Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-51
51. országos ülés 1906 november 3-án, szombaton. 195 az eljárás semmiféle parlamenti tárgyalásban sem lehetséges. (Helyeslés.) Ez volt a tényállás, t. képviselőház. A mihez csak annyit jegyzek még meg, hogy akkor, a mikor ily nagy nemzeti ünnepet ülünk, az iránt is felelősséggel tartozom, hogy ez a nemzeti ünnep minden tekintetben méltóan fog megilletni. (Helyeslés,) Igenis tért kell engedni a szimpátiák minden irányú megnyilatkozásának, de nekem ügyelnem kell arra is, mert én vagyok a felelős, ha az ünnepélyt rendezem, hogy ez esetleges demonstráczidkra fel ne használtassák. (Helyeslés.) A második az, t. képviselőház, hogy a mikor én Szerbia részéről közvetlenül azt a bizonyságot szerzem meg, hogy az illető küldöttség nincsen jogosítva Szerbia nevében hivatalosan fellépni, akkor, bocsánatot kérek, azon idegen állam irányában azzal az óvatossággal is tartozom, hogy az onnan jövőknek csak azt a szerepet juttassam, a mely őket mint magánembereket megilleti, nem pedig mint hivatalos küldötteket. Ezen két szempont vezetett ezen eljárásomban, és azért azt hiszem, hogy eljárásom minden tekintetben tökéletesen korrekt volt. (Élénk helyeslés,) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kovács Ernő : T. ház ! Azt a kérdést vagyok bátor a t. házhoz intézni, hogy a miniszterelnök ur feleletét a t. ház az interpellácziómra adott válasznak veszi-e, minthogy én interpellácziómat a belügyminiszter úrhoz intéztem? (-Felkiáltások : 0 a kormány feje!) A ház fölfogásától függ, hogy válasznak veszi-e e fölszólalást, és a szerint élek én is a megjegyzéseimmel, vagy nem. (Felkiáltások bal felől: Ugy veszszük! Zajj Polónyi Géza igazságügyminiszter: A belügyminiszter ur fog felelni. Ez csak tájékoztató felszólalás volt! Elnök: A belügyminiszter ur majd valamely következő alkalommal felelni fog. Következik Vázsonyi Vilmos képviselő ur interpellácziója, Vázsonyi Vilmos: T. ház! Az uj közös hadügyminiszter ur kinevezése után bizonyos lapokban nyilatkozatokat tett közzé, vagyis egyes kérdésekre bizonyos lapokban válaszolt. Az uj közös hadügyminiszter ur különösen a Pester Lloydban közzétett nyilatkozataiban oly állításokat mondott azokról a pontozatokról, a melyek állítólag 1906 április havában állapíttattak meg 0 felsége és a kormány között, a mely állitások sok felé nagy izgalmat okoztak és nagy aggályokat keltettek. Azt mondja az uj közös hadügyminiszter urnak ez a nyilatkozata — hevenyészett magyar fordításban mondom el, a miniszterelnök urnak módjában van azt rektifikálni, ha nem egészen helyesen idézem, — hogy állítólag az áprilisi megállapodásban, a mely a korona és a koaliczió között létesült, egy olyan rendelkezés foglaltatnék, mely szerint a katonai, hadügyi kérdések bizonyos időre mellőztetnek és háttérbe szoríttatnak, azonban kivétetik bizonyos szükségnek esete, a mikor a létszámemelésnek szüksége előáll, s a hadügyminiszter urnak véleménye szerint ez a szükség most előállott, s annak következtében szükséges az ujonczjutalék felemelésének követelése, ós hát erre törekszik a köíös hadügyminiszter. A közös hadügyminiszternek ezen hírlapi nyilatkozata azt tartalmazza tehát, hogy a kormány és 0 felsége között olyan megállapodás jött volna létre, a kormányalakulás alkalmával olyan pontozatok állapíttattak volna meg, a melyek a létszámemelés szükségét elvben és általánosságban elismerik, megállapítják, csak bizonyos feltételtől, sürgős szükségnek, vagy nem tudom, micsoda feltételnek bekövetkezésétől teszik függővé az ujonczlétszám felemelése általánosságban elismert szükségességének esedékességét. T. ház! A közös hadügyminiszter urnak ezen hírlapi nyilatkozata és ezen állítása ellenkezik mindazzal, a mit mi a kormányalakulás módozatairól tudunk, ellenkezik mindazzal, a mit a kormány programmjából tudunk, ellenkezik különösen azzal a programmal és azzal a feltételezéssel, a melylyel a választási harezba belementünk, s a mely programmot a választó közönség elé terjesztettünk. Az egész ország megnyugvással fogadta azt a helytelenül leszerelésnek nevezett békét, a mely tulajdonképen nem volt egyéb, mint fegyverszünet, a melynek feltétele egyik részről, a többség részéről az volt, hogy a töbhség felfüggeszti bizonyos időre az u. n. katonai, nemzeti követeléseket, a másik részről pedig a feltétel az volt, hogy a létszámemelés követelésétől, a melylyel ezt az országot már évek óta nyugtalanították, el fognak állani. Ez az u. n. kikapcsolása a katonai kérdéseknek, a mely természetesen a létszámemelés kérdésének kikapcsolását is jelentette, volt az az alap, a melyen megindult a választási harcz, ez volt az a programrn, a melynek alapján állottunk mindannyian, a kik a választási harezba vonultunk, S az ország ezt szankczionálta, szankezionálta azért, hogy végtére a békés munkának néhány esztendeje következzék be, hogy ha azután az uj választői jog, az általános választói jog alapján ujabb választás ejtetik meg, addigra az ország hasznos gazdasági, szocziális törvényhozás utján olyan állapotokat teremthessen, hogy talán akkor a létszámemelés kérdését máskép ítélheti meg, mint megítélheti ma; talán akkor a létszámemelés kérdése az egész ország elé kerül őszintén és egyenesen, s az ország majd számot vet magával, hogy mit válaszszon : a létszámemelést válaszsza-e bizonyos feltételekhez fűzve, vagy válaszsza-e ujabb nagy harezok, a sebeknek ujabb felidézését. Meg is lehet bízni az ország népességének józanságában, érettségé25*
