Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. 197 pénzügyi teherviselő képességének csekélységére és gyengeségére hivatkozik. Már most, t. ház, én- nem tudom, a t. miniszterelnök ur melyik pártnak határozatából merítette azt, hogy az ujonezlétszám felemelésének szüksége általánosan elismert tétel. Egyetlen párt részéről volt ez általánosan elismerve: a szabadelvűpárt részéről. A szabadelvüpárt azonban eltűnt a felszínről, s azok a pártok, a melyek a házban ma képviselve vannak, — kivéve azon tagjait a koalicziónak, a kik a szabadelvűpártból léptek át oda — azok a pártok mindannyian egyenesen és határozottan kétségbe vonták számos beszédben, nyilatkozatban és minden harcsaikban a létszámfelemelés szükségességét. T. ház! Nem akarok itt ráolvasásssal dolgozni. Nem akarom én megkezdeni Lengyel t. képviselőtársam fenyegetéseinek beváltását. Nem akarom felolvasni itt mindazokat a beszédeket, a melyeket a létszámfelemelés ellen tartottak: csak egészen röviden, azon tételnek megczáfolására, mint hogyha a létszámfelemelés szükségét e ház többsége, s ezen háznak többségi pártjai elismerték volna, tartom szükségesnek hivatkozni Tóth János képviselő urnak 1903 január 26-án tartott beszédére, a melylyel mint a függetlenségi és negyvennyolczas párt vezérszónoka, e párt határozati javaslatát adta be. E beszédében t. képviselőtársam ezt az általánosan elismert tételt a következőképen ismertééi: »Vagy egyre fokozódó hadi terhek, vagy állami végenyészet. Tertium non datur. A katonai terhek Magyarországon eddig is nemzeti jövedelmünk legnagyobb részét felemésztették; a nemzeti termeléstől, t. uraim, a nemzetnek legproduktivebb elemeit vették el; a helyett, hogy gazdaságilag szerveznék ezt az országot, katonailag terhelik meg azt, A katonai terhek, uraim, ma is már a nemzeti vagyont támadták meg.« így ismerte el a függetlenségi és negyvennyolczas párt vezérszónoka a létszám felemelésének szükségességét! T. ház! Azt hiszem, hogy az ország vagyonosságban 1903 óta nem emelkedett, hanem ellenkezőleg, a lefolyt válságok gazdasági hatása alatt nyög és először a lefolyt válság ütötte sebeket kell orvosolnunk, ha a normális viszonyokat az országban helyre akarjuk állitani. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De szükségesnek tartom, t. ház, hogy e beszédből idézzem azt az erkölcsi felfogást is, — a melyet teljesen magamévá teszek, — azt az erkölcsi felfogását t. i. az idézett képviselő urnak, hogy csakis olyan programmpontokat szabad egy kormánynak megvalósitani, a melyekről a választás előtt felvilágositást adott és a melyekre nézve a választóknak módjuk volt nyilatkozni. Széll Kálmán kormányának jogosultságát vonta kétségbe a képviselő ur arra, hogy a létszámemelést megszavazza, miután a választásoknál nem mondotta meg nyiltan, világosan, hogy a létszámot fel akarja emelni. Azt mondja a képviselő ur hivatkozott beszédében: »A jelenlegi országgyűlést én nem is tartom erkölcsileg kompetensnek ennek a kormányjavaslatnak megszavazására.« Helyesen jegyezte meg ugyanakkor Endrey Gyula képviselőtársam: »Menjenek a választókhoz, tessék ezzel ott előállani.« T. ház! így ismerte el a harcz kezdetén, 1903-ban a létszámemelés szükségét a függetlenségi párt vezérszónoka. Ez volt beszédének vezérgondolata. A létszámemelés szükségét tehát a függetlenségi párt nem ismerte el soha. Id. Madarász József: Soha! Vázsonyi Vilmos: A néppárt vezérszónoka, Rakovszky István t. képviselőtársam a létszám felemelésének általánosan elismert szükségét a következőkkel indokolta : »Pedig sajnos, azt már megtagadni nem lehet, hogy az országban a pauperizmus terjed, hogy az országból futnak azok a férfiak, kik a veszedelem órájában hivatva lennének az országot megvédeni! Nem kell erre bővebben kiterjeszkednem, ott van a kivándorlási statisztika, mely halomra dönt minden okoskodást, mely azt akarja bizonyítani, hogy az ország viruló gazdasági viszonyok közt él. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Miután látjuk, hogy az ország teherviselési képességének határáig már eljutott, és már az erő kutforrásai kezdenek kiszáradni, mi ezen törvényjavaslatot nem szavazhatjuk meg.« Megállapítom tehát azt, hogy a néppárt vezérszónoka szintén nem ismerte el a létszámfelemelésnek szükségét és nem tudok róla, hogy a néppárt ezt az álláspontját megtagadta volna. (Egy hang: Hát az alkotmánypárt?) Vannak az alkotmánypártnak oly tagjai, a kik a szabadelvűpártból léptek be oda, kiknek hazafiságát nem vontam kétségbe sem akkor, sem most, és ezek hivatkozhattak arra, hogy elismerték a létszámfelemelés szükségét. Mikor azonban beléptek a koaliczióba, akkor elfogadták azt, hogy ez a kérdés kirekesztessék ezen országgyűlés tárgyaiból. T. ház! Megállapíthatom tehát mindezekből, hogy a miniszterelnök ur igen tévedett, vagy legalább is a saját nézetét szuggerálta másoknak, midőn a létszámfelemelés szükségét általános elismert tételnek mondotta. Többet mondok: a t. miniszterelnök urnak még saját beszéde sem áll rendelkezésére annak az igazolására, hogy a létszámfelemelés szükségessége általánosan elismert tétel. Ha ez annyira általános volna, akkor a t. miniszterelnök urnak már április 11-én meg kellett volna ismertetnie vele az országot és fel kellett volna világosítani arról a választókat. A pénzügyi bizottságban elmondott beszédének további folyamán kijelenti a miniszterelnök ur: »Nyiltan kijelentem, hogy arra nézve, hogy a felemelt ujonczlétszámból mikor, mennyi