Képviselőházi napló, 1906. III. kötet • 1906. október 10–november 14.

Ülésnapok - 1906-51

wvember 3-án, szombaton. 190 51. országos ülés 1906 i nem volt benne a szakszervezetben — ha ezt befogadod, akkor mindnyájan elmegyünk; el is mentek. Es e miatt követ, rossz csizmákat és mindenfélét behánytak a nyomdába. Hát ilyen a szabad akarat t (Ugy van ! Ugy van! ) A másik eset a következő: Épen az árvaházat épitették nálunk Kecskeméten és az árvaház építésénél dolgozó munkások sztrájkoltak. Sztrájkoltak egyetlen egy olyan embernek a fellépésére, a kinek háza, földje, szőlője volt. És ez alkalommal jött hozzám könyörögni egy ember, a kinek hat gyermeke éhezett és nem engedték munkába. Hozzám jött, mondván: »A házadnál belől adjál nekem munkát, mert éheznek a gyermekeim. Nem engednek dolgozni.« (Ugy van! Ugy van !) Azután méltóztassék csak emlékezni az előttem szóló MezőfL Vilmos urnak a múlt nyári sztrájkra, a mikor épen Batthyány gróf képviselő ur, a mi Mezőfi urat érdekli, szólt az aratósztrájkról, arról, hogy akkor készítették azt elő. ügy-e, épen én mondtam: hogyan gondolkoznak az urak az aratási sztrájkról, hiszen nemde, mondtam, a megérett Isten termése, megérett áldás ott van, és ha a munkást a sztrájkolok oda be nem eresztik, egy hét alatt jöhet valami égiháború, a mely a gabonát elveri, és igy az urak saját maguk viszik nyomorúságba a munkást. (Igaz! Ugy van!) Jöhet olyan időjárás, hogy nincs az Istennek olyan teremtése, a ki azt a szétszórt gabonát learassa. így tehát azok követik a legnagyobb bűnt, a kik ilyen ok nélküli sztrájkot felidéznek, azok a jött-ment emberek . . . (Élénk éljenzés és taps. Felkiáltások : Nagyon jó!) Markos Gyula. Ez az igazság! Szappanos István : . . . a kik nem ismernek sem Istent, sem hazát, a kik Magyarországon a munkátlanság magvát akarják elvetni, s a korhelységet és henyélést akarják ápolni . . . Ugron Gábor: Ostendében vannak a szoczialista vezérek nyaralni! Somogyi Aladár: Abbáziában szanatóriumuk van! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! Szappanos István ... a kik Kristóffyval voltak. Köztük voltam, a mikor itt állottak a parlament előtt. Ne gondolják a képviselő urak, hogy tisztán csak magyarországi szoczialisták voltak azok; köztük voltam, mondjanak ellent, lerendelték a bécsi szoczialistákat is Magyarországra, (Igaz! Ugy van!) hogy terrorizálják a képviselőházat. Bűnt követnek el az ilyen emberek és ezeket a bűnöket meg kell akadályozni, mert a magyar nemzet százféle veszedelemben van. Ezek az emberek pedig elpusztíthatják Magyarország niultják, elpusztíthatják Magyarország jövőjét. (Ugy van! Elénk éljenzés.) Én a kérvényi bizottság javaslatát támogatom, de azt mondanám, a mit Kálmán király mondott: »De strigis verő, quae non sünt, nulla fiat quaestio«; hogy miután, boszorkányok nincsenek, hát nem kell törvény. Én azt szeretném kimondani, hogy a szabad alku alapján dolgozzék és munkálkodjék a népedé a sztrájkot — azt nem engedném meg. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Az ülést 5 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Darányi Ferencz jegyző: Nagy Emil! Nagy Emil: T. képviselőház! Váratlanul vita fejlődött ki eme kérvény felett, a minek én részemről nagyon örülök, mert olyan korban élünk, a mikor fejünket a porba dugni és a világ fejlődését észrevenni nem akarni, nagyon helytelen politika. Minthogy nem lehet erről a kérdésről eleget beszélni, engedje meg a t, ház, hogy a kérdéshez egészen röviden én is hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) A mi államunk a többi európai nagy államoktól szocziális szempontból és a szocziálizraus tekintetében óriási mértékben különbözik. Különbözik pedig azért, mert — mint jól méltóztatnak tudni — a szocziálizmus a nagy gyárvárosok füstös légkörében született, a hol a szegény munkás azt látta, hogy véres verejtékéből neki sokkal kevesebb a haszna, mint a mennyi őt igazság és jog szerint megilletné. ( Ugy van !) Ez volt ennek a kérdésnek kiindulási pontja és ebből következik az is, hogy a nyugateurópai államokban a szocziálizmus mindenütt akkor ütötte fel a fejét, a mikor már erős, hatalmas gyáripar volt az ország szolgálatában. Ezért a szocziálizmust a külföldön egészen másként kell felfogni, mint nálunk, mert külföldön nincsen egyébről szó, mint legfeljebb arról, hogy az óriási ipari nyereségben, az iparban rejlő óriási hatalomban munkás és tőkés milyen mértékben osztozkodjék? (Ugy van!) Nálunk a kérdés egészen más. Nálunk a negatív gondolat, a szocziálizmus sokkal előbb érkezett el, mint maga a pozitív gondolat, a gazdagság, minélfogva nálunk ugyanaz a sztrájkmozgalom, ugyanaz a felfogás, a melyet lemásolnak szocziálistáink a külföldi irók könyveiből, az állami rend egész vonalára, közgazdasági életünk lényére rombolólag hat, a mely künn a külföldön pusztán csak osztozkodási kérdés. (Ugy van!) Ezért nálunk a sztrájkkérdóst egészen más szempontból kell nézni, mint a külföldi államokban, mert nálunk a sztrájkok örökös megismétlődése, a sztrájkok féktelensége a magyar ipar konkurrencziájának teljes megrontására, a magyar ipar megsemmisítésére vezet. (Igaz! Ugy van!) Kész örömmel csatlakozom tehát minden olyan reformhoz, mely a sztrájkok okszerűtlen tultengésével szembe akarja helyezni a rendnek fogalmát. Valljuk meg azonban őszintén, e