Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.
Ülésnapok - 1906-42
12 tó. országos ülés 19ÖÖ október iO-én, szerdán. T. képviselőház! Hets Ödön hírneves védőügyvéd ur hozzám intézett elrémítő pozitív adatokat tartalmazó leveléből — mivel személyeket belekeverni lehetőleg nem akarok — csak ennyit közlök : (olvassa) »Hosszu ügyvédi gyakorlatomból állithatom, hogy a bűnügyi tárgyalásokon majdnem minden lap képviselve van. Ha valamely nagykereskedő, nagyiparos, bankár vagy valamely előkelő állású ember — egy szóval pénzes ember — • a büntető igazságszolgáltatással összeütközésbe kerül, s a laptudósitóknak nem áll azonnal rendelkezésére, akkor a vád alá helyezéstől kezdve a jogerős Ítélet kihirdetéséig egész Kálváriát járatnak vele. (Ugy van! Ugy van!) De ha kötélnek áll és fizet, akkor mentve van a meghurczoltatástól.« (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház ! A hallgatás arany elve áll néha a lapokra is, a midőn például az osztálysorsjátékot be akarták hozni (Felkiáltások : Ahá !), maga dr. Pályi Ede ur mondotta, hogy neki azoknál a lapoknál, a melyeknél akkor dolgozott, nem sikerült egy sort sem leadhatni az osztálysorsjáték ellen, oly melegen voltak hangolva az ellenzéki újságok is, az osztály sors játék mellett. (Egy hang jobbfelől : Hát a konverzió ?) Nagy tisztelet természetesen a kivételeknek. Az osztálysorsjáték nevezetes pausálékat osztogat ma is. Telik bőven. Vannak az állammal viszonyban álló vállalatok, a melyek még jobban hajtanak és többet pausáléznak. Lengyel Zoltán t. kollégám hiszen fog egyszer róluk bővebben emlékezni szakszerű módon. (Helyeslés.) A villamos vasúttársaságok is jó pau-.álakat adnak, viszont a verebek is csiripelik tréfásan, hogy a villamos vasúti balesetek csak az életben fordulnak elő, ritkábban a lapok hasábjain. Sehol a világon, a hol én megfordultam, a villamos vasút oly gyorsan nem hajt, mint Budapesten, sem oly nagy utczai kavarodást nem csinál. Az állami, társasági és magán diszkrét pausálékból bátran tudnánk fedezni összes emberbaráti intézeteink: mint vakok, siketnémák, szegény munkások, tüdővészesek, elmebetegek, idegbajosok »üdülő-házainak« költségeit. (Ugy van !) Egy tájékozott szakember véleménye szerint az összeg sok millióra rug, laikus ezt elképzelni sem meri. Felette tanulságos volna azt is tudni, hogy pl. a hires Fejérváry-féle jelzálogsorsjegykonverziónál részesedett-e a t. sajtó, és ha igen, miben ? Tisztelet a kivételeknek, de a többség jó fajinul és gyorsan átsurrant a konverzión. Ismeretes dolgok, de a kit érdekel, olvassa el a »Szövetkezés» 1906. évi 58. számát. Czime: »A jelzálogsorsjegyek botránya«. Csak ennyit idézek belőle: »A sajtóban a konverzió alkalmával eddig alig tapasztalt mértékben indult meg a reklámozás. Felbukkantak özönével azok a szemérmetlen hirdetések, a melyek mását czivilizált államban hiába keresnők.« A czikk irója Kelemen, #§ A Fejérváry-kormány és a haladó-párt mit kaptak a konverzió fejében, nem tudom. Beszéltek szép kerek összegről. Bizonyos csak az, hogy a nagyközönség károsodott. (Igaz ! Ugy van !) T. képviselőház ! Azt kérdem, — ha szabad — tettünk-e valaha valamit a sajtóért önzetlenül, hogy szinvonalat emeljük ? Soha semmi egyebet, — csak mint az elvakult szülő a gyermekét, dédelgettük, pénzzel duggattuk, hiu vagy önző czéljainkra kihasználtuk, és korlátlan hatalommal elláttuk. (Helyeslés. Ugy van!) Mikor a sajtószabadságot megteremtették, küzdeni kellett a szabadságért, most meg védekeznünk kell egy nálunk túltengő, szervezett és sivár nagyhatalom ellen, — nagy tisztelet mindig a kivételeknek. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház ! Ha eltekintünk attól, hogy a sajtó pausálézása mily költséges pazarlása a közpénzeknek, hogy mennyire bénítja a sajtó valódi hivatását, hogy a közerkölcsökre mennyire veszélyes, ha mondom, mindentől eltekintünk, önkéntelen az a kérdés merül fel: »Hát csak így lehet Magyarországon kormányozni ?<< Kormányférfiaink hiúsága oly nagy, hogy ily méregdrága, ily miihókba kerülő tömjén kell nekik minden napkeltekor ? Vagy olyan mélyen estünk volna, hogy a kendőzetlen igazságot látni sem akarjuk ? Akkor dugjuk fejünket a homokba, és struezmadár legyen a magyar czimere ! T. képviselőház ! A mai hazafias és magasröptű, de szolid kormánynak nincs szüksége erre a drága tömjénre, (Élénk helyeslés.) a ki reális, becsületes politikát csinál, nem szorul hiu dicséretekre, kielégíti a jó lelkiismerete. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Szűnjék meg hát ez a drága, burkolt rendszer, és a közvagyon ne prédáltassék mesterkélt hangulatcsinálásra. (Elénk helyeslés és taps.) Változtassuk meg az uj korszakban a régi rendszert ebben az irányban is, elvünk a tisztogatásnál ez legyen : »Hadd hulljon a férgese.« (Elénk helyeslés.) Lássa a nemzet, hogy nem engedünk az üres jelszavak pressziójának, igy kívánja a haza közérdeke, — és polgártársaink áldása fog kisérni, ha e drága és bénitó lidércznyomástól megszabadítjuk a magyar közéletet. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház! Megvallom, adataim hiányosak és fogyatékosak, ha azonban a t. képviselőház ebben az óriási fontos országos kérdésben tisztán akar látni, és a nagy bajon hazafiasán és kötelességhiven segíteni óhajt, módjában áll a t. háznak ennek a közérdekű tárgynak az alapos kikutatására egy parlamenti vizsgáló-bizottságot kiküldeni. (Elénk helyeslés és taps.) Ezeknek elmondását sürgősen parancsolta lelkiismeretem — dixi et salvavi animam meam — és most a következő sürgős interpellácziót van szerencsém az igen t, miniszterelnök úrhoz intézni (olvassa) : »Sürgős interpelláczió a miniszterelnök úrhoz : •1.;. Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnak a sajtóátalány-rendszerről ?
