisztán tartására vállalkoztunk. (Élénk helyeslés és éljenzés.) De ugy nem fogadom el e nagy kérdés megoldását, hogy az a mi hibánkul tekintessék, és a mi nyakunkra teríttessék. (Helyeslés.) Lehet, beismerem, nekünk is van egy hibánk, de azt sem magánérdekből követtük el. A t. képviselő ur felhozhat egyes adatokat, kell is, hogy felhozzon, mert az egész magyar közvéleménynek megrázkódtatására van szükség, az érdeklődésnek általános felkeltésére, hogy ezt a nagy kérdést sikerrel oldjuk meg. (Igaz ! Ügy van !) De én itt a kormány padjairól, bocsánatot kérek, nem tárgyalhatok egyes konkrét eseteket. Én a magyar közélet szennyesét e kormánypadokról nem szellőztethetem, hanem igenis kellő óvatossággal és átmenet mellett kell a purifikácziót komolyan, határozottan és biztosan keresztülvinni. (Élénk helyeslés.) T. képviselőház! A sajtó-visszaélésekből és bajokból, mindenki vegye ki a maga részét. Lehet, hogy mi is közömbösen, lazán kezeltük a dolgot, de bocsánatot kérek, közömbösen kezelték azok is, a kik szemet hunytak azon bajok előtt, jóllehet, hogy ott voltak közvetlenül azon tűzhelynél, a hol ezeket a bajokat melengették. (Derültség.) A magyar közéletnek igen sok embere ezen kérdés megítélésénél, ugy látszik, két betegségben szenved, — nem akarom ezt erkölcsileg imputálni, csak két fizikai betegségben. Először, hogy igen rövidlátó és azt, a mit közvetlenül megláthatna, nem veszi észre, sőt még olyan is akadt, a ki igen messzelátó volt, mert messziről vette csak észre a bajt, a mely korábban közvetlen közelében volt. Másodszor a szaglási tehetség is hiányozhat vagy igazolni látszik azt a tételt, hogy a pénznek nincsen szaga. (Derültség.) Helyezkedjünk tehát egy igaz alapra, keltsük fel ugy a közvéleményt, hogy ne egyeseket akarjunk itt pellengérre állítani, ne a kormányt hibáztassuk, hanem mikor egy ilyen nagy társadalmi és közéleti baj van, akkor mindannyian őszintén, tartózkodás nélkül, lehetőleg mások hibáztatása nélkül igyekezzünk ezen a bajon segíteni. (Helyeslés.)