Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-51
196 51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. ben és komolyságában, hogy uj, nagy harczok felidézését kényszerítő szükség nélkül itt senki kivánni nem fogja. De a megállapodás az volt, hogy ennek a kérdésnek eldöntése uj választásnak tárgya lesz, a mely alkalomra fentartotta magának az elhatározás szabadságát a többségnek minden pártja és minden tagja, s fentartotta kifejezetten az elhatározás szabadságát magára nézve 0 felsége is. Az volt a megállapodás, hogy ha az általános választói joggal végzünk, az uj választás fog ebben a kérdésben dönteni, s az általános választói jog alapján alakult parlament fogja véglegesen megoldani a létszámfelemelésnek és a nemzeti követeléseknek kérdését. T, ház! Abban a programmban, a melyet a miniszterelnök ur elmondott a üoyal-szállóban tartott értekezleten, a miniszterelnök ur egész határozottan kimondotta, hogy »az ujonczkérdésre vonatkozólag ajánlatba fogjuk hozni továbbá az állami és közszükségletek figyelembe vételével korábbi törvényeinkben megajánlott ujonczjutalékot. Rendkívüli és felemelt ujonczjutalékok megajánlására vagy javaslatba hozatalára azonban kötelezettséget nem vállaltunk«. Ez a programm, a melyet április 11-én mondott el a miniszterelnök ur, megnyugtathatta tehát az ország választó közönségét, hogy ezen országgyűlés folyamára vonatkozólag többé a katonai kérdések háborgatásától tartanunk nem kell, hogy ez az országgyűlés a békés alkotások országgyűlése, a mely a jövendő esetleges harczokra több erőt és több erőforrást biztosit a nemzet számára. Ezzel a j)rogrammal indultunk a választásba, a mely egyenesen kizárja azt, hogy a jelen országgyűlés folyama alatt a politikai etikának megfelelően a létszámfelemelés kérdése bármily feltételhez kötötten és akár nemzeti követelésekkel, vagy azoknak nevezett bizonyos igényekkel, akár azok nélkül bármily formában ezen jiarlament elé kerülhessen. A miniszterelnök jsrogrammja teljesen kizárja annak lehetőségét, hogy ez a parlament erkölcsi jogosultsággal birjon arra, hogy a létszámfelemelés kérdésében bármily határozatot hozzon; mert ez a proklamált fegyverszünet országgyűlése, a melyen katonai kérdésekkel nem foglalkozhatunk. És én ép oly rosszhiszeműnek tartom azt az ellenzékiséget, a mely nem akar megnyugvást találni abban, hogy ezen átmeneti időre vonatkozólag a hadügyi kérdésekben a quieta non movere álláspontján vagyunk, tehát nem ismerjük el a közös hadsereg mai rendjét és rendszerét azáltal, hogy a mai állapotot nem háborgatjuk épen olyan rosszhiszeműnek, ép olyan olcsónak és illojálisnak tartom azt az ellenzékiséget, a mely ezen nemzeti követelések folytonos előtérbe helyezésével vagy sebek felfakasztásával akarja a helyzetet nyugtalanítani, mint a milyen rosszhiszeműnek kellene bélyegeznem azt is, hogy ha viszont másik oldalról a létszámemelés kérdésében ismét beláthatatlan bonyodalmaknak, beláthatatlan zavaroknak, válságoknak és veszedelmeknek tennék ki ezt az országot, a mely a múlt megpróbáltatásai után valóban megérdemli, hogy néhány esztendeig a belügyi békét élvezze, és belügyi alkotásoknak szentelhesse a maga idejét. . _ ; T. ház! Azt hiszem, ezek kétségtelen igazságok, a melyeket bátor voltam megemlíteni. Annál nagyobb csodálkozással olvastam tehát — nem tudom hiteles-e, megczáfolva nem lett — : mondom, annál nagyobb csodálkozással olvastam a miniszterelnök urnak a pénzügyi bizottságban ítátkay László képviselő ur beszédére adott válaszát. Én ezt a kérdést már csak azért is ide hozom — közbevetőleg megjegyezve, — mert olyan fontosnak tartom, hogy nem a ház valamelyik bizottságában, hanem a plénumban kell tisztázni és olyan szövegű választ kell nyernünk a miniszterelnök úrtól, a melyre nézve nem mondhatja el azután senki sem azt, a mit én most kénytelen vagyok megállapítani, hogy nem tudom, vájjon a lapokban egyértelműleg közölt szöveg hivatalos szöveg-e, tényleg megfelel-e a tényeknek. A miniszterelnök ur ezen, a lapokban egyértelműleg közölt válaszában kezdte ekkép: »ííem kell itt kiemelnem, hogy az ujonczjutalék felemelése szükséges, ez általánosan elismert tény.« T. ház! Ez ellen kell első sorban — nem tudom helyesen van-e reprodukálva — tiltakozó szavamat felemelni. Mélyen tisztelt miniszterelnök ur honnan merítette azt a tudomását és azt az állítását, hogy Magyarországon, a magyar parlamentben az ujonczjutalék felemelésének szüksége általánosan elismert tény? Ha tudományos tételről van szó, a tudomány terén az általánosan elismert tételeket az akadémiák, tudós társaságok, s az egyetemek állapítják meg; ha pedig politikai tételekről van szó, akkor kénytelenek vagyunk a politikai akadémiákhoz fordulni, vagyis a pártszervezetekhez és a pártgyülésekhez. És kérdezem, melyik párt ez ebben a házban, a melynek van olyan határozata, olyan proklamácziója, olyan felszólalása, a melyből megállapíthatta a t. miniszterelnök ur azt, hogy a létszámfelemelésnek szükségessége általánosan elismert tény? (Mozgás.) Ennek épen az ellenkezője áll, t. ház. Azok a pártok, a melyek ebben a házban ma képviselve vannak, a létszám felemelésének szükségességét soha el nem ismerték, mindig tagadásba vonták. Ezen az alapon vívtuk meg mindannyian a múltban harczainkat, és, ha méltóztatnak elolvasni azokat a kérvényeket, a melyek annak idején a házhoz érkeztek, azok mind a létszámfelemelés ellen tiltakoznak, azoknak legnagyobb része az ország nyomorúságos helyzetére, a pauperizmus növekedésére, a munkáskezek hiányára, az ország
